Piknikkel tiltakoztak a futballközpont építése ellen Sében

Kósza esőfelhők ijesztgetik péntek este a gyülekező tiltakozókat és a médiamunkásokat a séi futballpálya melletti területen, néhány esőcsepp is aláveti magát, de aztán a zápor negyedórányi próbálkozás után feladja, és úgy dönt, hogy inkább nem lesz – hogy a mostanság használt szófordulatokra hasonlító fordulattal indítsuk dolgozatunkat. Kisebb csoportokban pokrócokon, székeken üldögélnek az emberek, az egyik szervező biztosít mindenkit, hogy van zsíros kenyér és körözött is, közben a fűben kutyák kergetőznek.

A megmozdulás és az összejövetel célja, hogy a Virágos rétet akarunk újabb fociakadémia helyett civil szerveződés ilyen módon is tiltakozzon a Szombathely határában épülő futballcentrum ellen. A központot ugyanis sikerült a szombathelyiek és a séiek egyik kedvenc kiránduló- és pihenőhelyének számító rétbe beletervezni, még pedig oly módon, hogy a felépülő komplexum (még egy ilyen) miatt a település közötti alternatív összeköttetés is megszűnik.

A közösségi médiában létrehozott csoport taglétszáma ezeregyszáz felett jár, egyik aktivistája, dr. Szendrő-Németh Tamás ügyvéd, séi lakos éppen a Virágos rét piknik felirat szakszerű elhelyezével ügyködik, amikor afelől érdeklődünk, hogy milyen fejlemények vannak az ügyben. Szendrő-Németh azt mondja, hogy az illetékes hatóságoknál kezdeményezte a terület védetté nyilvánítását, azon ugyanis védett és nem védett lepkefajok élnek. Amennyiben a fent nevezett szervek mindezt hivatalosan megállapítják, úgy hiába az érvényes építési engedély, visszafordítható minden. Az ügyvéd beszámol arról, hogy hatósági tétlenségi számlálót indított, péntek volt a negyedik nap, hogy az illetékesek (szombathelyi jegyző, természetvédelem, Őrségi Nemzeti Park) nem reagáltak semmit. 

Ennek ellenkezőjére, illetve az építkezés leállítására még a legóvatosabb fogadóirodák is 8700-szoros szorzót adtak volna. Ugyanis a jelenlegi, hazai állapotok közel sem a legendás Macskafogó zárójeleneténél tartanak, mikor is Mr. Tájfel és a többiek megvilágosulva és boldogan hajkurásszák a lepkéket és szedik a virágot a réten, hanem bizony megy előre a macskák gépezete. Ez annyit tesz, hogy a 2015-ben elhatározott, idén közbeszerzési eljáráson átesett, múlt csütörtökön pedig kivitelezésbe adott futballcentrum megépül. Pont. Minden más eshetőség a csodák kategóriájába tartozik. 

Természetesen lehetett volna különféle kompromisszumokat kötni, például az Arany-patak mellett kialakítani egy sétálóutat, amelyen keresztül a rét érintetlenül maradt fele Szombathely felől is elérhető legyen. Ám a világhálóra feltöltött dokumentumok alapján a tervező nem helyi cég, így aztán vélhetően nem sok információval rendelkezett arról, hogy mire is használták korábban a területet (ki Google Mapsen száll föléje, annak térkép e táj). A tiltakozók ezt sérelmezik leginkább, hogy az EGY szempont mellett a többi, így az övék sem, egyáltalán nem számít – a piknikkel is igyekeznek jelezni, hogy hahó, mi itt vagyunk vagyis, hogy itt volnánk.

Átballagunk a séi gyaloghídon, hogy erről az oldalról megnézzük kiváló minőségű kerítést és az építési területet, és azt tapasztaljuk, bizony komoly látványosság lett a hely. Gyalog, kocsival, biciklin érkeznek az emberek, hogy ugyanazt tegyék, amit mi. Nevezetesen, meggyőződjenek arról, hogy 1. tényleg ide építenek hat futballpályát és egy többszintes épületet (tényleg). 2. valóban berácsozták és lekerítették, ezzel pedig kettévágták a rétet (valóban és igen). 3. és akkor most igazából annyi az útnak, nem lehet eljutni Szombathelyre (az útnak annyi, a patak mellett van némi hely, de az ajánlott gépjármű: Hummer, polgári változat.)

Visszaindulva beleszaladunk egy beszélgetésbe, aminek a lényege, hogy az egyik fél szintén kijött terepszemlét tartani, partnere pedig arról érdeklődik, hogy a pikniken is tiszteletét teszi-e, merthogy ugye a munkahelye esetlegesen-e, nem veszi-e, rossz néven-e, hiszen tudjuk, hogyan ez mostanság. Hogy mindezzel egészen pontosan melyik korszakba is ugrunk vissza páros lábbal, azon nem gondolkodunk el, hanem visszatérünk a piknik színhelyére, ahol éppen rajzverseny zajlik a gyerekeknek. Körbelesünk, hogy van-e politikus a helyszínen, ugyanis a rendezvény politikusmentes övezetté lett nyilvánítva. Ennek oka, hogy a hivatásos politizálók semmit nem tettek a futballcentrum építése ellen, így a szervezők azt kérték, a civilek kezdeményezését lehetőleg ne rontsák el. Az üzenet célba ért, nem látunk politikából ismerős arcokat. 

Az esemény végén a résztvevők átvonulnak az építkezés Sé felőli végéhez, a rácsokra felteszik a  fákat, kutyákat, állatokat ábrázoló gyermekrajzokat. Ide korábban került már ki korábban néhány tiltakozó felirat, azok eltűntek, úgy saccoljuk, hogy a rajzokra is ez a sors vár hamarosan - nem mintha bármit is ártanának, zsírkrétával még nem tartoztattak fel állami építkezést. 

Miközben lelépünk, azon gondolkodunk, hogy hosszúra nyúlt újságírói pályafutásunk során hány pikniken, tiltakozáson, tüntetésen és egyéb demonstráción vettünk részt, de abbahagyjuk a számolást. Egyrészt felejtünk, másrészt hiába írnánk le, hogyan álltunk a későbbi miniszterelnökkel és a most is aktív publicistával a Rádió épületénél 25 évvel ezelőtt, a kirúgások elleni tiltakozáson. Biztosan előkerülne két kommunikációs szakguru és 30 szellemi önkéntes verőember és megmagyaráznák, hogy az akkor volt, és most már nem úgy van. És emiatt az is lehetséges, hogy az egész nem is történt meg ott és akkor.

Amúgy de, és ebben a végtelenül relatívra húzott (média)állapotban az is biztos: volt Sében tiltakozó piknik pénteken.