Rúzsa Magdi kitárta nappaliját és a szívét Szombathelyen

Székekre szóltak a jegyek, ebből már sejteni lehetett, hogy Rúzsa Magdi ezúttal valami mást mutat meg magából, és ez így is lett. Az egyszerű, mégis impozáns színpadkép egy nappali enteriőrjét idézte fotelekkel, állólámpával, szőnyeggel, háttérben ajtókkal és ablakokkal, középen egy zölden terpeszkedő pamlaggal. Az énekesnő végig itt ült a koncert alatt.

Elmondta, hogy ő valójában egy „beszélgetős lány”, szeretné megmutatni ezt az arcát is a közönségnek. Felajánlotta, hogy kever egy Margaritát, esetleg igyunk meg együtt egy pohár pezsgőt vagy jégbort, ki mit szeret. Kis tálakban rágcsálnivalót adott körbe a nézőtéren – a koncert végére az egyik fel is ért a kakasülőre. Mintha csak átruccantunk volna hozzá és zenészbarátaihoz kora tavaszi teadálutánra egy kicsit csevegni.

Ismert dalok új köntösben

A koncert bensőséges hangulatához illően újrahangszerelve szólaltak meg az ismert dalok. Máté Péter Most élsz című slágerével nyitotta a sort Rúzsa Magdi, majd jöttek a saját szerzemények, köztük a sanzon-stílusba öltöztetett Gábriel, ami megalapozta a karrierjét, de így még sose halottuk az Édent és az Érj hozzámot sem, egészen új élmény volt ez a hangzás. Befért Charlie Könnyű álmot hozzon az éj című altatója és Pressertől az Egyszer is, no meg néhány friss darab sem maradhatott ki (Papírsárkány, Elmegyek). 

A dalok közötti összekötő szövegek igazán szívből jöttek. Rúzsa Magdi sok humorral és nagy szeretettel beszélt az anyaságról, a csodáról, amit hármasikrei hoztak az életébe. Mesélt az inspirációról, amit a csillagos ég és az angyalokban való hit jelent számára, de még az Istenhegyi úti kis lakásról is szó esett, ahol a legjobb dalait írta, és amit épp ezért sokáig nem volt bátorsága eladni. Kiderült, hogyan születnek az érzésekből dalok. Hogy nem csak jó élmények, hangulatok, de a nyomasztó, lelket rágó pillanatok is termékennyé válhatnak a kottafüzet fölött, így született például a ritkán hallott, és ebben a környezetben libabőrt előcsalogató Domine.

Vissza a gyökerekhez

Nem titok, hogy Rúzsa Magdi művészetének táptalaját a vajdasági dallamok adják (az énekesnő Kishegyesről származik – a szerk.), gyerekkorában a népzene, a népdalok jelen voltak a mindennapjaiban, és ez felnőttként is megmaradt. Koncertjein beszél a hagyományainkról, amelyek nem betegek és nem rabok, így sem ápolni, sem őrizni nem kell őket, inkább csak megélni. A népzenéhez kell a kor: előadni csak az tudja igazán hitelesen, akit már megpróbált az élet.

Elhangzott egy csodálatos vajdasági népdal, a Lassan kocsis, a Még azt mondják alatt pedig izzott a színpad. Megcsillant ízes, délvidéki tájszólása is. Nem is értjük, hogy tudott az énekesnő ezekben a pillanatokban is ülve maradni... 

Mindenkinek szól

Rúzsa Magdi csendesülős-beszélgetős estjén a közönség ülve is tombolt, tapsolt, és az énekesnő jó párszor meg is énekeltette a társaságot. A széksorokban mindenféle korosztály ott volt – idősebbek, fiatalok vegyesen. Ebből is látszik, hogy Rúzsa Magdi a tehetségkutató műsorokból kinőtt énekes-zenész generációk valódi állócsillaga, mondanivalója a legszélesebb közönség körében is értő fülekre talál.

Az énekesnő bevallottan úgy tekint a dalaira, akár a gyermekeire: szereti, vigyázza őket. Ahogy a közönségét is. Mint mondta: minden egyes néző-hallgató egy kis csillag a művészete egén, fényük beragyogja az életét és óriási motivációt ad. 

Rúzsa Magdi tiszta és erős hangja, ragyogó tehetsége betöltötte a teret. Úgy szólt, akár a hanglemezeken, nem lehetett nem odafigyelni minden egyes szavára, dallamára. Aki lemaradt volna a szobakoncertről, és kedveli az énekesnő zenéjét, mindenképpen pótolja az élményt valamikor-valahol.

Végezetül pedig álljon itt Rúzsa Magdi mottója, ami minden egyes fellépésén elhangzik:

„Legyen előtted mindig út,
Fújjon mindig hátad mögül a szél,
Az eső puhán essen földjeidre,
A nap melegen süsse arcodat,
S amíg újra találkozunk,
Hordjon tenyerén az Isten.”

Krizsán Zsuzsanna

Fotó: Mark A Rosta Photography