Nagy Kevin: családként működtünk

Nagy Kevin a szezon előtt csak titkon reménykedett abban, hogy ennyi játékpercet kap majd Juanra mestertől. Kevinnel a mindent eldöntő párharc után két nappal beszélgettünk. Az ünneplésen ekkor már túl volt a gárda, a jól megérdemelt pihenés várt a srácokra. 

– Amikor megkezdtétek a felkészülést a 2020/2021-es szezonra, gondoltad volna, hogy az együttesünk kulcsjátékosa leszel a fináléra?  

– Nem, dehogy! Persze, mint minden profi sportoló, én is azzal a céllal vágtam neki a bajnokságnak, hogy kihozzam magamból a legtöbbet, és minél hatékonyabban tudjam hozzásegíteni a csapatot a sikerhez. De, hogy az ilyen mértékben sikerül, csak reménykedtem benne. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni, hogy a koronavírus-járvány és a sérülések miatt a szakmai stábnak alapembereket kellett rövidebb-hosszabb időre nélkülözniük. Juanra mester látta azt a munkát, amit mi, fiatalok az edzéseken elvégeztünk, így ennek tükrében szavazott nekünk bizalmat.

– Az alapszakaszban remekül teljesített a társulat. Számodra melyik volt a legemlékezetesebb összecsapás?  

– Bevallom őszintén, kissé összefolynak bennem a meccsek, még nagyon friss az élmény. Ha egyet kellene kiemelnem, akkor az a Veszprém elleni idegenbeli találkozó volt, amelyen kétszer is sikerült betalálnom. Természetesen ez hatalmas önbizalmat adott, amely kitartott szerencsére a rájátszásra és bajnoki döntőre is.

– A középszakaszban sem volt egyszerű helyzetben a vezetőedző, hiszen a sérülések csak nem kerülték el a gárdát.  

– Bizony, alapemberek sora dőlt ki, ebből adódóan kerültünk mi egyre inkább előtérbe. A bajnokság ezen szakaszában kicsit hullámzóan teljesítettünk, a kupában nem sikerült bejutnunk az elődöntőbe, az utolsó fordulóban elszenvedett hazai vereséggel pedig eldőlt, hogy a finálét idegenben kell kezdenünk, azaz ha bajnokok akarunk lenni, akkor kell a bravúr.

– Erre nem sokat kellett várni, hiszen nyomban az első csatát megnyertétek Berettyóújfaluban. Pedig nem úgy indult az a találkozó…  

– Noha a hazaiak vezettek 3-1-re a szünetben, mindvégig azt éreztem, hogy nyerhetünk. Ami szerintem meghatározó volt, hogy a nagyon parázs első játékrész után mi tudtunk előbb megnyugodni. A higgadtság pedig jó játékkal párosult, így megérdemelten nyertünk. 

– A második meccset aztán behúztátok, végre nézők előtt. Sokat számított a szurkolók támogatása?

– Persze, ez egyértelmű. Minden csapat életében vannak a meccseken belül kisebb megingások, egy kis koncentrációhiány, nos, ezekben a szituációkban a drukkerek segítettek nekünk. Azt éreztük, hogy több százan akarják velünk együtt a sikert.  

– A harmadik, vereséggel végződő ütközet után nem bizonytalanodtatok el?

– A legkevésbé sem. Nyilván, egyfajta lélektani teher volt rajtunk, hiszen tudtuk: ha nyerünk, lezárhatjuk a párharcot, és megnyerjük a bajnokságot. Az adrenalin dolgozott, de ez nem csapott át görcsösségbe. Végig kontrolláltuk a meccset, megérdemelten nyertünk.

– A hathatós közreműködéseddel. Az első gól a te nevedhez fűződik…  

– Értem a kérdést… Nem, akkor, abban a pillanatban nem éreztem, hogy kint van a labda, egyetlen célom volt: valahogy középre lőjek, és talán lesz rá érkező. Utólag láttam már a szituációt, de ilyenkor két klasszikus mondás jut eszembe. Egyrészt a gól az, amit a játékvezető megad, a másik pedig, hogy egy találatot soha nem kell megmagyarázni. 

– Teljesen igazad van, ráadásul nem is ez döntött. Mi volt az idei Haladás sikerének a kulcsa?

– Nyugodtan mondhatom, hogy szinte családként éltünk az elmúlt szezonban. Nagyszerű közösség alakult ki, a rutinos játékosok és a légiósok rengeteget segítettek nekünk. Ha valakinek gondja volt, egyből kapott támogatást valakitől. A csapategység eredményezte a bajnoki aranyérmet.

– Most a jól megérdemelt kikapcsolódás következik. Milyen érzés bajnokként vakációzni? 

– Még fel sem fogtam azt a csodát, amelyet megéltünk az elmúlt napokban. Ehhez is idő kell, de mondanom sem kell, örömmel dolgozom fel, hogy az ország legjobb alakulatának lehettem tagja. Természetesen vannak céljaim, itt járt a szövetségi kapitány is a döntőn – nem lettem elbizakodott, de egészséges ambíciók munkálkodnak bennem. A Haladásban tervezem a jövőmet, szeretnénk még megannyi boldog pillanatot szerezni a szurkolóinknak, akik nélkül nem jöhetett volna össze az aranyérem. Hálásak vagyunk mindannyian, hogy ilyen szeretet vett minket körül. Most regenerálódunk, aztán várjuk a jövő évi kihívásokat.

Krilov István 
Fotó: Nagy Jácint