Legyen emberibb a város, mint a világ

– Rendkívüli és nehéz esztendő volt olyan kihívásokkal, amelyekkel senki nem számolt. Többször feltették a kérdést, hogy akkor is szerettem volna-e polgármester lenni, ha tudom, hogy ilyen év következik. A válaszom igen. Sok döntést kell hozni, de polgármesterként ez volt az igazi feladat. Olyan ember vagyok, aki szeret dönteni, ahelyett, hogy beleszólás nélkül elviseljek valamit, amiről azt gondolom, nem jó. Nehezített menet volt az egész csapatunknak, a végén sincsen pihenés, de hasznos volt abból a szempontból, hogy rengeteg tudást, tapasztalatot gyűjtöttünk. 

– Ismét szünetel a közgyűlés, saját hatáskörben hozhat meg bizonyos döntéseket.  

– Sok egyeztetéssel jár mindez, nem úgy működik, hogy reggel kitalálok valamit, és délután meg is hozom a határozatot. Ugyanúgy készülnek előterjesztések, ezeket véleményezik a frakciók. Olyan döntés nem születik ezekben a hónapokban, amelynek nem lett volna meg a tényleges közgyűlési felhatalmazása, ezt megígérhetem. A rendkívüli döntések mellett lesznek olyanok is, amiket visszahozok majd a közgyűlés elé, hogy plusz megerősítést kapjanak. Az előbbiek esetében is egyeztetek a frakciókkal, a független képviselőkkel, és csak utána lesz határozat. A saját csapatomon belül olajozottan működnek a dolgok. Az ellenzéknek az a feladata, hogy beleszóljon a dolgokba, de úgy érzem, a koronavírussal terhelt időszakban érzik a felelősséget, és gyorsan elküldik a véleményüket. Nem panaszkodhatom, mindenki egy irányba húz. 

– Ha mérleget kellene vonnia, mennyire elégedett az egy év alatt elért eredményekkel?

– A járványhelyzettől nehéz elvonatkoztatni, ezért úgy fogalmazok, hogy amit szerettünk volna megmutatni, annak azért jól látszanak a nyomai. Több pénzt fektettünk a köztisztaságba, zöldprogramokat indítottunk el, gépeket vásároltunk és más lépéseket is tettünk – és ez csak egy terület. Ha mindezek nem is hozták meg a remélt eredményeket az első évben, de mutatják az irányt. Fontos, hogy a városlakók részt vegyenek az akciókban, mert így magukénak érzik a környezetüket, és ez a szemlélet terjed is.  Ezért is nyitottuk ki a városházát, szeretnénk mindenbe bevonni az embereket, a mai világban egyre kevesebb a valódi közösség, inkább virtuálisan léteznek. Arra törekszünk, hogy a város emberibb legyen, mint a világ mostanában. A járvány nem segít ebben, de utána is lesz élet, és mi erre készülünk. 

– És mit mutatnak a számok? 

– Nehéz helyzetben vagyunk, ahogy más városok is. Egyrészt az iparűzési adó kiesése miatt, ami nálunk közel 2 milliárd forint, ami egyötöde a saját bevételeinknek. Az üzleti szférában azt tartják, 10-15 százaléknyi bevételcsökkenést lehet kezelni, de annál nagyobbat már nem. Ehhez jönnek a kormányzati megszorítások, alaphangon 600-700 millió forint (gépjárműadó, parkolási bevételek), és még lehetne sorolni a kisebbeket, mint például a reklámadót. A kettő együtt az önkormányzatot és a városi cégeket egyaránt érinti. A jövő évi költségvetésben ez szorosabb tervezést jelent. Saját magunkon kezdjük a spórolást, ami szimbolikus ugyan, de úgy gondolom, a képviselők, a politikusok, FEB-tagok járuljanak hozzá a teherviseléshez. Ezért csökkentettük 10 százalékkal a fizetéseket, a tiszteletdíjakat. Talpon kell maradnunk: az önkormányzatnak és a városi cégeknek. Alapcélom, hogy ne legyen elbocsátás, a költségcsökkentés ne a bér terhére történjen, jelenleg ez így is alakul. Ezen kívül bármit elengedünk, ami nem feltétlenül szükséges, és nem veszélyeztet hosszú távon semmit sem. A költségvetésből látszik, hogy mekkora a mozgásterünk. Amit szeretnénk szinten tartani, sőt, a tavalyi induláshoz képest egy kicsit még emelni is, az a szociális terület. Célkitűzésünk, hogy aki nehéz helyzetbe került, azt próbáljuk megmenteni, ehhez pedig szolidaritásra van szükség. Sportra és kultúrára kevesebb jut, ez biztos.  És szeretném, hogy a nagy cégek teljesítményét segítsük. Szombathelynek komoly jövője van, de 2021-et összefogva, együtt kell átvészelnünk.

– A központosításra irányuló kormányzati törekvésekben van változás?  

– Minden jel arra mutat, hogy nincsen. Az elmúlt év kormányzati intézkedései alapján jól körvonalazódott, hogy az a cél, hogy a települések ne saját forrásokra építsenek, helyette a központ, a kormány adja majd a pénzeket. A kézből etetés lényege, hogy aki jól viselkedik, az kap, aki meg renitens lesz, annak nem jut. Ez teljesen ellentétes az önkormányzatisággal, hiszen a helyben, a polgárok által megtermelt bevételekről nem a fejük felett döntenek. A város attól város, hogy az alapvető szolgáltatások felett mást is kapnak polgárok: színházat, kultúrát, sportolási lehetőséget. Ehhez a közös pénzünkből kell hozzájárulnunk, és az élhető, prosperáló város a befektetőket is vonzza, ami megint növeli az iparűzési adót.  Ez sérül, ha elvonják az alapvető forrásokat.  Azt gondolom, a szabad városok közös fellépésével értünk el eredményeket, sikerült nagyon rossz javaslatokat idő előtt megakadályozni. Remélem, a következő időszak is erről szól majd: az ijesztegetésnek szánt ötleteket képesek leszünk leszerelni – az iparűzési adó felfüggesztésére gondolok most elsősorban.  Most sem zárom ki, hogy lesz belőle valami, de úgy elvenni valamit, hogy a kormány nem ismeri, hogyan adja vissza a kieső pénzeket, nagy butaság lenne. A városok tudják a legjobban, hogyan hasznosulnak a helyi források. A multik egyébként jobban működnek az év végén, ha nem is tudják visszahozni a kiesést, de jobb lesz a teljesítményük, mint amivel számoltak. Amikor az építményadót szerettük volna emelni, ez a nagy cégekre vonatkozott volna, a befolyó 600 milliót a kis- és középvállalkozásokra szerettük volna fordítani. A kormány nem engedte, pedig a fideszes városok is meghozták november 30. előtt, ami az új adók bejelentésének a határideje. Erre két nap múlva a kormány leállította. Ha ismerjük szándékot, akkor nem tettünk volna bele időt, energiát. Felhívtam az összes nagy céget, megbeszéltem velük, megértették, közölték, hogy lokálpatriótaként tudják, jó helyre megy a pénz. Bosszantó, hogy feleslegesen dolgoztunk.

– Hogyan alakul a viszonya a választókerület képviselőjével, dr. Hende Csabával?

– Úgy látom, Hende Csabával a város érdekében tudunk együtt dolgozni. Ez nem csak a szavak szintjén jelenik meg, élő a kapcsolat közöttünk, ha arról van szó, hívjuk egymást. Ilyen volt a sportkomplexum átadás-átvételének az ügye. A munkaterápia jót tesz mindannyiunknak. Úgy látom, a szombathelyiek nagyon vágynak arra, hogy legyen együttműködés, kiszámíthatóság, nyugalom, nem mindig a csatazajt akarják hallani a polgárok.

– Említette a sportkomplexumot, vannak újabb részletek az átadásról?

– A sportkomplexum felépítményeit birtokló cég teljes üzletrésze kerül állami tulajdonba. A város szempontjából ez azért fontos, mert nemcsak az üzemeltetésről beszélünk, hanem az amortizációból fakadó állagmegóvási javítási munkákról is. 15 milliárdos épületnél ez akár 600 millió forintot jelenthet évente, ennyit kell az állagmegóvásba beletenni. A garanciális időszakok lejárnak, innét kezdve a tulajdonosnak kell fizetnie ezt az évi 300 milliós üzemeltetési költség mellett. A kettő együtt közel 900 millió forint.  Ez így nagyon drága ajándék, természetesen a járványhelyzet sem tett jót azzal, hogy elmaradtak rendezvények. A szombathelyiek a váltásból semmit érzékelnek, a sportkomplexum itt marad, jó kompromisszumos konstrukció született.   

– 2022-ben országgyűlési voksolás, jövőre pedig előtte helyi előválasztás. Többször kérdeztük már, hogy a 2019 októberében győztes helyi ellenzéki szövetségnek milyen szerepe lesz ebben.

– Az Éljen Szombathely, mint egyesület biztosan kimarad az előválasztásból. A pártok természetesen kampányolnak majd, mostani ellenzéki városvezetőként az az érdekem, hogy azonos színű országgyűlési képviselője legyen a városnak. A Hende Csabával való viszonyt is így kell értelmezni, és ezt el is mondtam neki, abban vagyok érdekelt, hogy ne ő nyerje meg a választást 2022-ben, mert reményeink szerint a mostani ellenzék alakít kormányt. Remélem, hogy az előválasztás egy jó kihívót hoz majd, akiben bíznak a szombathelyiek és a környékbeliek.  

– Dr. László Győző belépett a Momentumba, ez jelentheti azt, hogy nem helyi szinten politizál tovább az alpolgármester?

– A csapatom egy év után még egységesebb, mint valaha. Hogy ki melyik pártban képzeli el a pályafutását, az nem befolyásol semmit.  Azzal, hogy lett egy markáns momentumos képviselő a közgyűlésben, az csak erősít bennünket. Amennyire én tudom, László Győző tervei között nem szerepel, hogy indul az országgyűlési előválasztáson. Az önkormányzatban saját területét jól viszi, és hosszú távon is ebben gondolkodik. 

– A héten karácsony: hogyan éli meg az ünnepet? 

– Szerencsés vagyok, mert olyan családba születtem, ahol a karácsony mindig igazi ünnep volt, szülőkkel, nagyszülőkkel, testvéremmel. Boldog és csillogó karácsonyaim voltak, és próbáltam az érzést, hangulatot átadni a gyerekeimnek is, remélem, az unokáimmal is így lesz majd.  Vannak az ünnephez kapcsolódó szokásaink: a régi díszeket megőrizzük, de mindig kell újat beszerezni, ez az én dolgom. A gyerekek már nagyok, de még most is fürkészik, hogy hova került az újdonság.  A karácsonyfánk csodaszép és sokszínű, mindig plafonig érő, erről nem tudtam leszoktatni magamat. Az én feladatom a díszítés, körülbelül három óra, ezalatt szólnak a végtelenített karácsonyi dalok. Ez abszolút az énidőm, korábbi években próbálkoztak ilyenkor is hívni, de azokat a telefonokat nem vettem fel. 

– A járványhelyzet miatt más lesz az idei ünnep.

– Úgy kívánnék boldog karácsonyt a szombathelyieknek, hogy arra biztatom őket, mindenképpen találják meg az alkalmat arra, hogy a szeretteiknek elmondják és kifejezzék azt, mennyire fontosak számukra, és hogy ott állnak mellettük. Erre most sokszorosan szüksége van mindenkinek.