Horváth Éva: élni és élni hagyni

– Viharosan indult a jelöltsége, az ajánlásai közül több százat nem fogadott el a választási bizottság, mert előfordult, hogy nem 1 sz. választókerületi lakos írt alá. Adódott olyan is, hogy halottak nevei szerepeltek az íveken. Emiatt feljelentés is történt, ismeretlen tettes ellen – hogyan kommentálja mindezt?

– Én azt nem tudom, hogy ténylegesen probléma volt-e, vagy megmanipulálták, ehhez nem tudok hozzászólni. Kijártam standolni, mivel nem vagyok hatósági személy, nem kérhettem el a lakcímkártyákat! Örültem, hogy jönnek az aláírások! Kinek lehetett érdeke, hogy ilyen előforduljon? Nem tudom. Tájékoztattak arról, hogy feljelentés is született ismeretlen tettes ellen. Sokan segítettek, hiszen hol hallottak olyat, hogy valaki egyedül 3 műszakos munkarend mellett 3 hét alatt összegyűjthetne 500 aláírást?  Én megbíztam mindenkiben, aki önként jelentkezett. Hogy jövök én ahhoz, hogy megkérdőjelezzem annak a munkáját, aki segíteni akart nekem? 

– Hogyan építette fel a kampányát, milyen elemei vannak?

– Laikusként fogalmam sem volt, hogyan kell egy kampányt felépíteni, így azzal kezdtük, hogy aláírásokat gyűjtöttünk. Csomó ember jelentkezett segíteni, van választókerületi vezetőm is, mert rengeteg feladat zúdult rám. Most kezdjük el a plakátolást, a matricázást, ezeket mind saját költségen készítettem el. Elsősorban az elmúlt két év, a pandémia, a félelem- és pánikkeltés gyújtotta be bennem a szikrát, hogy elinduljak. Esztelen korlátozások sorozata jött, ezek pedig dühöt váltottak ki belőlem, mert a diktatórikus intézkedések megsértették az emberek önrendelkezési jogát. Aki ezt kitalálta, jól ismeri az emberi pszichét, mert tudja, hogy a félelemben tartott embert lehet a legjobban irányítani. Ez a párt elsődleges üzenete.  Igazából aláírásgyűjtőnek jelentkeztem, de Vas megye 1. sz. választókerületében három jelentkező is visszalépett, és úgy gondoltam, a körzet nem maradhat jelölt nélkül.  Ezért elvállaltam. A NÉP számára az első és legfontosabb helyen az ember és az élet védelme áll, korra, nemre, fajra, vallásra, nemzetiségre és társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül. A párt hangsúlyozza, hogy az alkotmányban rögzítsék: az oltás önkéntes, elutasítása pedig nem szankcionálható.  

– A párt egyelőre nem nagyon látszik a kutatásokban – mire számít a választásokon?

– Azt gondolom, hogy a szavazásra jogosultak harmada általában nem megy el szavazni, nem akar se a rossz, se a még rosszabb között választani. Mi ugyebár középen vagyunk, ezért bízom abban, hogy meg tudjuk győzni ezeket az embereket arról, hogy ránk voksoljanak. A nemszavazás is szavazás a rosszra. A Normális Élet Pártja jelöltjei nem vették fel az állami támogatást a kampányra. Az Államkincstárban jeleztem, hogy szeretném autista gyerekek fejlesztésére, beteg gyerekek gyógyítására adományozni. A válasz: Erre az állam nem ad lehetőséget. Eddig saját pénzből finanszíroztam a kampányomat, például a szórólapozásért is fizetek. Ennek ellenére reális esélyt látok arra, hogy bejussunk a Parlamentbe. Mögöttünk van egy pár milliós tábor, bízom benne, hogy az emberek felébredtek. 

– Ennek azért jól kellene látszani a közvéleménykutatási adatokban.

– A „földalatti mozgalmamat” nem biztos, hogy az elmúlt két évben mindenki látta. Bejutunk az országgyűlésbe, és belülről zúzzuk szét az eddigi nagyon rosszul működő rendszert, ami nem az emberi élet védelméről szól, hiszen fasiszta intézkedéseket hoztak a „járvánnyal” kapcsolatban.  Szörnyű, hogy ez a 21. században megtörténhet. Személy szerint úgy gondolom, van esélyem. Van, aki mellém áll, van, aki nem. Bízom abban, hogy a józanul gondolkodó és jóérzésű emberek támogatnak engem. Vagyis inkább az ügyet, mert az a lényeg, hogy normális életünk legyen. Szlogenem: ÉLNI ÉS ÉLNI HAGYNI! HA NEM TUDSZ SEGÍTENI, AKKOR LEGALÁBB NE ÁRTS!

– Milyen problémákat lát a választókerületben?  

– A legnagyobb probléma, hogy az emberek hiába gondolkodnak észszerűen, a félelem megbénítja őket, és nem mernek kiállni magukért. Rólam tudni kell, hogy nem várt iker B-ként születtem 1963-ban. Senki sem tudta, hogy párom után én is érkezem. Ő 14 és fél hónapos korunkban oltástól halt meg. Most így vagyok a párttal is, senki sem gondolta, hogy jövök jelöltként. Mi szeretnénk személyesen meghallgatni az embereket, hogy ők miben látnák a változást. Tehát a polgárok adják a javaslatot. A lényeg, hogy ne féljenek, amit gondolnak, mondják el! Csapatban az erő, együtt megoldjuk! Azt látom, nem igazán kérdezik meg őket odafenn. Pár ötletet fel is írtunk: a Nagyszálló épületének hasznosítására azt javasolta valaki, hogy legyen egyetemi kollégium, hogy ne kelljen albérletet fizetniük a hallgatóknak. Nekem eddig más feladataim voltak. Ezután tájékozódom, milyen dolgok várnak megoldásra. A jövő zenéje, hogy kezembe vegyem a dolgokat, ha kell, megszervezzük az önkéntes munkát, mert, ahogy édesanyám mondta: „Nem repül a sült galamb a szádba!”, magadnak is tenni kell érte. 

Fotó: Nagy Jácint