Márovics Pál lett a közönségdíjas Év Vasi Embere

23. alkalommal hirdette meg Vas Megye Közgyűlése és a Vas Megyéért Egyesület az „Év vasi embere” választást. A közönség január 8-ig szavazhatott, hogy kit tart a 10 jelölt közül a legérdemesebbnek a címre. Márovics Pál kapta a legtöbb voksot. 
 

Ez nem csak a Palinak az érdeme, hanem minden egyes mentődolgozónak is az elismerése a megyében. Ha nem így dolgoztak volna a kollégáim ebben a koronavírus-járvánnyal terhelt helyzetben, akkor én nem lehetnék az év közönségdíjas vasi embere. Biztos vagyok abban, hogy a szavazók a mentőszolgálat munkatársainak is köszönetet mondtak azzal, hogy rám voksoltak.

– így értékeli az elismerést Márovics Pál.
 

Régi szerelem a szolgálat…
 

Németh Jánosné Panni néni, az egykori biológiatanárom „fertőzött meg”: elsősegélynyújtó szakkört szervezett, versenyeken vettünk részt. Nagyon megtetszett, hogy segíthetek. A mentőszolgálatnál 18 évesen, 1988. augusztus 12.-én pénteken reggel 7-kor kezdtem meg a munkám. Egykori kolléganőm sokszor emlegette, hogy a piros rövidnadrágban érkező fiatalemberről, rólam, azt gondolta, valamelyik dolgozó gyereke vagyok. Emiatt sem felejthető az első munkanapom. Mentőápolóként kezdtem, majd szakápolói, később az egészségügyi főiskolán mentőtiszti végzettséget szereztem. 2015-től vagyok vezetője a Szombathelyi Mentőállomásnak. Ez a pozíció sok adminisztrációs feladattal is jár, mellette persze kivonuló mentőtiszt is vagyok.

A Covid 19 sokkal inkább ráirányította a figyelmet a munkánkra, jelentősen megnövekedtek a feladataink. Rendkívül jó érzés, hogy az emberek szeretetükkel elismernek bennünket: a vendéglők ebédet, a pékségek reggelit hoztak nekünk, az ünnepek előtt pedig egy osztálynyi diák süteményekkel érkezett. 

A helyszíni sürgősségi ellátás csapatmunka, ahol mindenkinek a tőle telhető legjobbat kell teljesítenie a maga területén. 
Munkámban segít a hitem és a bajtársi közösségünk is. Az elismerés kollégáim érdeme is. Köszönet érte.