Savaria Szimfonikusok és partnereik: a Carmina Burana sikere a sportházban

A forró hangulatú ünnepi hangverseny a Savaria Szimfonikus Zenekar ötvenedik évadának záróakkordja volt. Horváth Soma, kultúráért is felelős alpolgármester köszöntő szavai emelték az esemény fényét:  „Jó érzés olyan városban élni, ahol több évtizedes múltra tekint vissza a minőségi komolyzene szeretete, népszerűsége.” Emlékeztetett rá, hogy a Savaria Szimfonikus Zenekar – Szombathely nemzeti minősítésű együttese – fél évszázaddal ezelőtt vált hivatásos zenekarrá. „Szívből gratulálok az együttesnek, Kiss Barnának, a zenekar igazgatójának és Vajda Gergely vezető karmesternek!” Elismerő oklevelet nyújtott át a direktornak. Carl Orff német zeneszerző (1895-1982) legismertebb, legnépszerűbb műve, az 1935-36-ban komponált Carmina Burana című kantátája csendült fel. Az alkotás alapjául az egyik első világi, a XI-XIII. században lejegyzett – nem liturgikus, tehát nem egyházi szertartásokhoz köthető – szöveggyűjtemény szolgált.

Mintegy kétszázötven latin, közép-felnémet, ófrancia, valamint kevert, „makaróni” nyelvű vers. Az alkotás grandiózus bevezetését és lezárását (Ó, Fortuna) – kórus és zenekar „összhangzatát” – alighanem mindenki ismeri, merthogy filmekben is fölcsendül, mint például az Excaliburban (1971).

A most is fantasztikus Savaria Szimfonikus Zenekar népes és egyben nagyszerű gárdával együtt vitte sikerre Carl Orff remekét. Három professzionális operaénekessel: Rőser Orsolya Hajnalkával (szoprán), Haja Zsolttal (bariton), Szappanos Tiborral (tenor). Az ezerszínű Nemzeti Énekkarral; karvezető Somos Csaba. A Paragvári Általános Iskola csodálatos kórusával; irányítójuk Sándorfi Olga. S nem utolsósorban a karizmatikus erejű Vajda Gergellyel.

Humor, életöröm, lendület, pezsgés, kicsattanó erő vált uralkodóvá az olykor szomorúbb, komorabb témák (újra s újra, aztán meg végleges) „elkergetése”, „elhessegetése” után. A mégsem, a csak azért sem adhatjuk fel; közösen, együtt meg pláne nem! – érzése, hitvallása költözhetett be a sportház toleráns, értő, lelkes publikumának szívébe-lelkébe. A nézősereg felállva, vastapssal köszönte meg a nem mindennapi élményt.

Szenkovits Péter

Fotó: Savaria Szimfonikus Zenekar / Büki László