Közkincs Geszler Mária életműve

„Geszler Máriának nem először nyílik tárlata a Szombathelyi Képtárban, mégis más ez a mai”, fogalmazott ünnepi köszöntőjében Csapláros Andrea múzeumigazgató. „Porcelánszobrainak egy részétől megvált, a köznek adományozta, és megbízott bennünk, hogy jó gazdái legyünk. Szakértelemmel és gondosan őrizzük. A legjobb tudásunk szerint adjuk át az utókornak. Így lehetőség nyílik arra, hogy Mária alkotószelleme időtlenül létezhessen. Legalábbis addig, amíg az ember a saját örömét, a fájdalmát, a kétségeit, a belső és az őt körülvevő világ szépségét, problémáit, kérdéseit-válaszait a művészetben – esetünkben porcelánba öntve – fejezi ki. Illetve, amíg minderre a művészetben talál rá. E mostani kiállítás első állomása a jövőre megnyíló – családtörténettel kiegészülő – tárlatnak.”

„Nincs annál jobb és megnyugtatóbb megoldás, mint hogyha egy művésznek a szűkebb pátriája – ahol személyesen ismerik, ahol az inspirációkat kapta, s a művei jó részét alkotta – fölfigyel a csodálatos, kiemelkedő életműre”, fogalmazott dr. Richly Gábor, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára. „S úgy dönt a város, akár a helyi múzeum vagy más művészeti intézmény vezetése, hogy azokat az értékeket, amik megszülettek, s amiket az egész világon csodálnak, Japántól Amerikáig, megpróbálják itt tartani. Megbecsülni, méltó körülmények között bemutatni. Így ezt a tájat, ezt a közösséget, az itteni polgárok életét is gazdagítani. Az tesz egy várost igazán várossá, szellemi, kulturális központtá, hogy megbecsüli a kiválóságait, a kivételes tehetségeket. Gondot fordít arra, hogy a műveik itt, egyben maradjanak. Hogyha ilyen csodálatos gyűjteményekkel gyarapodhat egy múzeum, amiként a Savaria Múzeum is az elmúlt években, évtizedekben, ha így megbecsüli azokat, akkor az lehetőség arra, hogy az új generáció már iskolás korában meg tudjon ismerkedni ezekkel az alkotásokkal. A magasságokkal, az értékekkel. Később már értő szemmel, füllel lesz képes viszonyulni a művészeti alkotásokhoz. Szombathely kivételes a magyar városok közül ezzel a figyelemmel, odafordulással, amit a különböző művészeti értékekkel szemben tanúsít. Azt javaslom, becsüljék meg, hogy ilyen vezetésük, s több ilyen intézményük, ilyen csodálatos, valóban nemzetközi mércével mérhető gyűjteményük is van. Geszler Máriát értékeljék továbbra is, sok-sok évtizedig tartsák meg maguk között. Ez a gyűjtemény, amit átadott, s amit hamarosan véglegesen is elhelyeznek itt, az által teljen meg igazán élettel, hogy Mária mindig itt sürgölődik. Ezzel a páratlan szeretettel, kedvességgel tudja még közelebb hozni az emberekhez e csodákat.”

Horváth Soma, kultúráért is felelős alpolgármester – aki az egyik részese, motorja volt annak, hogy e mostani időszaki és a majdani állandó tárlat létrejöhessen – hitet tett a mellett, hogy Geszler Mária most tért haza Szombathelyre. Jóllehet 1966 óta él és alkot közöttünk. „Bár mindig is jelen volt, de e kiállítás fontos lépés ahhoz, hogy a város kulturális örökkévalójának része legyen.” Fölidézte legelső találkozásukat a lebilincselő kisugárzású művésznővel. Ezt követően merült föl benne: „Miként lehet az, hogy egy olyan alkotónak, mint Geszler Mária – akinek a művei világszerte megtalálhatók ismert galériákban, múzeumokban –, nem láthatók a kerámiái folyamatosan-állandóan Szombathelyen?” A kérdésére immár megnyugtató választ adhatott: „Ezzel az időszaki tárlattal és a – nagylelkű felajánlásának köszönhetően – megvalósulandó állandó kiállítással adózunk neki s az ő művészetének.” Köszönetet mondott a Magyar Művészeti Akadémiának a támogatásért. Tegyük hozzá, hogy az MMA Szombathely városával együtt segítette e monumentális, elegáns kiállítás létrejöttét. Szintúgy közösen valósítják meg Geszler Mária Garzulynak s családjának az állandó tárlatát.

Szipőcs Krisztina művészettörténész, a budapesti Ludwig Múzeum szakmai igazgatóhelyettese, a Garzuly család régi barátja megkapó emlékeket is felidézett ünnepi megnyitó beszédében. Nem maradt adós a szakmai-művészi elemzéssel sem. „Geszler Mária kerámiái, porcelánjai egyetemes témákat érintenek, miközben mélyen személyesek, napjaink kétségeiről és félelmeiről is szólnak. Legutóbbi, Hullámok címmel összefoglalt műveiben felerősödött a bolygó, a természet iránt érzett aggodalom, és egyfajta vágy, remény a feloldódásra, a természettel való együtt létezésre.” Aláhúzta: „Mint művészettörténész és muzeológus, egyetlen művész életműve számára sem tudok jobb helyet elképzelni, mint egy múzeumot, mely évtizedeken, évszázadokon keresztül gondját viseli, hozzáférhetővé teszi az alkotásait.”

Szenkovits Péter
Fotó: Csonka András