Orvosnak adták ki magukat és idős, beteg embereket vertek át

A Szombathelyi Törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletet hirdetett 34 vádlott vonatkozásában bűnszervezetben elkövetett, a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett csalás bűntette és más bűncselekmények miatt indult büntetőügyben. A másodfokú bíróság a kiszabott büntetéseket illetően 33 vádlott esetében helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, míg egy vádlottat felmentett az ellene emelt vád alól – közölte szerdán a Szombathelyi Törvényszék.

A Szombathelyi Járási Ügyészség eredetileg 52 vádlottal szemben emelt vádat. Az elsőfokú eljárás korábbi szakaszaiban 13 vádlott tett bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomást, rájuk a bíróság az ügyet elkülönítette és jogerős, bűnösségüket megállapító ítéletet hozott, majd a bűnösségüket tagadó 39 vádlott vonatkozásában a járásbíróság később határozott a terjedelmes bizonyítási eljárás lefolytatását követően.

A járásbíróság ítélete ellen az ügyész 14 vádlott vonatkozásában súlyosításért, illetve egyes vádlottak esetében a bűnszervezetben történő elkövetés megállapítása érdekében jelentett be fellebbezést. Három vádlott és védőik vették tudomásul az ítéletet, míg a többi vádlott és védőik elsődlegesen felmentés, illetve enyhítés érdekében fellebbezést jelentettek be. 2 vádlott és védőik a másodfokú eljárás során fellebbezésüket visszavonták.

A járásbíróság a 39 vádlott közül az I., II., III. és IV. rendű vádlottak esetében állapított meg bűnszervezetben való elkövetést. Az I. rendű vádlottat 347 rendbeli, felbújtóként elkövetett csalás bűntette és 5 rendbeli, felbújtóként elkövetett közokirat hamisítás bűntette miatt halmazati büntetésül 6 év fegyházra, 25.000.000 forint pénzbüntetésre és végleges hatályú ügynöki marketing tevékenység foglalkozástól eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, továbbá vele szemben 41.176.995 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.

A bíróság az I. rendű vádlott mellett további 13 vádlottat ítélt – többök között – végrehajtandó szabadságvesztésre. A 14 végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt vádlottal szemben a bíróság összesen mintegy 42 évet szabott ki. 27 vádlottat – többek között – végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre; a többi vádlottat pénzbüntetésre ítélte, illetve 2 esetben próbára bocsátást, 2 esetben megrovást alkalmazott. A járásbíróság összesen 52.590.000 forint pénzbüntetést szabott ki, továbbá kötelezte a vádlottakat a polgári jogi igények megfizetésére.

Az elsőfokú ítélet szerint az elkövetői csoport jellemzően idős sértetteket ingyenes egészségi állapotfelmérés ígéretével telefonon vagy levélben felkeresett az ország egész területén, majd az állapotfelmérés ürügyén orvosi végzettséggel nem rendelkező, de egymást orvosnak, professzornak tituláló elkövetők halálos betegségeket diagnosztizáltak a sértetteknél, amelyek gyógyítására kizárólag az általuk forgalmazott termékek voltak hivatottak. A sértettek a megtévesztés, és a halálos betegségektől való félelmük hatására megvásárolták a több százezer forintos termékeket.

A másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartva járt el, és ügyfelderítési kötelezettségének is eleget tett. Az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges valamennyi bizonyítékot feltárta és beszerezte, azokat alaposan megvizsgálta, egyenként és összességükben értékelte. Indokát adta, hogy milyen bizonyítékokat fogadott el és miért, továbbiakat pedig, miért nem tudott figyelembe venni. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során lényegében hiánytalanul feltárta az enyhítő és súlyosító körülményeket.

A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a tévedésbe ejtés már akkor megkezdődött, amikor a sértetteket a „call-centerek” alkalmazottai „állapotfelmérésre”, egészségügyi felmérésre, szűrővizsgálatra hívták, annak ellenére, hogy ezen „egészségnap”-nak nevezett rendezvényeknek a sértettek valós egészségi állapotának felméréséhez köze nem volt, nem is lehetett, részben az ott bemutatott termékek, részben pedig az ott közreműködő vádlottak erre való alkalmatlansága miatt. A jellemzően középfokú végzettséggel rendelkező vádlottak többsége egészségügyi végzettséggel sem rendelkezett, mégis a termékbemutatók alkalmával úgy tüntették fel, mintha kompetensek lennének egészségügyi kérdésekben nyilatkozni, véleményt mondani, vagy tanácsot adni. A megtévesztésnek egyik igen szemléletes példája volt az ún. „aposztróf doktori” cím viselése, amely azt a látszatot keltette, hogy az illető személy doktori végzettséggel rendelkezik, holott ezen cím nem azonos a rendes doktorátussal, nem is kellenek hozzá sok éves egyetemi tanulmányok, gyakorlatilag semmilyen tudás sem, csak pénz.

Köztudomású, hogy az ezen címet megvásárló „doktorjelöltek” a megfelelő pénzösszeg kifizetése ellenében megkaphatták a `Dr (aposztróf doktor) megjelölés viselésének jogát. Ez pedig a laikusok nagy része számára azt a látszatot keltette, hogy az illető valódi „doktor”. Eleve az a személy, aki a „call centerek” dolgozói által kezdeményezett telefonhívásra elmegy egy olyan állapotfelmérésre, amely nem az ismert egészségügyi intézményi keretek között zajlik, nyilvánvalóan vélt vagy valós beteg, illetve fokozottan félti az egészségét. Ha pedig egy ilyen pszichés állapotban lévő személlyel kedvezőtlen diagnózist közölnek, bizonyos, hogy a hallottak ijesztően hatnak rá, és mielőbbi javulást, gyógyulást szeretne elérni. A sértetteknek azt az állapotát kihasználva pedig értelemszerűen könnyebb bármilyen, a gyógyulásra látszólag megoldást kínáló eszközt eladni, és ebben a helyzetben a sértettek – az aggodalmuk miatti beszűkült pszichés állapotukban – nem képesek teljeskörűen mérlegelni, hogy az adott eszköz számára feltétlenül szükséges-e, illetve azt, hogy reális-e az ellenértéke.

A törvényszék kiemelte, hogy a járásbíróság által alkalmazott büntetések és intézkedések szükségesek, de egyben elégségesek a büntetési célok eléréséhez, alkalmasak arra, hogy a vádlottakat és másokat is visszatartsanak bűncselekmények elkövetésétől, valamint biztosítják a fokozatosság és az arányosság követelményeinek való megfelelést is, ezért sem a súlyosításra, sem pedig a felmentésre, enyhítésre irányuló fellebbezések nem voltak alaposak.

A törvényszék a bűncselekményeket bűnszervezetben elkövető I-IV. rendű vádlottak szabadságvesztés büntetésének azonnali foganatba vételét rendelte el a nyilvános ülésen.

Címlapfotó: illusztráció/Pixabay