Nem vágyik NB I-es kispadra a Győrben dolgozó Artner

- Nagyon szép, sikeres 18 évet töltöttem el Szombathelyen. Úgy érzem, hogy nagyon sokat kaptam és nagyon sokat adtam a szombathelyi futballnak. Rengeteg NB I-es játékost és olyan labdarúgót neveltünk ki a kollegákkal, akik bemutatkoztak a Haladásban. Csakis szépre és jóra tudok emlékezni Szombathellyel kapcsolatban. 

- Mi volt a legemlékezetesebb pillanata a Haladás vezetőedzőjeként?

- Úgy voltam Szombathelyen vezetőedző, ami ma már elképzelhetetlen a magyar labdarúgásban: a klubnak a filozófiáját magamévá téve helyi fiatalokból akartam felépíteni hosszú távon a csapatot. Úgy érzem, hogy ez maximálisan sikerült. Ha egy momentumot ki lehet emelni, akkor az volt a vezetőedzői karrierem csúcspontja eredményességben, amikor a régi Puskás Stadionban 3-0-ra legyőztük a Fradit. 

- Visszagondolva nincs olyan, amit másképp csinálna?

- Szerintem anno az NB II-ben elvégzett munkánk volt az alapja annak, hogy utána a Haladás 12 évig NB I-es tudott lenni. Akkoriban építettünk be olyan játékosokat, akik hosszú távon a Hali gerincét tudták adni. Az NB I-ben pedig úttörők voltunk, mert abban a három évben szerény anyagi viszonyok mellett tartottuk életben a Haladást, olyan szakmai munkával és filozófiával, ami most is követendő lehetne Magyarországon. Ha visszagondolok, semmit nem csinálnék másképp. 

- A nemrég visszavonuló egykori Haladás-csatár, Kenesei Krisztián lapunknak mesélt viharos viszonyukról és a mellőzéséről. Ön miképp emlékszik vissza a kapcsolatukra?

- Kenesei Krisztián egy óriási tehetséggel és rendkívüli rúgótechnikával megáldott játékos volt, de amikor én odakerültem a Haladáshoz 2012 januárjában, akkor ő már nem volt azon a szinten, hogy annak a csapatnak tudott volna segíteni. Nem a tudása, hanem a fizikai teljesítőképessége miatt. Ő ezt nehezen fogadta el, de látni lehetett, hogy a csapat vele már nem tudott sikeres lenni. Tizennégy meccsen volt kezdő, abból hármat tudtunk megnyerni, majd amikor kitettük a csapatból, a gárda megtáltosodott. A tényekkel nem lehet vitatkozni. A legnagyobb gond az volt, hogy nem tudta elfogadni, hogy a teste már nem volt alkalmas az NB I-re. Olyan achilles-gondokkal küzdött, hogy csak csütörtökönként tudott elkezdeni mozogni. Ennek ellenére korrektek voltunk vele, mert támogattuk a lejáró szerződésének meghosszabbítását, amit ő a stáb előtt az öltözőben elfogadott. Ezt követően egész héten nem edzett, de az Újpest elleni bajnokin becseréltük, mert megígértük, hogy minden meccsen lehetőséget kap. Ő mégis tüntetett ellenünk, amit vezetőedzőként nem tudtam elfogadni, így kitettük a keretből. A történethez hozzátartozik, hogy mindezek ellenére a tulajdonosi kör felajánlotta a szerződéshosszabbítást, de nem fogadta el, mivel kevesellte az ajánlott pénzt. Ezért ment el akkor Pápára. Helyette két játékost építgettünk: Radó Andrást és Ugrai Rolandot sem kevés pénzért adta el később a klub. Mind emberileg, mind sportszakmailag jó döntést hoztunk.

- Tervezi a jövőben, hogy vezetőedzőként dolgozzon NB I-ben, akár NB II-ben?

- Nincs ilyen tervem. Az én edzői filozófiámmal most nem tudnék érvényesülni. Annak vagyok a híve, hogy tudatosan felépítsek egy csapatot hosszú távon. Szeretek tehetségek felépítésével foglalkozni, de manapság a kluboknak a nagyon rövidtávú sikerek a fontosak. Inkább az utánpótlásban dolgozok, itt nagyobb perspektívát látok arra a munkára, amire alkalmas vagyok.