Régi értékek, új utak: hetedszer tartottak óvodapedagógiai szakmai napot Szombathelyen

2024. május 21.

Kedden az AGORA-ban került sor a 7. szombathelyi Óvodapedagógiai Szakmai Napra, melyen 18 óvoda közel 300 dolgozója vett részt. A megnyitót mesepedagógiai előadás, délután szekcióülések követték.

A 7. Óvodapedagógiai Szakmai Napot dr. Nemény András polgármester nyitotta meg, aki elsőként nem szakmai gondolatait, hanem büszkeségét osztotta meg a hallgatósággal: az elmúlt öt évben volt lehetősége megismerni a helyi óvodapedagógusokat, munkájukat, s büszke arra, hogy országos szinten is kiemelkedő szakmai tevékenységet folytatnak, pedig kihívásokkal teli, nehéz évek állnak mögöttünk, mondta el, melyek alatt az óvodapedagógusok helyt álltak, és segítették a gyerekeket, ahogy korábban is.

S bár mások a gyerekek, mint akár 10 évvel korábban, de a szeretetre ugyanúgy szükségük van, az önbizalmat, a készségeket ugyanúgy meg kell kapniuk – az értékek ugyanazok, csupán a hozzájuk vezető utak mások. – Az utak megtalálásához sok türelem és tudás kell, de ez a nap is az utak megtalálásáról szól. Hiszen, ha tudjuk, mit akarunk, akkor tudunk jól segíteni. Hogy a gyerekek ne essenek el. S ha mégis elesnek, tudjanak jól esni, fel tudjanak újra állni, és tovább tudjanak menni – zárta szavait dr. Nemény András, megköszönve az óvodapedagógusok eddigi munkáját.

A köszöntőbeszéd után a Szombathelyi Kőrösi Csoma Sándor Utcai Óvoda dolgozóinak zenés műsora következett: Révész Sándor: Vigyázz a madárra dalát Bródy Sándor: Mindannyian mások vagyunk című slágere követte, amit az előadók jelnyelven is tolmácsoltak a tapsoló közönségnek. A műsor Bródy és Halász Judit: Játsszunk most együtt dalával zárult.

A szakmai nap délelőttje Bajzáth Mária mesepedagógus, a Népmesekincstár Mesepedagógia Műhely vezetőjének előadásával folytatódott. „Sokféle szerepben és helyzetben, naponta tapasztalom a népmese, a dal, a játék, a tánc felemelő és megtartó erejét, hiszek abban, hogy segítségükkel hidat lehet építeni, múlt és jelen, fönn és lenn, ember és ember között” – vallja a mesepedagógus, kinek célja a korszerű és gyerekközpontú pedagógiai módszerekkel összekapcsolva és élővé téve a hagyományt a mesélés, mondókázás, népi játék, népdal beépítése a tanításba, az intézményes és családi és nevelés gyakorlatába, hiszen ez kimeríthetetlen erőt és örömforrást rejt minden gyerek, pedagógus és szülő számára.

A családok mellett az óvodapedagógusok felelőssége is, hogy a népmese ősi funkciója újra működhessen, és a mai gyermekek számára ne a mesefilm, ne a Mancs Őrjárat és tévésorozat-társai jelentsék a mesét, hanem az olvasott, hallott népmese, melyből – s ez az óvónőképzés hibája is – a frissen végzett pedagógusok nagy százaléka is csak maximum ötöt tud elmesélni.

Bajzáth Mária Rólunk és értünk szól a mese című előadásában arra fókuszált, miért fontos, és hogyan legyen a gyermekek, intézmények és családok mindennapjainak része a népmese. Beszélt a népmese nemcsak a gyermekre, hanem az azt felolvasóra, elmesélőre gyakorolt lélekvédő, gyógyító hatásáról, hiszen a mese, a történetmondás és -befogadás élni segít: „ha mesét olvasunk, mi is végigjárjuk az utat Piroskával, végül legyőzve a farkast, de ott vagyunk Király Kis Miklóssal is, és vele együtt hozzuk vissza az elrabolt Napot és Holdat az égre, hogy újra ragyoghassanak.”