Magyar karácsony Kárpátalján

– Nálunk az adja a karácsonyi ünnepkör jellegzetességét, hogy magyarként szláv közösségben vagyunk otthon. Az ortodox karácsony később van, január 6-án tartják a szentestét, a Mikulás pedig december 19-én jön el hozzájuk. Az adventet nem ismerik – meséli Gajdos Zsuzsi. – A katolikus karácsony három napja Ukrajnában munkanap volt. Emlékszem, általános iskolásként és egyetemistaként is előtte három szombaton dolgoznunk kellett, hogy a karácsonyt otthon tölthessük. Ma már a december 25. hivatalos ünnep, munkaszüneti nap ott is. A barátaim körében több vegyes házasság köttetett, így sokaknál két karácsonyt és két Mikulás ünnepséget tartanak. Az egyszerű emberek mindig nagyon toleránsak voltak egymással: ha az egyik család vallási ünnepet ült, a szomszéd nem végzett hangos munkát, nem zavarta őket, tiszteletben tartották egymás vallását, szokásait. 

– Mi jellemezte az adventi várakozás időszakát akkoriban Munkácson és környékén?

– 1991-ben Ukrajna függetlenné vált, akkor már szabadabban gyakorolhattuk a vallásunkat. Nagyon divatos volt a magyar hagyományok megélése a külsőségekben is, erősen jelen voltak, éltek ezek a szokások, és nem nagyon engedtek be a családok külső hatásokat. A mi református magyar közösségünkben a 90-es években jelent meg az adventi koszorú, egy lelkésznő vezette be a templomunkban. A karácsony előtti vasárnapokon meggyújtották a gyertyákat, és valaki verset mondott. Bensőséges, szép ünnepség volt ez mindig. Gyerekkoromban cserkészkedtem, és december közepén mindig megérkezett hozzánk a betlehemi láng. Előbb Bécsbe hozták el, és a cserkészek onnan vitték szerteszét a világba. Nekünk, kárpátaljai cserkészeknek a felvidékiek vagy a lengyelek adták át egy ceremónia keretében. Innen a katolikusok az éjféli misére, mi pedig a délutáni istentiszteletre vittük, ezzel gyújtottuk meg az adventi koszorú gyertyáit, és mindenki haza is vihette, hogy az ünnep gyertyái az otthonokban is fellobbanjanak.

– Betlehemezés, regölés mennyire volt szokásban? 

– Amikor kisgyerek voltam, jártak a házakhoz ismerősök, barátok, osztálytársak kántálni. Ez jó alkalom volt a találkozásra, elmondták a jókívánságaikat. Már kicsit kikopott az ünnepi hagyományból, de faluhelyen még fellelhető. A betlehemezés azonban vidéken nagyon erősen él. Városban inkább a templomokban jellemző, szenteste délutánján a fiatalok ezzel az előadással köszöntötték a gyülekezetet. A húgom és én is szerepeltem az ilyen alkalmakon, s addig a Jézuska otthon behozta a fát és az ajándékokat.

– Hogyan díszítették a fát, volt-e jellegzetes karácsonyi étel, sütemény?

– Akkoriban a Szovjetunióban nem volt túl nagy választék karácsonyfadíszekből, de az üveggömbök gyönyörűek voltak. A szüleim ezeket sokáig megtartották. Nincs olyan jellegzetes karácsonyi édességünk, mint itt a bejgli, de mindig kerültek finom sütemények az ünnepi asztalra. Nálunk tradicionális étel volt karácsonykor a gombaleves. Nagyapám ungvári felmenőkkel rendelkezik, ő hozta be a családba. Karácsony előtti hetekben sok háznál vágtak disznót, és a gombalevest is disznóhússal főzték. Az ajándékozás ugyanúgy zajlik, mint itt, Magyarországon. Főleg a gyerekek kapnak meglepetést, de valami apróság mindenkinek jut a fa alá. Tavaly elmaradt a közös karácsonyozás, de ha a Jóisten megsegít, idén végre együtt ünnepelhetünk az otthoniakkal.

kzs
Fotó: Nagy Jácint