Nárai Külső út:  háborús díszletté vágták szét az utca egy részét a csapadékvíz-elvezetési projektben

Aki a Nárai Külső út – Tömjénhegy út kereszteződéstől elindul kifele a Király Sportcentrum irányában, az láthatja a 800 milliós csapadékvíz-elvezetési projekt minden nyűgét és gondját. A páros oldalon hatalmas, vissza nem temetett, vízzel telt mély gödröket hagytak maguk mögött az építők. A mélyedések néhol belógnak az úttestbe, jobb esetben pár léc, máskor pedig Erősáram feliratú sárga szalag igyekszik megakadályozni azt, hogy valaki belehajtson a több méter mély tankcsapdába. Erre pedig jó esély mutatkozik:  az út forgalmas, nem túl széles, több vállalkozás is működik a környéken, ahova autóval érkeznek az emberek. Esőben, sötétben gyakorlatilag semmi nem látszik abból, hogy az út szélén akkora lyukak tátonganak, hogy azokba simán belefordulhat egy gépkocsi is – nagyon úgy tűnik, hogy csak a csodának köszönhetően nem történt még baleset. A vízzel telt gödrökben gázcsonkok, kábelek látszanak – laikusként egyik sem tűnik megnyugtató megoldásnak.

A környéken élők elmondása szerint hasonló módon történt minden, mint a projekt helyszínén: mindenféle előzetes egyeztetés nélkül felvonultak a gépek, és nekiláttak a bejárókat, illetve a saját erőből épült parkolókat felbontani. (Az előző városvezetés szerint hónapokkal korábban a város honlapján hirdették meg az egyeztető fórumot, de az annyira nem tartozik az elsődleges hírforrások közé, továbbá addigra már eldőlt, hogy nyitott árkok épülnek.)

A Nárai Külső út több szakaszán nagyjából befejezték a munkát, hogy a nyitva hagyott, mély gödrökkel mi is a terv, az kívülállóként nem igazán érthető. Az egyik lakó szerint a munkálatok elején még tudtak beszélni a  szombathelyi kivitelezővel, de aztán egyre messzebbről érkeztek a munkacsapatok.

Többször előfordult, hogy az árok készítése közben közmű- illetve internetes vezetékeket vágtak át. A kiszedett kapujárókat úgy pótolták, hogy helyükre kavicsot töltöttek, amit aztán az első eső bemosott – az egyik lakó képeken mutatta meg, hogyan nézett ki a beállója. Azóta saját pénzből hozattak betonos zúzalékot, hogy legalább ki tudjanak szállni a kocsikból. Korábban szintén önerőből készítettek aszfaltos, az úttal párhuzamos parkolót az autóknak – ez most áldozatul esett a beruházásnak, az úttestre merőlegesen tudnak csak megállni.

Augusztusi helyzetkép: ez lett a kapujáróból és az út menti parkolóból

Mindezt tetézi, hogy augusztus elején eltűntek a munkások a mintegy 10-15 háznyi szakaszról, amit pedig maguk után hagytak az nagyjából egy első világháború film gránáttölcséres díszletének felel meg, utcának nem igazán nevezhető. Van olyan kocsibejáró, amin nem nagyon lehet hibázni a behajtásnál: az egyik oldala mellett mély gödör kezdődik, nem kell sokat tévedni, hogy valaki belezúgjon. 

A helyiek úgy érzik, a többi problémás helyszín mellett egyszerűen elfeledkeztek róluk – ebben azért van némi igazság. Már csak azért is, hogy  ilyen méretű és ennyire veszélyes gödröket kevés helyen lehetett látni, az pedig végképp érthetetlen, hogy a kivitelező mire várt/vár hónapokon keresztül, amikor egyébként az utca közepén ott vannak előkészített anyagok.  

Szöveg: Török Tibor
Fotók: Nagy Jácint