Dr. Nemény András: tanulóév után, kihívások előtt

– Messziről futottak neki 2019 októberének, először is meg kellett szervezni a szövetséget, hiszen ebben a választási rendszerben csak így lehetett esély a kormánypárttal szemben. Volt-e más jelölt a polgármesteri posztra? 

– Szombathelyen nem volt előválasztás, ugyanaz az ember lett a polgármesterjelölt, aki az összefogást végül megszervezte, és aki ennek során megkapta a szükséges bizalmat. Régóta gondolkodtam azon, meg kell szervezni az összefogást, és végül ez sikerült is. Azt tudtuk, hogy mi lesz az üzenetünk a választás során, de ki kellett találnunk, hogy erről miképpen tudjuk meggyőzni a választókat. Ez volt a legnehezebb. A szövetségépítés alapelvként tartottuk szem előtt, hogy addig tudunk egy úton járni, amíg mindenki betartja, amit ígért. Németh Ákos volt az első nem MSZP-s politikus, akivel megegyeztem, vele már az országgyűlési választás után beszélgettünk arról, megpróbáljuk az együttműködést – végül egy külvárosi cukrászdában egyeztettük le a részleteket. Így mentünk tovább, a Momentum volt a következő, a helyiek bátran léptek, majd az országos vezetés is követte a példájukat, Fekete-Győr Andrással azóta is kiváló a kapcsolatom.  Aztán láttuk, hogy ebbe az együttműködésbe mindenki be tud szállni. Számomra fontos volt, hogy első pillanattól látszódjon, hogy megvan az esélyünk a győzelemre, a közbülső nehézségek ellenére. A jelölteknél erős kritériumrendszert dolgoztunk ki, csak olyanokban gondolkodtunk, akik késznek érezték magukat a komoly munkára, a körzet lejárására. Nem adtunk fel előre egyetlen városrészt sem, pedig tudtuk, hogy vannak olyan kerületek, ahol még sohasem nyertünk – végül sikerült ilyent is elhozni. 

– Melyek voltak a kampány fő elemei?  

– Januárban sajátos helyzet állt elő: átvettük a többséget a közgyűlésben, és egyszerre kellett várost vezetni és kampányolni. Most látom, mennyire más polgármesterként előterjesztéseket készíteni, mint hivatali segítség nélkül. Azonnal fel kellett mutatunk a szükséges hozzáértést, kompetenciát, de kritikát is muszáj volt megfogalmaznunk az előző időszakkal szemben. És közben erőt kellett sugároznunk. Erre volt jó példa a villanyoszlopokon elhelyezett hirdetőtáblák esete: ahogy az ismert, fideszes cég uralja a piacot, viszont nekünk is meg kellett jelennünk közterületeken. Nagy meglepetést okozott, amikor kikerültek a saját gyártású tábláink. A lépés domináns jelzésnek bizonyult, megmutattuk, hogy itt vagyunk. Minden lépésünket egy szűk kampánycsapat egyeztettem legyen szó elemekről vagy stratégiáról – általában a jelölt ebben nem vesz részt, de én nyakig benne voltam. A legszűkebb, bizalmi maggal azóta is együtt dolgozunk. Az egyik legnehezebb munkának bizonyult, amit valaha is végeztem, komoly fizikai és lelki megterhelés volt.

– Hogyan állt a kampány elején az ellenfélhez képest?  


– A legelején a mérések azt mutatták, hogy Puskás Tivadar személyében erős ellenfelet kaptam, egyformán álltunk, akkor még őrá készültünk. A mostani frakcióvezetőnek, Illés Károlynak a hosszú politikai múltja ellenére nem voltak jók a mutatói. Az új reménységként érkező, fiatal, más szavazókat is megszólítani tudó Balázsy Péter nagyon hamar Puskás Tivadar szintjére került fel, kemény ellenfélnek számított. Olyan csoportokban is jónak bizonyult, ahol Puskás rosszabbul teljesített. Viszont tudtuk, hol kell erősítenünk. Balázsyt komolyan vettem, erős programot tettünk le, és próbáltuk mindenkihez eljuttatni. Ezalatt viseltem a támadásokat, de azt gondoltam, hogy az ellenem irányuló, túlpörgetett, erőteljes, negatív kampány egy bizonyos ponton túl visszaüt. A hetente kiadott kormánypárti újság kizárólag rólam szólt, a címlapon minden voltam, csak rendes ember nem – ez is stratégiai hibának bizonyult.


– Fogalmazhatunk úgy, hogy mindkét oldal bevetett negatív elemeket. A választóknak meg kell szokniuk, hogy ezek most már hozzátartoznak a kampányhoz?  


– A mi negatív kampányelemeink nem a közvetlen fősodorhoz tartoztak, akadtak más szereplők is a rendszerben. Szerintem nem lehet összemérni a két oldal negatív üzeneteit. Mi az ellenfél fiatalságát, tapasztalatlanságát emeltük ki, és erőteljesen meg kellett mutatnunk a választóknak, hogy a városvezetés más személyiséget kíván. 


– Mik lehettek a kampány fordulópontjai?  

– Januárban már csapatot hirdettünk, még ha nem is véglegest, de a sok ember kiállása egy célért, az erős üzenetnek bizonyult. Amikor többségbe kerültünk, nem buktuk el a költségvetést, a város tudott működni, és be tudtuk építeni az elképzeléseinket, például az útfelújítási programot, ami el is indult. A fordulatokhoz külső elemek is sorolhatók: a tévévita elmaradása, a hazaárulózás, a Borkai-ügy mind-mind számíthattak. Szerintem az utóbbi nélkül is nyerhettünk volna, ugyanis az utolsó méréseink azt mutatták, nagyon szoros a verseny, de a lendület inkább bennünket vihet be. A hazaárulózás azt mutatta meg, hogyha a jelölt nem tudja mindenben érvényesíteni az akaratát a kampány során, akkor hogyan teszi ezt meg városvezetőként? Nekünk szabad kezünk volt, senki nem mondta meg, hogy mit kell tennünk. Sőt, a választás után megfordult a trend, sok településen nézik a szombathelyi történéseket, hogy mit teszünk egy-egy helyzetben.  


– Mennyire kalkuláltak azzal, hogy ellenzéki városként szűkebb lesz a játéktér? 


– 2022-ig biztosan ellenzéki város leszünk. De ha a másik oldal azzal kampányol, hogy rossz szavazás esetén nem kap pénzt a megyeszékhely, akkor azzal magát minősíti. Ha pedig így van, akkor azzal az ellenzéki városokat érdekeltté teszik a kormányváltásban. Az ellenzéki városnak látom/láttam is, meg nem is a hátrányait. Bennünket is sújtanak a kormány intézkedései, de másik ágon nem kapunk vissza pénzt az elvonások helyett. Egy példa: elektromos autóbuszok csak kormánypárti városokba érkeznek. Nekünk ezt saját forrásból kell megoldanunk, és hamarosan lesz is bejelentésünk a témában. Ellenszélben dolgozunk, de sok esetben kapunk a minisztériumoktól segítséget, ez személyfüggő, ha nincsen közvetlen tiltásuk a tisztviselőknek, akkor segítenek.

– Hogyan emlékszik a választás napjára?  

– Mintha csak egy pillanat lett volna az egész eredményvárás. Viszont az utolsó pillanatig, amíg az ellenfelem nem gratulált, meg sem fordult meg a fejemben, hogy polgármester leszek. Miután Balázsy Péter felhívott, bementem a többiekhez, és mondtam, hogy nyertünk, egy pillanatra döbbent csend lett, és aztán kirobban az ünneplés, akkor tudatosult bennünk a győzelem, én is elengedtem magamat.  Három perc múlva viszont már kinn álltam az iroda előtt, és tudtam, amit mondok, annak már súlya van. Bekapcsolt a kontroll, ami a polgármesteri szerephez tartozik, hogy felelősséggel, a város nevében kell szólnom. Én is meglepődtem, hogy ez milyen gyorsan történt. 


– A csapat mennyire maradt egyben? Politikai ellenfelei azóta már többször láttak repedéseket a szövetségben. 


– Teljes mértékben együtt maradtunk. Akik képviselők lettek, szorosan összedolgoznak, a momentumosokat is bevonom a döntésekbe, a bizottságokban szavazhatnak is. Aki hozzátett a győzelemhez, az valamilyen szinten részese a folyamatoknak, feladatoknak. El kell keserítenem a másik oldalt, sokkal erősebb vagyunk a választás óta. A közös munka és annak nehézségei még jobban összehoztak bennünket. Persze vannak vitáink, tudatosan kinyitottam a döntéshozatal előtt a folyamatokat, az erősíti a döntés legitimációját. Nemhogy gyengültünk volna, hanem még erősödtünk is, kiemelt figyelmet fordítok arra, hogy ez így is maradjon. Lehet valakinek rosszabb napja, hibázunk is, de ezeket mindig megbeszéljük.

– Hol tartanak most a programjuk megvalósításában?
 

– Komolyan gondoltunk a kampányígéreteinket, az öt évre szóló csomagunkat. Először megnéztük, hogyan tudjuk ennek elemeit időrendi sorrendbe állítani. A helyzet közben a járvány miatt nagyot változott, és az ígéreteinket biztosan számon kérik rajtunk. Ilyen volt az ültetendő ezer fa, amit elindítottunk, kiválasztottuk a helyszíneket, az odaillő fákat, megvan a pénz is, de a közbeszerzésnél nem érkezett érvényes ajánlat. Folyamatban van az új kiírás, a törvényeket nem kerülhetjük meg. Van, ahol nagyobb akadályokba ütköztünk, de igyekeztünk megoldani a helyzetet. A járvány miatti krízis miatt így hátrébb kerültek egyes dolgok, hiszen az elsődleges cél a polgárok megélhetésének és a város működőképességének a megőrzése. De a programból semmit nem dobtunk ki a kukába. Eddig is újítottunk meg utakat, járdákat, utóbbiakból év végéig 7,5 kilométert. 30 millió forintból 13 játszótéren történt fejlesztés felújítás – új játszópark is épült 60 millióból. A közvilágítást szabályzó alkonykapcsoló esetében is megtörtént a közbeszerzés, hamarosan megérkezik az eszköz. Szemetes volt a város, most sem mondom, hogy minden rendben van, de elindítottuk a Vigyázzunk együtt Szombathelyre programot. Csak a múlt hétvégén négy helyen szedték a szemetet az aktivisták. Ténykérdés, idén 90 millióval költöttünk többet a zöldterületek gondozására, több ember és több gép végzi a fenntartást. Megcsináltuk a Nyitott városháza programot, a járvány idején is 27 helyszínen 31 ingyenes kulturális programot kínáltunk a polgároknak. Minden területen tudnék sorolni példákat, de csak a legfontosabbat említem: a legnagyobb cégekkel őszintén és jól tudunk együttműködni.  Kiemelten kezeljük a szociális területet, az egészségügyet, itt a szobámban őrzöm az orvosoktól kapott, „Köszönjük” feliratú maszkot. Ezt azért adták át, mert megtettünk mindent azért, hogy a járvány idején biztonságosan tudjanak dolgozni. Elindultunk a kitűzött céljaink felé, vannak olyan ígéreteink, amelyek elmaradásban vannak, de nem felejtettük el egyiket sem. Nyáron a folyamatban lévő fejlesztések kivételével leállítottam kiadásokat, így bizonyos dolgokat nem tudtunk meglépni. De optimista típus vagyok, nem tudott megroppantani bennünket a vírus, és nem is engedjük, hogy így legyen, még akkor sem, ha most látszik, nagyon rossz a helyzet. Kihívás előtt állunk, hiszen kevesebb lesz az iparűzési adó-bevételünk, ez pedig csökkenti a mozgásterünket.

– Mi lehet a kiút a krízishelyzetből?

– Megpróbáljuk megtartani, amink van, értem alatta a munkahelyek megőrzését, hiszen ez a legfontosabb. Amikor a gépészmérnökképzésbe fektetünk, akkor azért tesszük, mert a nagy cégek, ahol sok ezer ember dolgozik, azt mondják, a jövő záloga a megfelelő képzés. A nagyvállalatok számára fontos szempont a fejlesztések esetén a képzett munkaerő. A másik ilyen alapvetésünk az élhető város, megteremtése, ami gyakran kis dolgokon múlik. Az alpolgármestereink teljesítményén látszik, hogy mekkora munkát végeznek. A városüzemeltetésért felelős Horváth Soma képes akár éjjel is utánajárni a dolgoknak. László Győző, a szociális, egészségügyi területen fegyelmezetten vitte végig a nehéz ügyeket komoly eredménnyel. Horváth Attilának kifejezetten nehéz dolga volt, hiszen a sport is őhozzá tartozik, Tóth Kálmán segítségével itt is igyekeztünk rendet tenni, hogy mivel, milyen mértékben van dolga a városnak. Emellett gazdasági területen is ott van velem sok jó ötlettel. Kiemelten fontos, hogy a cégek érezzék, a város figyel rájuk. Elégedett vagyok a tanácsnokokkal is, Bokányi Adrienn a 100 intelligens város pályázattal a holnap forrás-lehívási lehetőségit nyitotta meg, amivel versenyelőnyben leszünk a térségben. Szuhai Viktor a testvérvárosokkal tart online konferenciákat, ezeken a járvánnyal és egyebekkel kapcsolatos tapasztalatokat osztják meg egymással a települések. Egy jó, megvalósított ötlet már megéri a belefektetett energiát.  Németh Ákos a zöldkérdésekkel foglalkozik, Kelemen Krisztiánnal együtt komoly előrehaladást értek el a Parkerdő problémás kérdéseiben, de más területen is. Ők koordinálták pl. az önkénteseket a járvány idején. Putz Attilával együtt azon vagyunk, hogy a Falco-gyárnál változzon a helyzet, az üzem pedig partner ebben. A tárgyalásokkal tudunk eredményt felmutatni, és folytatjuk is munkát. Emellett személyében végre valódi képviselője van Zanatnak. Abban hiszek, ha elakadnak a megbeszélések, akkor nem feladjuk, hanem újabb alternatíva bevonásával keressük a megoldást. Kopcsándi József pedig több bizottságba hozza be eredményesen a választókerületének problémáit. Említhetem Czeglédy Csabát, aki ugyan nem tagja a frakciónak, de szociális és lakásügyi területen László Győzővel hatalmas munkát végeznek. Ő találkozik a legnehezebb sorsú emberekkel, ezzel rengeteg terhet levesz a vállamról.

– Hogyan látja, miként alakul, alakulhat Szombathely sorsa ebben a ciklusban?

– Azt látom, hogy most jön egy visszaesés, és ez nemcsak Szombathelyre igaz. Ilyenkor érdemes előremenekülnünk, és ezt is tesszük. A gazdaságba kell okosan befektetni, ez zajlik most, a mostani lépések nyomán jöhetnek ide milliárdos fejlesztések. A lehetőségeinkhez képest igyekszünk a lehető legtöbbet kihozni ebből a helyzetből. Szociális segítséget is nyújtottunk a járvány első hullámában, most a nehéz időkön igyekszünk átsegíteni az embereket. Azt mindenkinek meg kell érteni, hogy a torta most kisebb, de megpróbáljuk a lehető legjobb összetevőket beletenni. 

– Többször szóba került az országos politikai szerepvállalása, amit mindig cáfol. Ellenzéki vezetői körökben viszont felmerült, hogy a 2022-es választásokon a sikeres helyi embereket kellene elindítani.  

– Az én saját döntésem lenne, ha ilyenre vállalkoznék, de azt gondolom, a szombathelyieknek csalódást okoznék, ha elindulnék országgyűlési képviselő-jelöltként. Tanulóéven vagyunk túl, szeretném bizonyítani, hogy a polgármesteri munkát lehet jól végezni. Ebbe nem tartozik bele, hogy egy polgármester kampányoljon az országgyűlési választáson. Már csak ezért sem vállalom. Másrészt nagyon szeretem csinálni a jelenlegi munkám. 


– Ez azt jelenti, hogy a 2024-es kampányban viszont ott lehet. 

– Az nagyon messze van még. Abban nem az én személyem lesz az érdekes. Ha a választók az aktuális indulótól függetlenül azt mondanák, hogy jó lenne, ha ez a városvezetés folytatná a munkát még egy ciklusban, akkor az nagy elismerés lenne számomra. De nem az kérdés, hogy én leszek a polgármester vagy sem. 

foto:Nagy Jácint