Létmegtartó dalok a Koncz Zsuzsa koncerten

„Nincs senki más, aki helyedre léphet, / Itt születtél, és itt kell élned, / Nincs másik hely, nincs más idő, / Meghalnod is csak itt lehet.” (Bódi László/Cipő; Ungvár/Ukrajna, 1965 – Budapest, 2013) Szabadnak születtél. „Ne törődj vele, hogy mit mondanak /Az vagy, akinek tartod magad / Még akkor is, ha szembe fúj a szél” (Bródy). Szeretni valakit valamiért. „Fenn az ég, s lenn a Föld / Álmodunk s felébredünk / Minden út körbe fut / Béke van, felejts el minden / Háborút” (Republic együttes) Filmszakadás. „Mert a filmmel, amit nézünk, / Túl gyakran beakadunk. /Az egész mozi leég / Ha így haladunk.” (Závodi Gábor) 

Koncz Zsuzsa az 1962-es Ki mit tud? óta ad jelzéseket, hagy nyomot e hon (zenei) életében. Utazásra invitál(t) most is. Önmagunkba. S szűkebb-tágabb környezetünkbe. „hát Hadd legyek az, aki eddig is mindig voltam / ha Szeretsz, fogadj el úgy, ahogy vagyok / és ha Nincs szükséged rám, azt is megértem / én csak Védtelen áldozatokat vígasztalok” (Mariana árok; Bródy)

Dalaival a mindenkori köz- s magánállapotainkról tudósít. Kendőzetlenül. Energiát teremt s továbbít. Lét-karbantartó. Rendíthetetlen küldetéstudattal. Testet, lelket, szellemet frissít. Röpít.

Valahol egy lány.  „…hófehérben jár… feketében jár… sehova sem jár…” „A királyé nem leszek, nem leszek /Akkor inkább elmegyek, elmegyek / Soha vissza nem jövök, nem jövök már” (Illés Lajos /1942-2007/ – Bródy János) 

Az AGORA Művelődési és Sportházban Koncz Zsuzsa – a Francia Becsületrend lovagja (2001), Budapest díszpolgára (2020) – idézte az ENSZ 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. „Megfogalmazza az alapvető emberi – polgári, kulturális, gazdasági, politikai és szociális – jogokat, amelyek megilletnek minden embert, fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra vagy politikai meggyőződésre való tekintet nélkül.” 

Kertész leszek. „Nem ér engem veszedelem, / Magamat is elültetem.” „Kell ez nagyon, igen nagyon, / Napkeleten, napnyugaton. / Ha már elpusztul a világ, Legyen a sírjára virág.” (József Attila /1905-1937/, zene: Bródy) A csúcspont (ezúttal is): „Ha én zászló volnék, sohasem lobognék, / Mindenféle szélnek haragosa volnék. / Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének, / S nem lennék játéka mindenféle szélnek.” 

Szenkovits Péter 
Fotó: Benkő Sándor