Önkéntes tűzoltók: hivatásuk a segítség

A Körmendi úti tűzesetet, a legmagasabb fokozatúra minősítették a szakemberek, két tároló gyulladt ki, összesen 3 hektáron kapott lángra az ezekben elhelyezett zöldhulladék. A lángokat már szerda késő este elfojtották a tűzoltók, majd az utómunkálatok során a parázslást is megszüntették. Az elégett növényi nyesedék, hulladék sokáig füstölt, a helyszínen és a vasi megyeszékhely több pontján méréseket végzett a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság mobil laborja, amely nem mutatott ki az egészségre ártalmas károsanyag-koncentrációt a levegőben. 

A tűz oltásában szombathelyi, sárvári, zalaegerszegi, soproni hivatásos és csepregi, táplánszentkereszti, horvátzsidányi és vépi önkéntes tűzoltók vettek részt. Az utóbbiak közül a megyeszékhely legközelebb eső település, Táplánszentkereszt Önkéntes Tűzoltó Egyesületének parancsnokát, Tancsics Józsefet kérdeztük meg múlt pénteken, hogyan élte meg az utóbbi évek egyik legnagyobb, szombathelyi tűzesetét, aminek az utómunkálatain akkor még dolgoztak. 

Tancsics József: Már az utómunkálatoknál tartunk éppen a lefeketítést végezzük. Munkagépek szedik össze az égés után megmaradt kupacokat, mi pedig gondoskodunk róla a szombathelyi hivatásos állománnyal, hogy a beégéseket kordában tartsuk. Csütörtök hajnalra megszüntettük a lánggal égés kockázatát. Az esetnél a zöldhulladék gyulladt fel. Az volt az első dolgunk, hogy körülhatároljuk ezt a területet, hogy a telep más részei, veszélyesebb anyagok ne kaphassanak lángra. Ehhez a közeli szemétdombokat el kellett távolítani egymástól. Sikerült két kupacot megfognunk, így hála Istennek nem történt nagyobb baj.

Könnyen továbbterjedhetett volna a tűz?

T.J.: Igen, de azért vannak a tűzoltók, hogy ezt megakadályozzák. 

Milyen feladatoknál tudtak segíteni a hivatásos kollégáknak?

T.J.: Mindig a helyszínen dől el, hogy ki milyen feladatokat lát el, attól függően mekkora erő áll rendelkezésre. Mi például a Körmendi útról biztosítottuk a fecskendők víz-táplálását. Ennek köszönhetően a frontvonalból nem kellett utánpótlásért jönni-menni, amikor elfogyott a 2-6 köbméter oltóvíz a tűzoltóautókból. Folyamatos volt a vízellátás. De voltak olyan önkéntes csapatok is, akik a telepen segítettek. Felváltották a hivatásosokat oltás közben, hogy egy-egy órát ők is tudjanak pihenni. Ügyes szervezéssel nagyon hatékonyan lehet beosztani a feladatokat. Viszont egy általános forgatókönyvet nem lehet megtervezni, mivel minden helyzet különböző. Húsz év alatt nem találkoztam két egyforma eseménnyel.
 

Mennyire érte önöket váratlanul a riasztás?

T.J.: Mindannyian otthon voltunk a családunkkal, amikor riasztást kaptunk, hogy Szombathelyen tűzeset történt, amihez nagy erőkre van szükség. Mivel nagyon jó kapcsolatban vagyunk a szombathelyi tűzoltó-parancsnoksággal és Táplánszentkereszt közel is van, ezért azonnal indultunk – ahogy mindig jövünk, ha segítségre van szükség.

Milyen gyakran van bevetésük? 

T.J.: Vannak mozgalmasabb és kevésbé leterhelt időszakaink. Például tavasszal a nagy szárazság, nyáron pedig a viharok miatt kapunk több riasztást. Legutóbb a néhány évvel ezelőtti nagy vihar miatt volt egy hosszabb bevetésünk. Ekkor 36 órát voltunk talpon.

Hogyan lehet csatlakozni az önkéntes tűzoltókhoz?

T.J.: Először is a 18. életév betöltése után el kell végezni a tűzoltó alaptanfolyamot, majd utána lehet közreműködni nálunk. Olyan nincs, hogy valaki besétál hozzánk és máris felülhet az autóra. Bevallom őszintén, az utánpótlással bajban vagyunk – nemcsak a mi egyesületünk, ez általános kihívás.

Csonka Attila