Mérleg: beszélgetés Dr. Nemény András polgármesterrel

– Kezdjük aktuális kérdésekkel: a településeket sokkolta az energiaárak elszabadulása, a polgármesterekkel egyenként tárgyalt a miniszteri biztos, hiszen a többmilliárdos plusz költségek meghaladják a városok erejét, központi segítségre van szükségük. Van-e valamilyen fejlemény a kompenzációs tárgyalások kapcsán?

– Egyelőre semmit nem tudunk a kormány terveiről, beszéltem a székesfehérvári  polgármesterrel, és őneki sincsen egyéb információja. Annyit tud, az a központi mondás, hogy idén biztos nem jön kormányzati segítség, ennek nyomán azt reméljük, hogy jövőre igen, de nem feltétlenül lesz így. Ekkora bevételkiesést nem lehet megoldani önerőből. Azt szeretnénk, ha legalább a városban működő cégek helyi iparűzési adójából levont szolidaritási adót, ami esetünkben 3 milliárd forint, nálunk hagynák. Ennyi a kérésünk, semmi több, nem kell támogatás, csak ne vegyék el ezt a pénzt, és akkor megoldjuk ezt a helyzetet is. Több város, ahol szintén jelentősebb az iparűzési adó, hozzánk hasonlóan gondolkodik. Ugyanakkor más települések már most komoly gondban vannak, nemcsak az önkormányzatok, hanem a cégek is problémákkal küzdenek. Nálunk nem ez a helyzet, mi azt a döntést hoztuk, hogy nem bocsátunk el senkit, és próbáljuk az inflációt követni, de meg kell érteniük az embereknek, hogy egy bizonyos ponton túl ez nem megy. Minden város esetében az a kérdés, függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy sem, hogy központi támogatás nélkül hány hónapig bírja. 

– Szombathely meddig tud állva maradni?

– Erre most nem mondanék semmit így, mert nem akarok ijesztgetni senkit. A helyzetünk attól függ, hogy mennyire tudunk ingatlanokat értékesíteni az iparterületeinken, és mindent meg is teszünk ezért. Én azt látom, ha nem lesz kormányzati segítség, akkor a 2023-as év úgy nem vihető végig, hogy a városok valamilyen hitelkeretbe ne nyúljanak bele. Mondom ezt úgy, hogy Szombathely a legjobb helyzetben lévők közé tartozik. Több helyen már most elfogyott a pénz, próbálkoznak mindenfelé, a pénzügyminiszternél, más megoldás híján nem fizetik a számlákat. Nem tartom egészségesnek, hogy egy ilyen helyzetben, amikor nincsen pénz, a kormány hagyja inkább bedőlni a városokat, ahelyett, hogy ott hagyná náluk a helyben képződött pénzt, amit szolidaritási adó címen elvon. 

 – Említette az ingatlanértékesítést, hogy a helyi kormánypárt azzal állt elő, hogy a város nem  megfelelő módon bánt egy potenciális befektetővel. Mivel politikáról van szó, a kérdés az, hogy mi van a háttérben?

– Olyan befektetői, beruházói megkeresés, amelyikre a város nem reagált, olyan nincs. Az előfordult, hogy érkezett egy nagy akkumulátorgyártó cég, és elmondta, hatalmas vízigényű üzemet építene, amely aztán egyéb környezeti hatásokkal is járna. Bemutatta, milyen munkaerőre lenne szüksége, jelezte, hogy a dolgozókat külföldről hozná be, hasonlóan a már működő szombathelyi cégekhez, így ezres nagyságrendben lennének külföldi dolgozók a városban. Mi meg nem így képzeljük el Szombathelynek a jövőjét. Nem akarjuk, hogy a föld és a környezet kizsákmányolása révén kerüljön pénz a költségvetésbe, az ugyanis a gyermekeink, unokáink jövőjét terhelné. Erről szól az egyébként legitim vita. A Fidesz frakcióvezetője, Illés Károly azt mondja, hogy bármi áron hozzanak ide bármit, mi meg azt mondjuk, hogy olyan befektetés ne jöjjön, ami a jövőt tönkreteheti. Amíg én vagyok a polgármester, ellenállok annak, hogy környezetterhelő cégek települjenek ide, és annak is, hogy a szombathelyi munkaerő értéke csökkenjen azáltal, hogy külföldieket hoznak ide nagy számban, akik aztán minden feltételt vállalnak, A cégek szempontjából ez teljesen érthető, de így a szakszervezetnek nehéz bértárgyalásokat folytatni.  A város sorsa a mi felelősségünk, ebbe beletartozik az is, hogy megnézzük, milyen cégek jönnek Szombathelyre. 

– Hogyan zajlik egy ilyen tárgyalás ?

– A Nemzeti Befektetési Ügynökség jelentkezik a városnál  e-mailen, telefonon, vagy csak adatokat kérnek be, akkor azokat is küldjük, az egészet dokumentáljuk, és nemrég nyilvánossá is tettük. Amikor személyesen eljönnek a befektetők, akkor fogadjuk őket, tartunk egy prezentációt a területről, ők feltesznek kérdéseket, elmondják az elképzeléseinket, és nagyon sok szempontot kell vizsgálni. Van, akinek az a fontos, hogy nagyon magas épületet tudjon odatenni,  vagy lényeges számukra, hogyan jut el a területre az energia. Évente öt-nyolc komoly érdeklődő van, a névjegykártyákból tudjuk, hogy melyik csoporthoz tartoznak. Néha kiderül az is, hogy milyen településekben gondolkoznak még. Az a trend látszik, hogy a tengerentúlról az akkumulátorgyártást igyekeznek Közép-Európába koncentrálni. Nem véletlen, hogy sok helyen nem fogadják ezt osztatlan örömmel. 

– Más téma: az egyik ellenzéki képviselő rendszeresen szóvá teszi az utcák állapotát a körzetében és azt is, hogy nem foglalkoznak érdemben a kéréseivel.

– Úgy gondolom, hogy a hivatal munkatársai minden képviselő felvetésével foglalkoznak. Az utak javításánál készül egy szakmai sorrend, annak alapján, hogy mennyien használják azt az útvonalat. Ha kigyűjtenénk az összes körzet javítási adatait, akkor kiderülne, nagyjából egységesen kerül forrás mindegyikbe. Nyilván minden képviselőnek a saját útjai a legfontosabbak, ezt meg is tudom érteni, de én összvárosi szinten látom az egészet, és tudom, hogy sok minden történik. Az uniós források döntő hányadát útfelújításokra tervezzük költeni, amint megtörténik az aláírás, azonnal elkezdjük a munkát – ha elkészülnek a fejlesztések, azok nagyságrendi különbséget jelentenek majd a városban. Az előző ciklusban nem ezen van hangsúly, mert inkább betonba öntötték a tereket, és épületfelújításokba kezdtek, mi azt gondoljuk, hogy ez fontosabb. A problémákat látjuk, hiszen mi is közlekedünk, a gond a nagyobb költségvetést igénylő javításokkal van, például a Szent Márton–Vörösmarty csomópont rendbetétele annyiba kerülne, mint a teljes  Paragvári utca felújítása. Emellett a városban rengeteg olyan út van, ami a Közúthoz tartozik, de ők sem tudnak mit kezdeni velük, mert az állam semmire nem ad pénzt. Mi azért megpróbáltuk, kértünk 15 milliárdot útfelújításra – és nem kaptunk.  Jól jellemzi a helyzetet, hogy az a 35 millió forint sem érkezett meg, amit Hende Csaba a zanati utcák felújítására ígért lassan egy éve, így aztán abba is városi pénzt tettünk. Ahogy a saját forrásaink engedik, lépegetünk előre, folytatjuk a járdafelújítási programot, a parkolóépítéseket.  

– Szintén az utóbbi hetek témája volt az ingatlancsomagban eladott Homok úti terület, ahol a tulajdonos fákat irtott ki a lakóépületek helyén, amivel aztán a jobboldali média ismét csak az önkormányzatot támadta.

– Az említett terület átminősítése az előző városvezetés idején történt meg, több éve tudható volt, hogy emeletes házak kerülnek majd ide, ráadásul a városnak egy olyan részéről beszélünk, ahol már kiépült egy lakópark. Az elmúlt évtizedekben rendezetlenül fák nőttek – ez nem ugyanaz, mintha egy erdőről beszélnénk. Az nagyjából érhető, hogy a jobboldal ezt a városvezetés elleni támadásra igyekszik felhasználni, azt viszont furcsállom, hogy eközben az ingatlan tulajdonosa az ő támogatójuk.  A területnek a sorsa hosszú távon az lett volna, hogy városias területté válik, innét kezdve nézőpont kérdése, hogy azt helyezzük fókuszba, hogy fákat vágtak ki, vagy azt, hogy egy részük megmarad. A megyei lap készített egy felmérést a témában, a válaszadók 82%-a támogatja a város fejlődését, csak valahogy az eredmény közlése a jobboldali médiában elmaradt.

– Milyen a kapcsolat a helyi Fidesz-frakcióval?

– Úgy gondolom, ők is látják, hogy jelen helyzetben nincs mozgástere a városnak. És erre nagyon nem tudnak mit mondani, nem tudnak abból profitálni, hogy ők a kormánypárthoz tartoznak, mivel egyáltalán nincsen pénz, és ezt nehéz magyarázni. Számomra fájt, hogy amikor tényleg kellett volna segítség a városnak, akkor nem voltak jelen, a Covid alatt például a képviselőik nem osztottak maszkokat. Mivel a választás nagyon messze volt még, ebbe beleállhattak volna a polgárok miatt. 

– Ez a politikai, szerintem mesterségesen és fentről generált megosztottság mennyire jellemző a városban, az emberek között?

– Jóval kevésbé, mint más városokban. Abszolút azt látjuk, érezzük, és vannak adataink is, hogy a polgárok Szombathelyt szabadabb városnak érzik, ahol el lehet mondani a véleményt. Előttünk nem így volt, ez azért nagy különbség. Most a szombathelyiek fel merik vállalni a véleményüket, ellenzékiként, meg nem ellenzékiként is. Ér bennünket kritizálni, ha pedig dicsérnek, ami azért többször előfordul, annak pedig örülünk. Nemcsak a bennünket támogatókkal tudok elbeszélgetni, hanem azzal is, aki úgy kezdi, jobboldali. És olyanok is vannak, akik elmondják, országosan a Fideszre szavaznak, de helyben ránk, és azért teszik, mert pozitívan értékelik a teljesítményünket. Nincsenek olyan éles határvonalak, mint a nagypolitikában, valószínűleg azért, mert látják, hogy a mi stílusunk más. Nem tartunk gyalázkodó sajtótájékoztatókat, nem repülünk rá az összes országos ügyre, csak az önkormányzatokat érintőkre, tesszük a dolgunkat, és ezt értékelik a polgárok, akár szavazatokban is. 

– Választások jönnek  másfél év múlva, milyen kilátásokkal vágnak neki? 

– Inkább úgy fogalmaznék, nagyon sok munkával készülünk, mert minden képviselő megdolgozik azért, hogy újra választható legyen. Nem én döntök ebben, de úgy gondolom, aki végighajtotta az öt évet, az induljon el újra. Vezetői szempontból nagyon jó a csapatom, az önkormányzatnál is, mindenkire számíthatok, mert beleteszik magukat a feladatokba. Annak ellenére, hogy a körülmények néha nagyon nehezek, minden nap úgy jövök be, hogy ma valamit is elvégzünk, a nehézségek inkább motiválnak. Már csak ezért is szeretnénk, ha két ciklus után vonnánk meg a mérleget, hiszen a kezdeti és a jelenlegi időszak kifejezetten nehéz volt, ennek ellenére semmit nem adtunk fel a terveinkből, de vannak olyanok, amelyek kicsit később valósulnak meg. Ha nem a másikkal és az országos dolgokkal foglalkozunk, hanem a helyi ügyekkel, akkor újra megválasztják a képviselőinket – és jó esetben engem is.  Ha most lenne a választás, meggyőződésem, hogy nyernénk, még akkor is, ha országos szinten az ellenzékre kevesebben szavaznának. Persze másfél év, sok idő, nagyon sok minden történhet, egy időben tartják az EP-választással az önkormányzatit, a kormány sok pénzt tesz bele majd, és nem egyenlő esélyekkel mozgunk majd a pályán, de az lesz a helyzet, mi vagyunk itt, bennünket kell kihívni.

– Lát arra esélyt, hogy megnyílnak olyan uniós csatornák, amelyeken közvetlenül is érkezhet pénz? 

– Látok, teljesen friss a hír, hogy a kormány megegyezett az Unióval a pénzek lehívásának módjáról (az interjú kedd délelőtt készült – szerk.), a részletek majd később derülnek ki. Ahogy eddig is, ezután is pályázunk, és tárgyalásokat folytatunk. Ami biztos, az az uniós TOP-program, ebből 13 milliárd érkezik Szombathelyre, ebből amennyit csak lehet, az utakra fordítunk, és meg is látszik majd a városon – és mi vagyunk a garancia arra, hogy a fejlesztések meg is valósuljanak. 

Fotó: Nagy Jácint