Paralimpia: az élményre fog koncentrálni Ekler Luca

A torna 22 éves magyar éremesélyesét rögös út vezette a paraatlétika világába. Luca tízéves korában stroke-ot kapott, melynek következtében lebénult a bal oldala, amiből fokozatos fizioterápiás ás gyógytornás kezeléssel sikerült felépülnie. A bénulást követően egy teljes évig nem sportolhatott a gyermekkorában versenyszerűen teniszező lány, akinek a rehabilitációja után is maradtak maradványtünetei a bal oldalán és kézfején.

A visszatérést követően Ekler Luca több sportágban is kipróbálta magát, végül az atlétikában találta meg a számításait. A fiatal sportoló 2017-ben, a Testnevelési Egyetemen került Szalma László, jelenlegi edzője szárnyai alá, akinek a felkészítése mellett 2018-ban robbant be a parasportba (kezdetben az „épek” között versenyzett).

Luca először 2018-ban nyert aranyérmet távolugrásban, bronzérmet 200 méteres síkfutásban a berlini Európa-bajnokságon, majd a rákövetkező évben az olaszországi Grossetóban rendezett világkupa-állomáson állította be távolugrásban a jelenlegi 5,51 méteres világcsúcsot. A 2019-es Dubajban rendezett paraatlétikai világbajnokságon 100 és 200 méteres síkfutásban második lett, a távolugrást pedig világbajnoki csúccsal nyerte.

A koronavírus-járvány miatt beárnyékolt tavalyi évben pedig a lengyelországi Európa-bajnokságon 100 méteren második helyen ért célba, távolugrásban saját világcsúcsát beállítva győzött. 400 méteres síkfutásban nemcsak nyerni tudott, eredményével új világcsúcsot állított fel.

A paralimpikon három számban méretteti meg magát Tokióban: 

    • távolugrásban,
    • 100 méteres,
    • illetve 400 méteres síkfutásban.

– Nagy teher az első ötkarikás megmérettetésedre készülni?

– Biztosan az, de megpróbálok inkább plusz lehetőségként tekinteni a debütálásra, hiszen az egyik legnagyobb álmom válik valóra a paralimpiai szerepléssel. Már annak is nagyon örülök, hogy sikerült kvótát szereznem, és hogy ott lehetek Tokióban.

 –  Több versenyszámodban világcsúcstartóként fogsz a startvonalhoz állni. 

–  Próbálom hárítani ezt a nyomást. Felszabadultan szeretnék versenyezni, és élvezni a torna minden egyes pillanatát. Nem is helyezek eredménybeli célokat magam elé, minden versenyben szeretném a legjobb teljesítményt nyújtani. Hogy ez mire lesz elég, majd kiderül. A távolugrás lesz a fő számom.

–  Hátrányként élted meg a torna halasztását?

–  Bevallom, jól jött a plusz egy év felkészülési idő, persze kicsit csalódott voltam a szervezők tavalyi döntésekor, hiszen nagyon vártam már az első paralimpiámat. Szerencsére az edzéstervemet minimálisan borította fel a járványhelyzet. Körülbelül egy hónapot töltöttem otthon, Szombathelyen, az edzőm nélkül, de ezt jól tudtam kezelni. Utólag nézve azzal kimondottan jól jártam, hogy egy plusz versenyszámban, 400 méteres síkfutásban is kvótát tudtam szerezni az elmúlt egy évben. Szeretném kihangsúlyozni, hogy mennyire hálás vagyok a környezetemnek. A családom nélkül bele sem mertem volna vágni a paraatletizálásba, emellett nagyon jó edzőm van, Szalma László, akivel már negyedik éve dolgozunk együtt. Sportszakemberek; gyógytornászok, masszőr és sportpszichológus segítik a munkámat. Azt gondolom, minden adott ahhoz, hogy ki tudjam hozni a maximumot. Innen már csak a kirakós utolsó darabkái hiányoznak a jó tokiói szerepléshez. Ez rajtam fog múlni.