Mindenki értékes Jézus számára

Zömmel fiatalokkal és persze – útmutatást úgyszintén váró – korosabbakkal is találkozott Róma mai püspöke (1936. december 17., Buenos Aires) fővárosunk szívében. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a katolikus egyház vezetője (ő a 266. a sorban) pontosan tisztában van mindazzal, ami most zajlik e közép-kelet európai térségben.

Az első jezsuita pápaként 2013 márciusa óta irányítja anyaszentegyházát. A jezsuita rend (amit 1540-ben Loyolai Szent Ignác alapított) jelmondatai a fülünkben csengtek, mikor araszolgató mini pápa-mobiljából mosolyogva integetett a tizenegyezer izgatott, meghatott hívőnek/hívének. „Mindent Isten nagyobb dicsőségére.” „A hit szolgálata és az igazságosság előmozdítása.” Ezeket (is) jött hirdetni. Aranyfedezete: élete, ténykedése, tisztasága, őszintesége. Hite. Szolgálata.

A porondon az őt köszöntő beszédek igazságtartamához aligha férhetett kétség, mégis, kozmetikázottnak hatottak. Ám mikor végre rá került a sor, szavainak, fogalmainak pontossága, lét-tartalma testet, lelket, szívet táplált. „Örülök, hogy veletek lehetek!” „Krisztus a testet öltött Isten, aki nem elítélni, megbocsátani akar. Ő mindig kész arra, hogy felemeljen minket.” Arra biztatott, közösen – háromszor egymás után – ismételjük el: „Isten mindig megbocsájt!” Majd hozzáfűzte: „Ne felejtsétek el soha!”.  

„Mi az, amit igazából kerestek a szívetek mélyén? Mi az, amit én keresek? Csendben adjatok választ a szívetekben!”

Ez a csend szinte harsogott.

„Tűzz ki nagyobb célokat és eddz! Fektess az élet nagy céljaiba! Jézus tudja, hogy hozza ki belőled a legjobbat!” „Soha ne egyedül, mindig másokkal együtt menj; csapatjátékos legyél!” Arra is megkért bennünket, hogy ne érjük be a mobil-barátsággal: „Ne zárkózzatok be a készüléketekkel! Ez butaság. Az élet nem a képernyőn, a világban zajlik. Valódi, nem virtuális.” „Fedezzük fel a bennünket körülvevő szépséget!”

„Csend és ima. Töltsük föl az akkumulátorokat, de búskomorságba ne merüljünk! Az ima segít, az párbeszéd Jézussal; találkozás az Úrral. Párbeszéd és – élet.”

Nem szentenciák, nem ítélkezések zúdultak ránk, s nem elérhetetlen kiválasztottként prédikált Ferenc pápa. Emberként. Egyszerűen. Kendőzetlenül. Manipulálás szándéka nélkül. Emitt-amott humorral, iróniával. Partnernek, embertársnak tekintett mindnyájunkat. De hiszen erre éheztünk-szomjaztunk már mióta!

„Sose legyetek hamisak, igaz emberek legyetek! Jézus példája szerint szeressetek, szolgáljatok! Az határozzon meg: mit teszek másokért, az egyházért, a társadalomért. Senki nem teheti meg azt, amire csak te vagy képes!”„Ti mind értékesek vagytok Jézus számára és nagy dolgokra vagytok teremtve!” Magyarul nyomatékosított: „Aki mer, az nyer!”.

Közös imával köszöntünk el a szentatyától, aki immár itt marad, velünk. „…és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! (Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké!) Ámen.”  

Múltunk a jelenünk, jövőnk Krisztus!

Csány Péter SDB szerzetes atya, a szombathelyi szalézi rendház igazgatójának Facebook-bejegyzése (2023. április 28.):

– Jézus Krisztus mai földi helytartója, Ferenc pápa a Szent István bazilikában: sugárzó jelenlét, friss szellő, felvillanyozó Isten- és egyház-tapasztalat különleges érzete.

Mélyen megható a pillanat, amikor a Szombathelyi Egyházmegyénkben jól ismert, kiemelten közkedvelt és tisztelt 87 éves Brenner József atya, az egyházmegye spirituálisa, a rám és közösségemre bízott szombathelyi szalézi plébániatemplomunk, a Szent Kvirin templom korábbi, 29 éven keresztül szolgáló káplánja, az élénk és nyílt tekintettel őt figyelő 86 éves Ferenc pápa elé lép, és bemutatkozik a fiatal vértanú, a 26 évesen 1957-ben meggyilkolt Boldog Brenner János áldozópap öccseként. El-elcsukló hangon tesz tanúságot régi idők otthon megélt megpróbáltatásairól, az ennek ellenére erős, görbíthetetlen Isten-hitről, és boldog családjáról, a három paptestvérről, az áldozatos és bátor, hitvalló József édesapáról és az irgalmasan szerető Júlia édesanyáról. Miután a boldog vértanú földi maradványait édesapja mellől templomunk kriptájának 60 éves nyugalmából exhumálták, és a székesegyházba vezették át, új helyzet alakult ki a sírfeliratokon: id. Brenner József (+1960) és ifj. Brenner József (a mostani tanúságtevő). Mi már ismerjük a vértanúság történetét, de ez most még teljesebben válik, katholikosszá (azaz egyetemessé). Az egyházfő elérzékenyülve és spontán felindultsággal többször is tetszik jellel fejezi ki lelki emelkedettségét, az ő szemében is könnycseppek jelennek meg. Teljességgel jelen van: az ember, a közösség számára. Istenélmény. És az egykor bátor múlt a kölcsönös személyesség által ma is lebilincselő erővel lesz megerősítő élménnyé. Most. Anamnézis! A két pap kölcsönösen kezet csókol egymásnak. Mindketten fiatalokká válnak, lélekben, időtlenül. Kivonuláskor a Dauner János szalézi szerzetes által alapított Don Bosco kórus énekel (legalábbis úgy észlelem a zenei vezető, ifj. Benyus Sándor karmesterrel, és más ismerős személyekkel találkozva).

Jézus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké! Múltunk a jelenünk, jövőnk Krisztus!

Szenkovits Péter