Geszler Mária Garzuly: állandó kiállítás és díszpolgári cím

Geszler Mária Garzuly egy évvel ezelőtt, Dráma a kertben című kiállítása idején ajándékozta a Képtárnak mintegy félszáz kerámiáját, idézte fel Csapláros Andrea, a Savaria Múzeum igazgatója az állandó kiállítást megnyitó ünnepségen. Az akkor bemutatott művek – újabbakkal kiegészítve – életmű-kiállítássá bővültek, amely hat évtized alkotóművészetének a keresztmetszetét adja. Valamennyi korszakot és műtárgycsoportot reprezentálja. 

Állandó kiállítás megnyitása egy múzeum életében az egyik legfontosabb, hosszú távú elköteleződést megpecsételő pillanat, fejtette ki az igazgatónő. Megvalósulásához szükség volt a Szombathelyi Önkormányzat és a Nemzeti Kulturális Alap támogatására. Háláját fejezte ki a művésznő szívós munkájáért, mindenre kiterjedő figyelméért, Czenki Zsuzsanna kurátor alapos rendezéséért s empatikus együttműködéséért, közreműködő kollégái lelkiismeretes munkájáért. S tegyük mindehhez, hogy a tárlat arculata javarészt Bonyhádi Károly grafikusművész érdeme.    

Dr. Nemény András polgármester ünnepi beszédében mindenekelőtt a köszönetének, a hálájának, a büszkeségének adott hangot, amiért Szombathely kapta meg azt a lehetőséget, hogy az állandó kiállítás a Képtárban nyílhasson meg. Kifejtette: úgy gondolja s hiszi, hogy zenész családban érzik a tárgyak, a matéria, a világ rezgését. Érzik, mert ennek a rezgésnek a párja ugyanúgy megvan ő bennük. Hozzáfűzte, nem túlzás azt mondani, érzik a kozmosz zenéjét. Hogy a létezés magában egy tökéletes zenemű. Geszler Mária Garzuly is olyan, aki olvasni is tudja a kottát. S ha már olvassa, akkor pontosan látja, hogy az emberiség, a történelme során – régebben s napjainkban egyaránt – el-elhangolja a hangszereket. Egyszerre hallja a tiszta hangokat meg a hamisakat. Érezni ezt a kettősséget óriási teher és felelősség is. Egyetlen kiút a feloldozásra, maga az alkotás. Kifejtette, hogy a sérült világ kiáltása és egy sérült család sikolya nagyon hasonló. A művésznőnek mindkettőt meg kellett élnie. Volt, hogy egyszerre. S mindkettőt ki kellett dolgoznia magából, már amennyire ez csak lehetséges. A kiállítás az ő családja. Az ő világa. De mégis, mindnyájunké is egyben. Merthogy egy-egy alkotásában ott van az egész. A mindenség. A tökéletesség. Nem győzte hangsúlyozni, Szombathely mennyire hálás Geszler Mária Garzuly művészetéért, s azért, hogy alkotásait a városnak adományozta. Boldogan jelentette be, hogy a szeptemberi közgyűlésen egyhangú döntéssel Szombathely díszpolgárává választották a művésznőt. A címet a Szent Márton gálán adják át. Örömmel gratulált elsőként. A szűkebb-tágabb környezetünkben élőknek – mindnyájunknak – azt kívánta a város első ember, hogy e kiállítással együtt nyissuk meg azokat a bizonyos belső kapukat, próbáljuk meghallani azt a tökéletes zenét. Ha meghalljuk, akkor fogadjuk magunkba, ahogy Szombathely is magába fogadta a kiállítást. S lett általa egy sokkal jobb hely a városunk. Legyünk mi is többek, jobbak általa.  

        
Dr. Garzuly Ferenc (1937-2021) ideggyógyász, professzor, egyetemi tanár, irodalmár, polihisztor életművét, sugárzó személyiségét prof. dr. Nagy Lajos, a Markusovszky kórház osztályvezető főorvosa idézte fel. Dr. Garzuly Ferenc nemcsak az agyműködés, de annak organikus (szervi, anatómiai elváltozással járó betegség) háttere is érdekelte. Húsz évig vezette az ideggyógyászati osztályt, vele párhuzamosan hazánkban elsőként neuropatológiai laboratóriumot is létesített. Tudományos fokozatot (PhD) szerzett, címzetes egyetemi tanár lett. Egyik alapítója volt a Nyugat-Pannon Neurológiai Társaságnak. Több mint ötezer agy kórbonctani feldolgozását végezte. Nyugdíjba vonulásakor sem hagyta abba kutatásait; a patológiai osztályon dolgozott, egészen haláláig. A tapasztalatait Ritka, rejtőzködő betegségek – Esettanulmányok orvosoknak, orvostanhallgatóknak című hat kötetes könyvében foglalta össze. Talán a legismertebb tanulmánya a róla elnevezett családi amyloidosis (abnormális fehérjék fölhalmozódása a szövetekben) különleges esete, mely az egyik legnívósabb amerikai orvosi lap, a Pathology címoldalára került.

Nagy Anna (PhD) esztéta, művészettudós nagy ívű, lélekröpítő, személyes emlékekkel átszőtt beszédével nyitotta meg Geszler Mária Garzulynak és családjának állandó tárlatát. Amiként sorolta: ránk tekintenek itt szomorú-szép, okos szemeikkel a zenének elkötelezett, zseniálisan tehetséges muzsikusok, Tessényiek, Geszlerek. A zeneszerző apa, Geszler György. Kirajzolódik az orvos-tudós férj, Garzuly Ferenc arcéle, és a fiú, Garzuly Gábor (grafikusművész, költő; 1967-1992) alakja, akinek – amiként fogalmazott – Vajda Lajost idéző szürreális grafikái jelképek és fikciók szinte áthatolhatatlan sűrűjébe vezetnek minket. A családtörténeti emlékanyagok, rekvizitumok, fényképek, kották, könyvek, plakátok, a nemesi oklevél és újságtudósítás tehát nem afféle színes háttérként szolgál. Nem természetes kíváncsiságunk kiszolgálói, s nem is valamiféle önmutogatás. Nem. Mindez egy alkotói hitvallás személyes lenyomata, mutatott rá az esztéta. Geszler Mária Garzuly, aki valóban hatalmas távolságokat, tereket képes bejárni, aki otthonosan mozog kontinensek és kultúrák között, aki számára a múlt éppúgy jelen, ahogy a jelen pillanatai az ősidőkig nyúlnak vissza, ezzel a kiállítással, mint alkotói gesztussal, mondani akar számunkra valamit, éppúgy, ahogy porcelán alkotásaival is. Nagy Anna idézte Immanuel Kant (1724-1804) filozófust, a német idealizmus megteremtőjét, akinek gondolatát Geszler Mária Garzuly ars poeticája mottójául választotta: két dolog tölti el lelkemet csodálattal, a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem.   

Szenkovits Péter 
Fotó: Bonyádi Zoltán