Németh Zsolt: 2032-ig rendben leszünk

Idén két fiatal kalapácsvető, a 25 éves ifjúsági világbajnok Gyurátz Réka (egyéni csúcsa 72,70 méter) és a 24 éves felnőtt Eb- és vb-bronzzal büszkélkedő Halász Bence (egyéni csúcsa 79,88 méter), a Dobó SE sportolói képviselték Szombathelyt a magyar olimpiai atlétaválogatottban. Sajnos a korai ötkarikás kvalifikáció, a dinamikus készülés – amit Bencénél egy térdműtét szakított meg – és várt éremközeli helyezések ellenére sem sikerült döntőbe jutniuk a versenyzőknek. Trénerük, Németh Zsolt elkísérte őket a japán fővárosba.

– Kiértékelték már Réka és Bence tokiói eredményeit? 

– Bizonyos szempontokból igen, bizonyos aspektusokból még keressük a probléma gyökereit. Egy biztos: nem úgy szerepeltek a versenyzőink, ahogy azt mi, vagy ők maguk elképzelték volna. Nem kerül Tokió aranybetűkkel a Dobó SE történelemkönyvébe, ennek ellenére büszkék vagyunk rájuk, hiszen mindketten nagyon hamar kiharcolták az indulási jogot, és a nem éppen zökkenőmentes felkészülés ellenére is sikerült formába lendülniük az olimpia előtt. Nincs miért bánkódnunk, mindketten fiatalok még. Főleg kalapácsvetésben: ez egy olyan sport, amelyben 28-33 éves korára szokott kijönni a versenyzők teljesítőképességének a csúcspontja. Ők még a nemzetközi mezőnyt szokják, mégis olyan szinten vannak, hogy bele tudnak szólni a tornákon az éremesélyek sorsába.

– Viszont az élet most megy tovább.

– Persze, a következő feladatokra kell koncentrálnunk, annál is inkább, mert sorozatban várnak ránk az egyre fontosabb versenyek. Jövőre lesz Európa-bajnokság, világbajnokság, majd az azt követő évben budapesti vb, aztán máris itt lesz a nyakunkon a következő, 2024-es olimpia. Nem szabad a sebeinket nyalogatni. Egyébként Rába Daninak is nagyon kevés hiányzott az ötkarikás kijutáshoz, emellett a 2000-es korosztályban Varga Donát, a 2001-eseknél Doma Benedek, illetve a 2005-ös mezőnyben Viszkeleti Villő világviszonylatban is kiemelkedően teljesítenek. Bízunk benne, hogy hamarosan újabb tehetségek csatlakoznak a Dobó SE-hez, és akkor 2032-ig rendben leszünk.

– Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál is lesz 2022-ben. Sok versenyzőt fognak küldeni?

– Mivel a szervezők úgy döntöttek, hogy a következő esztendőben nem a szokásos 16-17 éves korosztály fog részt venni a tornán, hanem a 15-16 évesek. Úgy számolunk, hogy egy sportolót tudunk majd nevezni, pedig itt lesz közel a fesztivál Szlovákiában, Besztercebányán. Vannak olyan döntések, amelyekkel nem tudunk azonosulni. Ez a korosztály-módosítás például ilyen.

– Az Európai Uniónak kiemelt célja, hogy a tagországok sportéletét – főleg az utánpótlást – összehangolja. Jó és reális törekvés ez?

– Jó lenne, de még nem sikerült teljesen elérni ezt a magasztos tervet. Nagyon sok fajta-féle szereplője van a nemzetközi sportnak, a közöttük lévő összehangolt kommunikáció inkább hangzatos, mint gyakorlatias szerintem. Mi, a terepen, azt tapasztaljuk, hogy pont azok véleményét nem kérik ki, például a páneurópai döntések előtt sem, akik a leginkább benne vannak a szakmában. Tehát a versenyzőket, az edzőket, a helyi sportvezetést hagyják ki a döntésekből, pedig mi jelentjük magát a sportéletet.

– Majd hazai közönség előtt is bizonyíthatnak a 2023-as budapesti vb-n. Nagy nyomást jelent, hogy magyar földön lesz a torna?

– Egyelőre nem, mindig a következő feladatra koncentrálunk, lépcsőzetesen haladunk. Nem fogok kertelni, természetesen körvonalazódik minden versenyző és tréner fejében, hogy talán az életünkben egyszeri lehetőség vár ránk azzal, hogy hazai környezetben bizonyíthatunk egy világbajnokságon. A legjobb sportolókat a kudarc és a siker is motiválja. A kudarc most adott volt Japánban, reméljük, hogy Budapesten a jó eredmények és a sok Dobó SE-s induló fűtik majd a motivációnkat.

– Idén negyedévszázados az egyesületük. Mit gondol, milyen lesz az 50. születésnapjuk?

– Ha lesznek még olyan gyerekek, akik hajlandóak lesznek megizzadni az eredményekért, akkor jó lesz. Most azt látjuk, hogy sajnos egyre kevesebben vannak. A társadalom nem motiválja igazán a sportra, a mozgásra a fiatalokat. Csak abból indulok ki, hogy a manapság hozzánk érkező gyerekkel nem a sportszakági ismeretektől, a technikai alapoktól tudjuk kezdeni az oktatást, hanem meg kell tanítanunk őket futni és kitartani, kis túlzással meg kell mutatnunk nekik, hogy melyik a jobb és melyik a bal kezük. Ez korábban nem volt jellemző; a fiatalok fára másztak, fogócskáztak, hógolyóztak, miközben ezek az „alapok” automatizmussá váltak. Most rengeteg minden elvonja a figyelmüket. Remélem, változni fog ez a trend.

CsA