Mezítláb a parkban: októberben az AGORA-ban mutatják be Neil Simon darabját 

Neil Simon amerikai drámaíró (1927–2018; Tony- és Pulitzer-díjas) 1963-ban írta a Mezítláb a parkban című színdarabját, amit New Yorkban, a Broadway-en mutattak be. Világkarrierje azóta töretlen. Immár klasszikus – milliók kedvence – a romantikus vígjátékból 1967-ben készült film. 

Október 10-én, a Művelődési és Sportházban Horváth Lili, Rohonyi Barnabás, Ficzere Béla játszótársa Epres Attila és Kerekes Éva lesz. Kettejüket kérdeztük telefonon a szombathelyi vendégszereplés előtt.      

Epres Attila Jászai-díjas, Kazinczy-díjas színművész: „Rendkívül jó volt a próbafolyamat, nagyszerű a közösség. Kocsis Gergely rendezővel pillanatok alatt partnerségi viszony alakult ki. Mindez meghatározta a produkciót, s mindmáig kihat az előadásokra. Ebből lehet élni. Ugyanakkor a Mezítláb a parkban nem véletlenül lett világsiker Jane Fondával és az akkor még ismeretlen Robert Redforddal. Remekül eltalált darab.

Egyensúlyban van benne az a problémakör, hogy egy anya hogyan tud, vagy nem tud elszakadni a lányától. Bemutatja azt is, hogy fiatal szerelmesek az első hevület után miféle lakáskeresési mizérián mennek keresztül, amibe akár bele is lehet rokkanni… Közben annyira vicces, meg annyira emberi az egész. Ettől értékes. Nem sima bulvár. Szeretjük játszani. A kiváló szerző remek figurákat írt. Az enyém különösen jó karakterszerep. Viktor Valesco a fölső emeleti lakó, jópofa, de különc.

A végére aztán mindent jól csinál. Mindig telt ház előtt megy az előadás. A nézők el vannak ragadtatva, attól függetlenül, hogy ki, honnan jött. Az igényes művészbarátaimnak éppúgy tetszik, mint a színházi mindenevő rajongóknak. Vannak, akik már többször megnézték. Szerencsés csillagzat alatt született a mű és a mi előadásunk is. Ez a színészetnek a desszert része. Valamiért jobban meg kell küzdeni, nehezen adja magát, és – pont emiatt – azt is lehet szeretni. Van, mint ez is, ami meg egyértelműen jólesik. Mint amikor az ember nyáron hideg limonádét iszik, vagy az amúgy tiltott krémest megeszi. Mert annyira finom, jó érzés. A Mezítláb a parkban ugyanilyen ajándék az alkotóknak meg a nézőknek is.” 

Kerekes Éva Jászai-díjas, érdemes művész bújik az anya szerepébe. A Vidor-fesztiválon Smeraldina-díjjal jutalmazták az alakítását. „Valóban kiválóak a kollégák, és annyira fogyasztható a történet! Nyilván annak, aki látta a filmet, van már egy előzetes élménye arról, ahogyan a két generáció találkozik. Szülő-gyerek viszony: meddig nyúlhat, szólhat bele egy anya a gyereke életébe? Hogyan tudja elengedni? Engem ez fogott meg benne. S az, amiként átbillen az egész.

Ahogyan a gyerek ki tud lépni ebből az összekötő kapocsból, úgy tud egyre biztosabb lenni az ő párkapcsolatában. Az anyának is lesz egy viszonya. Ezek összefüggenek, s engem ez érdekelt. Ha nem akarom ennyire pszichologizálni, akkor egyszerűen csak úgy mondanám: hogyha mindenki a saját életét tudja élni, akkor – lényegileg – a helyükre kerülnek a dolgok. Nem könnyű. De elengedés nélkül nincs találkozás addig, amíg az előző fejezet nem zárul le. Nem tud megszületni az új. Persze, nem szeretném túlbonyolítani.

 ’Civilben’, két gyermek anyukájaként úgy gondoltam, hogy most már mindig könnyebb lesz. Már önállóbbak, s olyan élethelyzet jön, amikor már a felelősség inkább az övék. De attól még azok az élethelyzetek, amelyek a tapasztalás útján ’jönnek’, azok számukra is egyre bonyolultabbak, összetettebbek. És ami dolgom nekem van mindezzel, akár az elengedéssel, akár azzal, ahogy ők a helyüket megtalálják, elfoglalják, az számomra – ugyanolyan összetett és súlyos, tehát – nehezebb lesz. De, mint szülőben, mégis csak megfér bennem egymással a súlyosság meg a könnyebbség.

Meg kell próbálni megtalálni, fönntartani e kettő egyensúlyát. Ehhez elengedhetetlen, hogy bennem legyen egyensúly; ne rajtuk keresztül akarjak egyensúlyba kerülni! Nehéz. De, legalábbis úgy hiszem, ha elfogadom, hogy nehéz, akkor mindjárt valahogy föl is tudok rajta emelkedni. 

A közönség nagyon szereti az előadást. Hálás azért, mert életszerűek a helyzetek. Ki-ki azokból a pillanatokból épül, amiket mindannyian ismerünk. Otthonos érzést ad szerintem, hogy nyíltak vagyunk, s a nézőkkel együtt élünk meg mindent. Számomra az már csak hab volt a tortán, hogy – meglepetésemre – elismertek. Hegedűs D. Gézától, a Vidor Fesztivál zsűrijének elnökétől vehettem át a Smeraldina-díjat.” 

A Mezítláb a parkban-t október 10-én, 19 órától láthatjuk a Sportházban.    
 

Fotó: Orlai Produkciós Iroda