Megemlékezés: becsület, belső egyensúly

Horváth György családtagjai, pályatársai, barátai, tisztelői gyűltek össze június 2-án, pénteken a Sportház nagytermében, hogy emlékezzenek a város kulturális életének emblematikus alakjára, aki 1985 és 2004 között állt a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ élén. A nevéhez fűződik a Velemi Alkotóház kiépítése, a Gesztenyeünnep megvalósítása is. Elnöke volt a Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesületnek (utóbb baráti körnek). E kör vállalt oroszlánrészt az emlékezés-ünneplés szervezésében, élen Bagári Katalinnal, aki anno az MMIK igazgatóhelyettese volt.  

Bokányi Adrienn városi tanácsnok Dr. Nemény András polgármester (aki testvérvárosi találkozó miatt nem lehetett jelen), valamint az önkormányzat nevében köszöntötte a Horváth Györgyre emlékezőket. Örömtelinek s egyben szomorúnak is nevezte az eseményt. Fölidézte, amikor a polgármester úr azt a fényképet mutatta meg frakciótársainak, amelyen négyen láthatók: Kiss Péter (1959-2014; miniszter, országgyűlési képviselő), Gyebrovszki János (1956-2014; városi képviselő, szociális bizottsági elnök), Horváth György és a mai városvezető. „Nemény Andrást is nagyon megterhelte e fotó látványa, hiszen mindhárman itt hagytak bennünket. Mi is elszomorodtunk, magunkba révedtünk.” Horváth Zoltán, az AGORA Savaria Nonprofit Kft. ügyvezetője arról is szólt, hogy az a fajta szemléletmód, amivel a széles hatósugarú, sokrétű tevékenységet folytató intézményben – az „agorában” – dolgoznak, Horváth György szemléletmódját tükrözi. Az ő mintáját követik innovációban, folyamatos újításokban, minőségfejlesztésben egyaránt. Horváthné Nagy Katalin, a Mesebolt Bábszínház nyugalmazott igazgatónője elmesélte, hogy Horváth György fejéből pattant ki (pályázati kiírás nyomán) a bábszínház létrehozásának ötlete. Mozgósította csapatát, s utóbb „kinyitott” a Mesebolt. Benke Éva Radnóti-díjas tanárnő, nyugalmazott főiskolai docens a távirányítottság érzéséről beszélt, amikor is Horváth György halálakor, 2020 márciusában szóba került, hogy ő emlékezzen meg róla. (Akkor dühöngött a járvány.) A könyvespolcáról Horváth György sugallatára vette le A gyógyító halál című kötetet, ami Szép Ernő Meghalni, milyen bűn című írásánál nyílott ki. Ezt most olvasta fel, adta elő, szívbemarkolóan. Csider Sándor nyugalmazott főiskolai docens ekként fogalmazott Horváth Györgyről: „Minden próbatétel után nőtt az ereje, minden küzdelemben becsületes maradt, hű eredeti céljához.”

Szále László, tanítóképzős „közművelődéses” évfolyamtárs, Pulitzer-emlékdíjas publicista így summázott: „Gyurit váratlan helyzetekben találékonyság, krízis esetén stressz-tűrés, ütésállóság, kudarcokban lelki ellenálló képesség, biztos belső egyensúly jellemezte.” Romhányi András nyugalmazott népművelő Bereményi Géza/Cseh Tamás Micsoda útjaim című dalával emlékezett.

Szenkovits Péter 
Fotó: Nagy Jácint