Major Erik: ide jó megérkezni!

„Zsótér Sándor rendező kérdezte meg, lenne-e kedvem dolgozni vele Szombathelyen? Természetesen igent mondtam neki. Voltak előzményei is: a színművészeti egyetemen egyéves kurzus keretei között foglalkoztunk az Elkéstél Terry!-vel. De talán később lehettem rá hatással, amikor másodév végén – az első gyakorlati előadásomon – a Woyzecket játszottam a Szkénében. A Radnóti Színházba hívott, beugrani a Kakukkfészek egyik szerepébe. Ezt követően vetődött fel az itteni lehetőség: az Equus. Így kerültem össze Jordán Tamással és Nagy-Bakonyi Boglárkával.

Van egy pszichiáter, aki az életének abban a fázisában van, amikor éppen megkérdőjelezi önmagát, a férfiasságát, szokásait, azt, hogy mi is az az élet, amit felépített, amiben eddig élt. Az új páciens, Alan Strang történetének megismerése egyre több kétséget vet fel a saját életében. A korosodó férfi megpróbál segíteni neki, ki akarja gyógyítani az őrületéből. Aztán lassan, amiként Alan megnyílik neki, megfordulnak az erőviszonyok. Azt látjuk, ahogyan a pszichiáter kapaszkodik ebbe a fiúba; aki még érez, és aki még a maga módján, de megéli az életét. Képtelen megérteni, mit akar fiú a lótól, de tudja, hogy számára az, ami a lóval történik a ködben, több életjelet mutat, mint a pszichiáter teljes élete. 

A szerepváltások is sok új réteget emeltek a történetbe. Tamás nemcsak pszichiáterként hallgatta végig Alan történeteit, ő játszotta Equust, a lovat is, így óhatatlanul cinkossá vált a történet szemléltetésében. Érdekes szempont volt az is, hogy ez egy leköszönő intézményvezető és egy pályakezdő színész között történt meg.”

Mintha Jordán Tamás Major Eriknek adta volna tovább azt a bizonyos stafétabotot. 

„Azt mondta Tamás egyszer, hogy szerelmes belém színészileg. Én is belé. S mindmáig érzem nála, például most is, amikor a Holdbéli csónakos-díj gálaműsorán verset mondott, a zsenialitását. Amikor kimond egy szót, például azt, hogy gyönyörű. Nem eljátssza, hogy ’gyönyörködtetve van’, mégis érzékelteti az általa ismert gyönyörűség mélységeit. Úgy tudja kimondani, hogy neked okoz gyönyörűséget. Te nem látod azt a gyönyörű épületet, amit dicsér, mégis megképezi azt, ahogyan az kinézhet.” 

S hogy mi minden játszódott le benne a Holdbeli csónakos-díj kapcsán? 

„Tudom, hogy bízik bennem a Művészeti Tanács, és az igazgató, Szabó Tibor is. Ez látszik a feladatokból is, amiket kapok. Azt nem tudtam, hogy a társulat kit fog megszavazni. Mert az egy másik kérdés. Lehetségesnek tartottam, de nem számítottam rá. Láttam, hogy körülöttem ültek a díjazottak, ez gyanús volt…

Amikor dolgozom, az jó, csak arra tudok figyelni. Örömet okoz, hogy elismerik.” 

„Hogy itthon vagyok-e Szombathelyen?  Furcsa, de igen. Azért furcsa, mert kevés ideje vagyok itt. Ez az első évem, hogy ideköltöztem. Alapvetően úgy kezdtem a pályámat, hogy nem terveztem vidékre szerződni. Aztán eljöttem, és valahogy egyértelmű volt. Zsótér miatt, Tamás miatt, és most már mondhatom, Tibke miatt is. Mikor kilépek a vonatból, azt érzem: ide jó megérkezni. Időtlenség nekem Szombathelyen. Otthon vagyok.”  

Szenkovits Péter 
Fotó: Nagy Jácint