Miniszteri elismerést kapott a szombathelyi mentős

- Pontosan hány éve dolgozol az Országos Mentőszolgálatnál? Mióta mentőzöl?

- A mai napig emlékszem a pillanatra, amikor 2004 júniusában beírtam magam a szombathelyi mentőállomás jelenléti naplójába,  mint részállásos mentőápoló. Tizenhárom éve vagyok főállású mentődolgozó a mentőszolgálatnál. A földi mentésen kívül 2013-tól a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatánál pedig szezonálisan önkénteskedek.

- Adja magát a kérdés: honnét a késztetés?

- Két indításpontot emelnék ki. Egyrészt édesanyám egészségügyi elhivatottsága, a beteg emberekkel való bánásmódja napról napra a szemem előtt volt és van jelenleg is. Furcsa módon, közel 35 éve, töretlenül. Másrészt általános iskolásként toboroztam magam mellé egy csapatot és indultam életem első elsősegély-versenyén. A felkészülés alatt többször jártunk a mentőállomáson is, ahol már akkor magával ragadt a bajtársiasság és a felkészült mentoraim példaértékű tudása.

- Ebben a sokszor tragédiákkal övezett szakmában mégis mi az, ami neked erőt ad?

- Igaz, hogy vannak tragédiák, amikben effektív segítséget már nem tudunk nyújtani. De sokkal több a sikerélmény, mint a tehetetlenség súlya alatti kudarc. Bennem pozitív a mérleg. A sikeres újraélesztéseken és kritikus állapotú betegek szakszerű ellátásán felül azok az események is növelik a sikerességet, ahol egy egyszerű tanács, rövid beszélgetés ugyanolyan segítséget nyújt, mint egy másik eset kapcsán néhány ampullányi kémia.

- A kimagasló szakmai munkádért kaptál most miniszteri elismerést, de ennek köze volt ahhoz is, hogy egy egészségügyet és az abban dolgozókat bemutató kampányvideóban szerepeltél. Mit látsz, milyen fogadtatása, megítélése van a kisfilmnek az átlagembereknél?

- A kampányfilmben nyolc szakmacsoportot sorakoztattak fel. A filmhez a „szakma fiatal elitjeit” válogatták be, a miniszteri kitüntetés leginkább ennek és a szakma képviseletének szól. Rendkívül megtisztelő, hogy ide soroltak engem is. Fontosnak tartom, hogy megmutassa például az újságíró, a szakács és a zongoraművész is, hogy mitől szép a hivatása. Az átlag felnőtt nézőből kétféle reakciót válthatott ki a kisfilm - aktuális érzelmi státusztól függően. A legtöbbjük meghatódott, kisebb részéből pedig nem váltott ki semmit. A pályát kereső fiatalokkal ugyanez a helyzet. Az erkölcsi többletet, az egészségügyi pálya iránti hivatástudatot nem lehet edukálni. Ezekkel vagy születik valaki, vagy nem. Akiben jelen van látens módon is, azokat segíthet a megfelelő irányba terelni ez a MESzK kampányfilm.

- Kétgyermekes édesapa vagy. Mennyire tudod összeegyeztetni a családot a munkával?

- Mondják, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nagyszerű nő. Ezt csak megerősíteni tudom. Büszke vagyok, hogy Niki a gyermekeim édesanyja. Rengeteg a lemondás, még több a kompromisszum. Ügyes, néha lehetetlennek tűnő egyensúlyozással viszont valahogy mégis működik a családunk. De szerintem mindenki így van ezzel, nem csak mi. Lehet, hogy közrejátszik nálunk az is, hogy a párom ápolónő, így megél, átél velem sok mindent.

- Többször láthattak a szombathelyiek különböző előadásokon, oktatásokon is. Ezen a téren mik a rövidtávú terveid? Hol találkozhatunk veled legközelebb?
- A Segítés városa mintaprojektnek köszönhetően – aminek oktatója lehetek 2010-től -  több ezer szombathelyivel volt szerencsém már találkozni. Bízom abban, hogy az összessel sikerül majd, sőt újra találkozom azokkal, akiknek mondjuk 3 éve tanítottam elsősegélyt nyújtani. Szeptembertől pedig az iskolákban újra járunk majd bajtársaimmal gyakorlatokat tartani.

- Édesanyád, akit említettél, ugyancsak az egészségügyben dolgozik. Most biztosan nagyon büszke a "kisfiára".

- Ő a legnagyobb kritikusom. Sokszor igaza is van. Szerintem nemcsak a kitüntetés miatt büszke, hanem mindenre, amit ezidáig sikerült felmutatnom az életben. Ebben nem kevés szerepe volt, rengeteg támogatást kaptam és kapok a mai napig is tőle.

- Gondolom, nincs megállás és ez a miniszteri elismerés is újabb erőt, lökést adott.

- Egy kitüntetés, egy addigi belső mércének a magasabb nívóra való helyezését jelenti magamnak, magamban. Kellő alázat szükséges továbbra is, mert tanulnom még rengeteget kell. Idén márciustól a PTE-ETK Szombathelyi Képzési Központjában szakoktatóként kaptam lehetőséget mentőtiszt, védőnő, szülésznő hallgatóknak különböző tárgyakat tanítani. Nagyon élvezem az oktatást. Ugyanakkor éreztem még késztetést magamban, így felvételiztem júniusban egészségügyi tanár MSc. képzésére. Szerintem szeptembertől sem fogok unatkozni.