Rettegi Attila: több mint két évtized a város oktatásügyének szolgálatában

Magyar-orosz szakos főiskolásként 1982-ben néhány hónapot Vlagyimirban tanultunk. Ott találkoztam más magyarországi felsőoktatási intézményekből érkezett korombeliekkel, akiknek markáns véleményük volt az akkor fennálló rendszerről, és hangoztatták, hogy az már nem tarthat sokáig. Abban az időszakban Kádárt bírálni, a többpártrendszer előnyeiről beszélni bizony merész dolog volt! Én ekkor váltam fogékonnyá arra, hogy megtanuljak a sorok között olvasni, egy ügyet több oldalról is megismerni, és lettem híve a nyugati világra jellemző szabad, demokratikus társadalmi berendezkedésnek már a 80-as években. Befolyásolt az is, hogy a Kálvária templom közösségében József atya nagyon jó érzékkel foglalkozott velünk, utat kereső fiatalokkal. Ám azt megtapasztalni, hogy felbontott leveleket kapok, rájönni, hogy figyelnek minket, meglehetősen bosszantó érzés volt.

A rendszerváltozás ezek után felszabadító élmény volt számomra. Figyelemmel kísértem, hogy mi miért és hogyan változik, de nem mertem elkötelezni magam akkor még egyik párt mellett sem. Liberálisnak túl konzervatív, konzervatívnak túl liberális voltam – egyébként ma is ezt gondolom magamról. A Fidesz 1996-os kongresszusán hangzott el, hogy ők nem látnak ellentétet a nemzeti értékek képviselete és a liberális gondolkodás között. Számomra meggyőző volt, hogy nem feltétlenül ellentétpárokban kell gondolkodni ebben a kérdésben. Visszatekintve az eltelt három évtizedre, az első Orbán-kormány által képviselt polgári Magyarország eszményét érzem legközelebb magamhoz.

A Fideszbe nem én jelentkeztem, hanem hívtak. Akkoriban már több éve iskolaigazgatóként tevékenykedtem, és benne voltam országos szinten is a szakma vérkeringésében – érdekeltek ugyan a politikai kérdések, de nem ezzel foglalkoztam. Egészen 1998-ig, amikor először felkértek arra, hogy vállaljak szerepet az országgyűlési képviselőjelöltek listáján, utána pedig az önkormányzati választáson is indított a párt. Egyéni körzetben nyertem Oladon, és nagy kedvvel vetettem bele magam a munkába. 2014-ig három ciklusban is egyéni képviselője voltam a városrésznek. Több járdaszakasz, zebra, buszmegálló, játszótér készült el a kezdeményezésemre, panelházak újulhattak meg önkormányzati támogatással, létrejött a helyi civil szervezet, az általános iskolában elindult a kéttannyelvű képzés. Persze nem minden készülhetett el képviselőségem éveiben, ezek közé tartozott például a parkolóépítés, ami szűkített formában csak egy következő ciklusban valósulhatott meg. A közgyűlés mindenkori oktatási bizottságának huszonegy évig a tagja voltam, ebből összesen 15 éven át az elnöki feladatokat is elláttam. Az oktatásügyi ágazat működésével szemben nem nagyon fogalmaztak meg kritikát, minden polgármester büszkén iskolavárosként említette Szombathelyt. Gondok, ha voltak, jellemzően a finanszírozásból adódtak, amire nem volt befolyásunk, hiszen 2002 és 2010 között folyamatosan és jelentősen csökkent a városnak az oktatási normatívákból származó bevétele.

Nagyon szeretem a szakmámat, akkor sem váltottam, amikor lehetőségem lett volna arra, hogy főállású politikusként dolgozzak. Egy éve már nem vagyok városi képviselő, az oktatási intézményrendszer fenntartása is állami feladat lett, de a Vas Megyei Szakképzési Centrum főigazgatójaként (tizennégy iskola tartozik hozzánk) most is a szakképzésben dolgozom, és olyan feladatokat látok el, amelyekkel az embereket szolgálom. Úgy vélem, a köz érdekeit képviselem azáltal is, ha arra buzdítok: minél többen tanuljanak szakmát!