Rakd össze, építsd fel, szedd szét: szabadalmaztatott fejlesztő játék Szombathelyről

Ha anekdotaszerűen akarjuk elmesélni a történetet, akkor azt írnánk, hogy adott két vendéglátós szakiskolát végzett egykori osztálytárs (Bindics Norbert és Béry Péter), akik Szombathelyen és Ausztriában is dolgoztak tanult szakmájukban. Mindketten folyamatosan keresték az újabbnál újabb lehetőségeket, és egyszer egy baráti kávézás közben egy régi ötletről kezdtek el gondolkodni, aminek történetesen vajmi kevés köze van a vendéglátózáshoz.

-    Figyelj csak – vetette fel egyikük -, biztos nem tudunk kitalálni olyan készségfejlesztő játékot gyerekeknek, ami teljesen új, nincsen a piacon, nem, digitális, nem online, hanem valami kézzel fogható, szétszedhető, összerakható tetszőleges alkalommal.

-    Micsoda? Dehogynem, fogd csak meg a kávém…
 

Az elképzelt párbeszédben csak minimális újságírói túlzás van, nagyjából így esett meg, hogy a szombathelyi páros óvodai fejlesztő játékok tervezésébe, gyártásába és immár exportálásába fogott bele. Az ember azt gondolná, hogy a 21. század második évtizede vége fele már annyira online a világ, hogy az idősebb generációk agya is átállt a virtuálisan megélhető dolgokra. De nem mindenkinél:

-    Mindketten családapák vagyunk -  meséli Norbert a játék születésének az előzményeit -, a gyerekkorunkat meghatározta a bunkerépítés, a fémépítőzés, legózás. Nagyon jól néztek ki azok a dolgok, amiket annak idején, amiket összeraktunk, de volt egy gond velük: a méretüknél fogva nem lehetett beléjük bújni. Innét jött az ötlet, mi lenne, ha nagy legódarabokból lehetne építeni házat, várat. Ezen csavartunk még egyet, a tetrisz logikája alapján a nagyobb darabokat még szétbontottuk és így születtek meg az egy méter magas és széles 11-38 elemből álló házak, bástyák, alagutak óvodások számára.
Az elemek alapját a bútorszivacs adja, erre kerül a vízhatlan bevonat. „Nem akartunk műbőrt, az hideg és merev, a textiles verzió után megtaláltuk ezt a vízhatlan borítást, ami meleg érzetet ad és a tapintása is jó”, mondják az ötletgazdák. Az összeépítést tépőzárral oldották meg, ami jól tart, de akár könnyen szét is szedhető. A többi a gyerekek dolga, nekik elég megmutatni miről van szó, és máris kezdik az építést – és nem biztos, hogy eredeti terv alapján. Az elkészült alkotás meglehetősen stabil, több gyereket is elbír, ha mégis eldől vagy az elemekre, vagy a szintén szivacsból készült alapra huppannak le az óvodások.

A kérdés az volt, hogy a kávézás közben kikristályosodó ötlet vajon eszébe jutott-e másnak is? 

-    Egy céget bíztunk meg, hogy nézze meg, van-e ilyen a játék a piacon – ezt már Péter mondja -, de ilyent nem talált. Hasonlóak vannak, általában műanyagból készülnek, ha lehet is építeni belőlük valamit, az nem marad egyben. Ezért is kaptuk meg rá a szabadalmat, nemzetközi mintaoltalmat, egész Európára levédett, a szellemi tulajdonunk.  A technológia is újdonság ezen a területen, bevont szivacselemekből készült nagyméretű építőjátékkal még senki nem próbálkozott. 

Annyira újdonságnak bizonyult a termék, hogy a gyártásnál nulláról kellett kezdeni mindent, a szivacs elkészítésétől a huzat megtalálásig. A prototípus nem sikerült, csak szabászból négyet fogyasztottak el a játék kieszelői, meg kellett találni azt is, aki le tudja gyártani. A vízlepergető bevonat is második nekifutásra lett meg, aztán összeállt mindent. A KÉZMŰ Közhasznú Nonprofit Kft-nél készülnek a huzatok, a FŐKEFE Közhasznú Nonprofit Kft. szombathelyi telephelyén végzik a csomagolást, a tárolást. A 2016-ban megszületett ötlettől három év kellett ahhoz, hogy a nulláról elindulva megjelenjenek vele a piacon itthon és Európában is.

-    Új cégként igazából nem számíthattunk támogatásra, pályázatra – folytatja a kávézásból elindult történetet Péter -, teljesen önerőből végeztünk mindent, pénzt, energiát, időt tettünk bele. Szép lassan fejlődünk, 13-15 darab játék van óvodák, szálloda, játszóház, magánszemélynél, eredendően az intézményeknek szántuk. Itthon mi forgalmazzuk, Ausztriában, Svájcban találtunk már partnert. Lengyelország van tervben, ott jobb állapotban a könnyűipar, mint itthon, abban bízunk, találunk olyan érdeklődőt, akik gyártani vagy gyártatni is tudná helyben, és onnét megint néhány piacot elérnénk. Számunkra az is fontos, hogy megváltoztatott munkaképességű emberek vesznek részt a gyártásban, és nagyon szépen dolgoznak. 

Az alapötlet, az építés, a kuckózás varázsa  pedig vonzza a gyerekeket:

-    Az elemek összerakása, számos különféle készséget fejleszt – osztja meg a bemutatók tapasztalatait Norbert -  forgatják, keresik, mi hova illik, abszolút megmozgatja őket, folyamatosan gondolkodnak. Csak apró segítség kell nekik, amikor elmondjuk, hogy miről is lenne szó, aztán csinálják is.  Amikor kész belebújnak, ablakon ki, postást, boltost játszanak. Meséket lehet eljátszani vele, határtalan lehetőségek rejlenek benne, olyanok, amilyenekre nem is gondoltunk. A sérült gyerekekkel is foglalkozó óvodáktól olyan visszajelzéseket kaptunk, hogy remekül segíti a munkájukat. De ezt tapasztaltuk magunk is: akkora élmény volt nézni, ahogy játszottak vele, hogy azt mondtuk:  ha csak eddig jutottunk és egy fillér sem keresünk vele, már pusztán a gyerekek öröme megérte az élmény miatt. A visszajelzések alapján folyamatosan fejlesztjük, alakítjuk a termékeket és tervezünk újdonságokat is. 

A fejlesztőjátékot óvodapedagógusok is értékelték, a szakvéleményekből válogattunk néhányat.
 

Kondics Judit óvodavezető – óvodapedagógus:

-    A játék már az első pillanatban magára vonta a gyermekek figyelmét, mivel nagyméretű, színes, érdekes alakzatú, puha tapintású építőkockákból áll. Nagy érdeklődéssel figyelték az ismerkedés alkalmával, hogy mit is lehet ebből építeni, nagy élvezettel rombolták le, és kezdték közösen újraépíteni. A játék remek lehetőséget nyújtott a kooperációra, a logikai gondolkodásra, a közös problémamegoldás gyakorlására. Rávezeti a gyermekeket az együttjátszás – alkotás örömére, a csapatmunka fontosságára. Fejleszti térlátásukat, rész – egész viszony alakítását, az egymásra figyelést, türelmüket, fantáziájukat. Az elkészült várat, házat szerepjátékhoz továbbfejlesztették, fantáziájukkal újabb és újabb lehetőséget és funkciót találtak ki.

Dervalics Anita óvodapedagógus – fejlesztőpedagógus:

-    A képességfejlesztés alapja és elsődleges lépése a mozgás, főként a kúszás, mászás. Az idegrendszer érését a nagymozgások alapozzák meg és segítik elő. Ez mind kihat az írás-olvasás elsajátításához szükséges képességekre. A névutók a téri tájékozódás a rész-egész viszonyának ismerete és a sorrendiség szintén fontos a sikeres iskolakezdéshez. Ez a remek játék nagymozgásokkal, játékosan, vidáman fejleszti ezeket a területeket, hiszen így gyakorolhatják az irányokat, a névutókat miközben kúsznak, másznak, és ha már kialakították a kiskuckójukat, szerepjátékokat játszhatnak.
 

Takács Nóra - óvodavezető - Konduktív Pető Módszertan, gyógypedagógiai szempontú értékelés:

-    A szivacselemekből összeépíthető kisházzal való játékot a csoportunkba járó értelmileg akadályozott, autista, látássérült, hiperaktív kisgyermekek legtöbbje élvezte. Örömmel bújtak be, ki, berakták, kidöntötték az ajtókat, ablakokat, majd újra be, ki. Mindezen tevékenységek közben számos készség fejlesztésére nyílt mód. A teljesség igénye nélkül néhány terület: nagy- és finommozgások, szem-kéz-láb koordináció, egyensúlyérzék, vizuális,taktilis percepció, térérzékelés,kognitív területek (logika, figyelem, emlékezet, rész-egész, ok-okozat felismerése stb.), együttműködési készség, társas viselkedés.

Halász Judit óvodapedagógus – Wiener Kinderfreunde, Bécs

-    Színes és csábít a lerombolásra, majd azonnal az újbóli megépítésre, ez pedig már mentális és mozgásos erőfeszítést is kíván. Igazi kihívás, hisz tervezni, szervezni, összedolgozni kell. Ami nekem különösen tetszik, hogy „sosincs kész”. Mindig lehet alakítani, továbbgondolni, hisz rengeteg megoldása van és mindegyik megoldás „jó”. Igazi „én csinálom öröme” játék.


Borítókép: Béry Péter (balról) és Bindics Norbert az általuk megálmodott játékkal