Legyen tánc: széken ülős Honeybeast-buli a sportházban (jegyzet)

Alternatív, rock alapú zenéjükkel és mély értelmű, sokszor (ön)kritikus hangú dalszövegeikkel sajátos színt adnak a hazai könnyűzenének. Hagyományos koncertjeik mellett szívesen vállalkoznak különleges produkciókra, átlépve az egyes művészeti ágak határait. Legújabb projektjükben a Szegedi Kortárs Balett táncosival működnek együtt. Megnéztük őket.

A csapat frontasszonya, Tarján Zsófi, ezerszer elmondta már, hogy nem szereti, ha híres-neves édesanyjához hasonlítgatják. Így aztán egyetlen mondattal letudnánk rögtön az elején: lánya bizony felnőtt Hernádi Judithoz, és igazi dívaként, fantasztikus hangjával uralja a színpadot. Nem lehet nem rá figyelni, remekül kommunikál a közönséggel. Minden koncertjük humorral, profizmussal, egyedi elemekkel teli.
 

Csimpánz a megvadult világ…

Koránt sincs telt ház, de szépen gyülekezik a közönség a sportházban, a korosztály vegyes. Színpad előtt tombolás kizárva, hiszen a küzdőtéren székek sorakoznak. A lelátók is lassan benépesülnek. Indul az intró, lebben a függöny. Zsófi fellépőruhája ezúttal is fekete, amit egy halálfejes lepkékkel teli, színes köpennyel dob fel, libben is utána minden lépésnél. A zenekari tagok a háttérben. Természetesen élő az egész koncert, Tarján Zsófinak nincs is szüksége rásegítésre, hangja nem csak CD-n, a digitális utómunkáknak köszönhetően tökéletes. 

A fénytechnika sokat dob a látványon, színes villódzás, pöttyök és absztrakt figurák vetülnek az éjfekete háttérre, és nagyjából minden második dalnál megjelennek a táncosok. Hol teljes valójukban látszanak, máskor vászonparaván mögött csupán az árnyékukat sejtjük. Minden mozdulat profi, ha kell, lendületes, ha kell, elomlóan lágy, mikor, mit kíván a dal hangulata. Van, hogy a táncosok az énekesnő érintésére elevenednek meg, Zsófi néha felveszi velük a ritmust, egy-egy kézmozdulat és lépéssor szinkronban van. A hat táncos és az énekes egymást erősítve, kiegészítve, megbonthatatlan egységet képez. 

Bonyolult vagyok, és olyan mély…

A dalokat jól válogatták, érezhetően a slágerekre építenek, de azok a rajongók is megkapják a magukét, akik nem csak a rádióból ismerik a zenekart. A szövegek ütnek, a mondanivaló mindenkié. Nőként talán kicsit több az ismerős gondolat: súlyproblémák, magány, az előrejutás nehézségei, párkeresés, önbizalomhiány, mind-mind megfogalmazódik, és kicsit a sajátunkká válik. Ez azért is érdekes, mert a zenét és a szöveget is egy férfi, Bencsik-Kovács Zoltán írja, aki Zsófival szinte szimbiózisban, minden rezdülését érezve dolgozik együtt. Nagyon igazak az elkorcsosult világról, a kificamodott erkölcsről, a meg nem értettségről, az egymással szembeni érdektelenségről, a húsos tál körül gyülekező bunkokráciáról szóló sorok. De rímekbe foglalva receptet kapunk arra is, hogyan kell felállni akkor is, ha már sokszor küldtek padlóra. 
A közönség vevő, tapsol, karját lengeti, énekel, és sokan kifejlesztik a széken ülve tombolás képességét, ha már... Zsófi egy ponton táncolni hív a színpad elé, néhányan vállalkoznak csak, visszafogottan.

Ha nagyon akarom, soha nem sikerül...

A Gyönyörűm kékben játszik, táncos párok pillekönnyű mozdulataival körítve, és tényleg gyönyörű. Ritmusos tapsba olvad a Halleluja és az Idevaló, utóbbinak a refrénjét Zsófi a közönséggel énekelteti – nem is rosszul. És egy kellemes meglepetés: a koncertműsornak először része a Holnapután, az énekesnő meg is jegyzi, hogy kicsit izgul, zenészek nélkül, egy szál magában áll a színpadon. A félelem teljesen alaptalan, Zsófi és a dal is csodálatos!
A Hetest bohócokkal és piros lufikkal illusztrálják, és nagy gratula azért, hogy A legnagyobb hős ezúttal nem finálé! A Maradokban ismét énekel a közönség, a végkifejlet pedig a Bódottá, ami már többeket táncra csábít a széksorok között. Visszafogott katarzis, vastaps a végére, a közönség elégedett.
 

Vagyok a nő, soha nincs pihenő…

A másfél órás koncerten azt kaptuk, amit vártunk: intelligens pop-rockzenét, tiszta hangokat, profi produkciót, látványt, és újszerű, modern táncot. Tarján Zsófi önmagát adva hozta a kötelezőt, így minden együtt volt a kellemes vasárnap esti kikapcsolódáshoz. Külön szimpatikus volt, hogy alig jöttek le a színpadról, a zenekar minden tagja perceken belül az aulában fényképezkedett a rajongókkal. Közvetlen, szerethető, nagyon mai zenekar a Honeybeast, reméljük sokszor jönnek még Szombathelyre! 

(Krizsán Zsuzsanna)