Dr. Nemény András: jobb vitázni, mint egyedül dönteni
– Hiányzott már a közgyűlési hangulat?
– Én szeretem a közgyűléseket, mindenképpen jó dolog, hogy különböző gondolkodású emberek nagy nyilvánosság előtt meg tudják vitatni a város dolgait. Nem normális állapot egyedül dönteni – még akkor sem, ha soha nem egymagam hoztam a döntést, hanem egyeztettem a frakcióvezetőkkel. De nem láttam a reakciókat, nem derülhetett ki, hogy valami nem úgy jó, ahogy kitaláltuk, hiszen mindig jöhetnek jó ötletek a vita közben.
– Komoly kommunikációs csetepaté zajlott a közgyűlésen is, hogy a központi elvonások valójában elvonások-e, továbbá mennyire sújtják a várost. Már többször megtette, ám azért érdemes még egyszer kasszát készíteni kieső, városi bevételekről.
– Onnét indítanám, hogy még a Modern Városok Programban a miniszterelnök által megígért források jó része sem érkezik meg, ezért próbáljuk a fejlesztéseket uniós forrásokból megoldani. A gépjárműadó elvonásán talán senki nem vitatkozik már, pedig annak az az értelme, hogy az itteni utakat használóktól befolyó pénzt a felújításokra fordítsuk: ez rögtön 600 millió forint kiesést jelent. Eddig a város kapta, most a kormányé, az pedig – egészen a célzott támogatások múlt heti bejelentéséig – nem adott vissza pénzt az utakra. Aztán havonta 45 millió forint esett ki az ingyenes parkolás miatt, a legnagyobb tétel viszont az iparűzési adó, amire valóban lehet azt mondani, hogy azt nem a kormányzat kapta meg, de az ebből keletkező 1,4 milliárdos hiány a szombathelyi költségvetésben óriási összeg. A döntés két szempontból is hibás volt: ha az lett volna a cél, hogy ebből a helyi vállalkozásokat támogassuk, akkor azok kapták volna, amelyek a járvány legnagyobb vesztesei voltak, konkrétan a szolgáltatási szektor. Ők nem is fizettek iparűzési adót, mert nem voltak bevételeik, így viszont azok kaptak vissza, akiknek a működését kevésbé érintette a Covid. Aztán még igazságtalanabb, hogy más települések viszont visszakapták az így kiesett pénzt, sőt, még több is jutott nekik. Valóban nem elvonás volt, de a kormány kivette pénzt a költségvetésünkből, másoknak juttatta, mi pedig nem részesültünk belőle. Minden működési területen érezzük a kiesett összeget, csak az önkormányzat költségvetéséből több százmillió forintot kellett kiemelnünk, a cégeink pedig mind veszteségesek. Ha mindenhonnan kicsit elveszünk, akkor mindenhol egy kicsit rosszabb lesz a szolgáltatás. Amikor az útfelújítások kiesnek, a kátyúzásnál nem tudjuk a korábbi mennyiséget hozni, nem tudunk több ember ráállítani a fűnyírásra, akkor azt az egész település megérzi. Lehet azt állítani, hogy ez egy gazdag város, de mondják ezt a kormánypártiak annak, aki éppen belement egy gödörbe, mert olyan helyzetbe hoztak bennünket, hogy a javításra szánt pénzből is el kellett vennünk. Elkezdtünk azon dolgozni, hogy tudunk egyéb forrásokból dolgozni, az egyik a most piacra dobott ingatlancsomagból, a másik pedig az iparterület fejlesztéséből származó bevétel lesz. Elősorban a működést kell kompenzálnunk, az összes többit az utak javítására fordítjuk. Azzal is foglalkozom, hogy ha nem lesz kormányváltás, hogy tudjuk a magántőkét bevonni az útfelújításokba. Minden lehetséges alternatívában gondolkodunk. Nagy levegőt vettünk a pandémia hulláma után, próbálunk előre menekülni.
– Az egyik lehetséges megoldás lehet a befektetők idecsábítása. Elhangzott, hogy a Söptei út melletti iparterület iránt is érdeklődnek cégek.
– Komoly érdeklődők vannak, van kiírásunk folyamatban, 1 milliárd forint körüli összegről van szó, ha komolyra fordul, akkor rendkívüli közgyűlést kell összehívni a nyáron. A kormányon keresztül is érkezett külföldi érdeklődés – ekkora, egybefüggő iparterület egyébként Közép-Európában nincsen. Ennek egy része közigazgatásilag is a városhoz tartozik, vagyis nőtt településünk területe, Söptével pedig megállapodást kötöttünk az iparűzési adó megosztásáról. Nemcsak autóipari cégeket mozdított meg a lehetőség, de természetesen az is sokat segített, hogy a Schaeffler az elektromos autók alkatrészei felé is fordult. Azonban érdeklődnek logisztikai, illetve gyártó cégek is.
– Ha maradnak a mostani feltételek, akkor meddig tart ki a büdzsé?
– Jövő év végéig látom előre, hogy megvagyunk, akkor, ha az általunk elvégzett munka gyümölcse is beérik. Ezt reálisnak tartom, így, ha nem is extrákkal, de az alapszolgálatásokkal működőképes marad a város. Mindez karcsúbb céges működést feltételez, egyébként nem baj, ha a cégeket átvizsgáljuk, hiszen a megtakarítások így hosszú távon jelentkeznek. De amikor a fenntartási költségekből kell kivenni, az már meglehetősen fájdalmas lépés.
– Készült egy mérés, ami egyebek mellett arra is kíváncsi volt, mit szólnak a szombathelyiek az elvont pénzekhez.
– Pártállástól függetlenül úgy gondolják, hiba volt, hogy a kormány elvont Szombathelytől és nem kompenzált, a szombathelyiek ezért büntetik majd a kormánypártot a választáson, ez világosan látszik. Nem fogadják el az érvet, hogy gazdag város vagyunk, ezért nem jutott támogatás, mindenki látja, hogy Székesfehérvár és Győr mennyi pénzhez jutott. Ha csak az iparűzési adóból kiesett 1,4 milliárdot utakra tudnánk fordítani, az már minőségi ugrást jelentene. Ezt ígértük, erre készültünk, a terveket azért elkészítjük, ha lesz forrás, akkor már ennyivel előbbre leszünk.
– A közgyűlésen szó esett arról is, hogy ingatlanokat is értékesít a város, mégpedig csomagban.
– Már közgyűlés közben kiderült, hogy a fideszes frakcióvezető hiába gondolta, hogy az egyik részt mi majd átminősítjük belterületté, ők ezt már korábban megtették. Minden területnél két értékbecslés volt, senki nem szólt bele, a drágább összeg szerepel, és innét indul majd a licit. Értem, hogy a kormánypárthoz közeli vállalkozók nem örülnek, mert szeretnék a jó területeket kimazsolázni maguknak, de ezt nem hagyjuk.
– Alapítótagja a Karácsony Gergely által fémjelzett 99 mozgalomnak – hol tart most a kezdeményezés?
– Több mint 40 ezren csatlakoztak eddig a mozgalomhoz. Most az előválasztás van a fókuszban, Karácsony Gergely miniszterelnök-jelöltként járja az országot, Szombathelyre is érkezik a jövő héten. Próbáljuk a mozgalom keretein belük kibontani, hogy mit szeretnénk másképp csinálni, miben tervezünk változást. Én az önkormányzatokkal foglalkoztam sokkal többet, mert ez testhez álló feladat. A különféle elképzeléseket próbáljuk most egy irányba vinni, de egy mozgalom ilyen, nem vagyunk párt, ahol kötelezően egyfele kell menni. A programkészítés fázisa zajlik, amihez országjárás is társul, hiszen nem árt azoknak a véleményét is tudni, ismerni, akikről az egész szól. Így lehet változtatni, mert kiderülhet, más fontos, mint az, amit mi annak gondoltunk.
– Hosszú az idő jövő áprilisig, hogyan látja most az ellenzéki összefogás esélyeit?
– Nem hagyományos választás előtti időszakban vagyunk a járvány miatt, amit még erősen befolyásolhatnak a következő hónapok COVID-eseményei. Aggódom a kínai vakcinával kapcsolatos hírek miatt, hogy a 60 év feletti korosztály mennyire védett, és ez nagyon nincsen rendben. A kormánynak a hiúságát félretéve lépnie kellene, és meg kellene szerveznie a mérést ezekben a korosztályokban, utána pedig, ha szükséges, a harmadik oltás beadását, hiszen ebben mindent felülíró felelőssége van. Most a kiengedés időszakát éljük, de látszik a szomszédos országokban, hogy romlik a helyzet. Az emberek számára az egzisztenciájuk az elsődleges, a második pedig a környezetük állapota. A nagy, távlati politikai célokat le kell fordítani a mindennapokra, akkor lesz meg a váltáshoz szükséges támogatottság, ami a kutatások szerint Szombathelyen nagyon is megvan, de még feljebb kell vinni.
– Egy gyors zárókérdés: jut-e ideje a nyaralásra?
– Augusztusra tervezem, így kérdéses, hogy lehet-e majd menni, az Isztriára indulunk, ott találkozunk a testvéremmel és a családjával – nagyon várom már.
Fotó: Nagy Jácint
A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.