No Lám!: Lukács Gábor vehette át a bábszínház díját

Mindenki szavazhat, és mindenkire lehet szavazni.  Így időről-időre előfordul, hogy nem a színpadon állók vagy a közönség által ismert dolgozók közül kapja meg valaki a kitüntetést, hanem olyan valakit díjaz a társulat, aki a háttérben tevékenykedik, akinek munkája nem a közönség előtt zajlik. Máskor meg éppen a kiemelkedő színpadi teljesítményt ismerik el a bábszínház dolgozói, fogalmaznak. 

2024-ben a szavazatok összesítése után kiderült, hogy a Mesebolt társulata Lukács Gábor bábszínészt tartotta érdemesnek a díjra. Lukács Gábor 2020 óta a Mesebolt Bábszínház társulatának tagja. Az elmúlt évad bemutatói közül háromban szerepelt. Ősszel egy szólójátékkal kezdett. Gyermekétől távol lévő, őt mindennél jobban szerető apaként Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika című történetét mesélte el – a lakásban lévő tárgyakat játékbe hívva, a történéseket mobiltelefonjával közvetítve- kislányának és a nézőknek. Ezidáig 30 alkalommal. Talán a legemlékezetesebb a Kecskeméten, a Magyarországi Bábszínházak 16. Találkozóján megtartott 2 előadás volt, melyeket a bábos szakma apraja-nagyja megnézett. Különösen a 2. előadáson volt tumultus, küzdelem a helyekért, mer elterjedt a fesztiválon, hogy Szombathelyen csoda született, s Gábor játékát mindenkinek látnia kell. Aztán az előadások végén felcsattant a vastaps, az ováció, s közben a többség próbálta észrevétlenül törölgetni a könnyeit. Egy szakmabéli meg is jegyezte: „Engem a szombathelyiek mindig megríkatnak.” S jöttek a gratulációk, az éjszakába nyúló szakmai beszélgetések, elemzések, s a meghívások az ország sok településéről, mert mindenki azt szeretné, hogy ezt az előadást az ő városának gyermekei is láthassák, írták. 

Hozzátették, februárban aztán egy másik Lázár Ervin mesében (mert a Mesebolt a 2023624-es évad bemutatóival a nagy mesemondó emléke előtt tisztelgett) ő volt az udvarmester Hapci király udvarában, aki a király értelmetlen, őrültebbnél őrültebb parancsait is teljesítette, mert számára a kötelességteljesítés mindenek fölött állt. Ebben a játékban megvillantotta komédiás képességeit is: esetlen, szögletes figurája sokszor kacagásra késztette a nézőket.

Aztán nyár közepén a Baka István műveiből készült, ifjúsági-felnőtt előadásban ő játszotta Bakó Andrást. Ő volt a sárdi dalárda karnagya, a város történetét kutató levéltáros, a város tanítója; a szerző alteregója, az örök értelmiségi, a művész, a folyvást önmagát marcangoló, a közösség tragédiáiban önnön felelősségét kereső filozófus-gondolkodó. A kőszegi bemutatón vendégük volt Baka István özvegye és a leánya, akik elismerően beszéltek alakításáról, s az előadás után neki, vele idézték fel az 1995-ben elhunyt költő-író alakját. Ez az előadás is útra kel: több más mellett Baka István életének két jelentős helyszínén Szekszárdon és Szegeden is láthatja majd a nagyérdemű, de szerepel majd a Mesebolt középiskolás bérletében is. 

Ezek voltak a bemutatók, de mindemellett még ott voltak a korábbi évek sikeres, repertoáron tartott előadásai is. 

Közülük elsőként a Királyok könyve című osztályterem-színházi sorozat Történetek Szent Istvánról című epizódját kell megemlíteni. Ez volt az elmúlt évad legtöbbet játszott produkciója. Gábor 64 alkalommal mesélt a gyerekeknek szent királyunkról. A kisgömböcben számtalan karaktert keltett életre. A Fókaszívben – mely meghívást kapott a debreceni DESZKA Fesztiválra is – ő volt Finn, a fókavadász, aki fókává változott. Aztán láthattuk a fabatkák között egy csodálatos vitorlás kapitányaként, a sok-sok kalandot átélt nagy mesélő, Teve Púpja hajóskapitány szerepében. És sok-sok mókás karaktert keltett életre Jill Tomlinson meséjében, amelyben Szuzi cica egyszer csak a tenger túlpartján találta magát egy nagyon különös de izgalmas országban, s szeretett volna haza jutni, áll a közleményben. 

Az évadban Lukács Gábor összesen 154 alkalommal állt színpadra a Mesebolt előadásain. Nyáron sem pihen. Július 28-án Szegeden, a THEALTER Fesztiválon meséli el újra Szegény Dzsoni és Árnika történetét.

Fotó: Mesebolt Bábszínház