Perl Zoltán: a nehéz pillanatokban sem törtünk meg

– Több mint egy hét telt el a bajnoki cím megszerzése óta. Milyen érzésekkel gondolsz vissza a fináléra, valamint a teljes idényre?

– Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon boldogok vagyunk, hogy a klub történetében harmadik alkalommal sikerült elhódítani a trófeát, ami mellé ráadásul Magyar Kupa-győzelem is párosult. Az egész szezon során úgy éreztem, hogy remek a csapategység, hogy nagyon jó emberekkel vagyok körülvéve, ami, úgy gondolom, hogy egy nagyon fontos szempont. Emellett pedig nagyon sokat dolgoztunk, és hittünk abban, hogy ez kifizetődik majd, ami szerencsére így is lett. 

– Ha egy dolgot kellene mondanod, hogy mi volt az, ami végül a duplázásig repítette a csapatot, mit tudnál kiemelni?

– Mindenképpen azt tenném az első helyre, hogy egy pillanatig nem húztunk szét, és a nehéz pillanatokban sem törtünk meg. Az egész csapat szeme előtt ugyanazok a célok lebegtek, aminek mindent alárendeltünk. Bármilyen helyzet is adódott, tudtuk, hogy számíthatunk egymásra a pályán, valamint azon kívül is. Soha nem volt egyénieskedés, igazi csapatként működtünk a nehéz szituációkban is, ami meghozta a gyümölcsét. 

– Több alkalommal is a mérkőzés emberének választottak, emellett pedig a Kupa, valamint a bajnoki döntőben is te lettél az MVP, azaz a legértékesebb játékos. Mondhatjuk, hogy életed szezonját futottad?

– Talán ez volt az az idény, amikor a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt tudtam nyújtani, igen. Számomra mindig az volt egyébként a legfontosabb, hogy a csapat jól teljesítsen, sosem egyéni célokban, mutatókban gondolkodtam. Az, hogy személy szerint nekem is jól sikerült a szezon, hab a tortán, de természetesen nagyon boldog vagyok, hogy hozzá tudtam járulni a csapat sikeréhez. 

– Méghozzá nem is akárhogyan. Elég csak azt megemlíteni, hogy a döntő párharcban két alkalommal is te egyenlítettél, egyszer 77-77-re, a harmadik mérkőzésen pedig 65-65-re. 

– Egyik sem volt könnyű helyzet, végig az járt a fejemben, hogy meg kell, hogy maradjon a győzelmi esélyünk az adott találkozón, mert elég erősnek éreztem a csapatot ahhoz, hogy nyerni tudjunk. Ez sajnos ezen a két mérkőzésen nem sikerült, de a harmadik szolnoki találkozó mindenért kárpótolt minket. Talán mondhatom azt, hogy egy ilyen szezon után egy utolsó összecsapáson nyerni még nagyobb fegyvertény, ez is bizonyítja azt, hogy mentálisan a végsőkig nagyon-nagyon egyben tudtunk maradni. Az ilyen szituációkban egyébként nem nagyon tud gondolkodni, gyors döntéseket kell hozzon az ember, ha büntetőkről van szó, akkor pedig a koncentráció a legfontosabb. 

– A negyedik találkozón, amit az Aréna Savariában rendeztek, az utolsó negyedet tízpontos előnyről kezdhette a Szolnok. Miből tudtatok erőt meríteni a parádés fordításhoz, hogy éltétek meg az utolsó felvonást?

– Hogy pontosan mit mondott nekünk Gasper Okorn vezetőedző, arra már, megmondom őszintén, nem emlékszem, de a lényeg az volt, hogy az eredmény ellenére is nyugodtnak kell maradnunk, és csak a saját játékunkra szabad koncentrálni, valamint, hogy mozgósítsuk az utolsó energiatartalékainkat. Taktikai szempontból is változtattunk a záró etap előtt, valamint semmiképpen sem szabad megfeledkezni a szurkolóinkról sem, hiszen fantasztikus érzés volt az, hogy ha csak az bajnokság utolsó mérkőzéseire is, de visszatérhettek a csarnokba, az ő jelenlétük is elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a magunk javára tudtuk fordítani a mérkőzést. Utólag úgy gondolom, hogy az egy sorsfordító találkozó volt, ami hatalmas lelki pluszt és hitet tudott nekünk adni a mindent eldöntő ütközet előtt. Az pedig külön öröm volt, hogy aztán a finálé másnapján velük együtt tudtunk ünnepelni egy remek hangulatú rendezvényen az Aréna Savariában.

– Ez a löket abszolút érezhető is volt, a találkozó második felében gyakorlatilag állva hagytátok a Tisza-partiakat. 

– Ott sikerült egy olyan arcunkat mutatni védekezésben, amire a Szolnoknak egyszerűen nem volt ellenszere. Egyénileg, valamint csapatként is remekül működtünk a saját palánkunk alatt, úgy gondolom, hogy ez mindenképpen kulcsfontosságú volt. Emellett pedig támadásban olyan dobásaink sikerültek, amik az előtte lévő mérkőzésen rendre nem mentek be, akkor viszont utat találtak a gyűrűbe. Ha megnézzük azokat a mérkőzéseket a szezonban, amikor a szolnokiak nyertek, akkor rendre egylabdás, a végletekig kiélezett találkozókról beszélhetünk, mi viszont Budapesten a Magyar Kupában, valamint a bajnoki döntő összecsapásain is magabiztosan tudtunk nyerni. Ezért is érzem úgy, hogy ez a csapat maximálisan megérdemelte azt, hogy aranyérmes legyen. 

– Mivel töltöd az elkövetkezendő napokat, heteket? Ha jól olvastam, júniusban lesz egy válogatott összetartás is.

– Most a kikapcsolódásé a főszerep, jólesik egy kicsit kiengedni a hosszú szezon után. Lesz természetesen aktív pihenés is, hamarosan pedig kezdődik a foci Eb, amit biztosan követni fogok majd és nézzük a mérkőzéseket a barátaimmal. Illetve, ahogy mondtad, június végén, július elején pedig közös edzőtáborozás lesz a nemzeti együttessel.  

– Ami a jövődet illeti, a következő szezonban is sárga-feketében látunk?

– Igen, maradok Szombathelyen. Jól érzem magamat a klubnál, tavaly hosszabbítottam meg a szerződésem, amelyben külföldi kilépési opciót sem szerettem volna, biztosan mondhatom, hogy a 2021-2022-es idényben is a Falcóban fogok kosárlabdázni.

Malomsoki Cintia