Szabó Bence Farkas: Lelkesedem a tudományért

– Másodszor vehetted át a Richter alapítvány FITT díját.
– A Richter Gedeon Alapítvány 1999-ben alapította a Magyar Kémiaoktaásért díjat, ami inkább egy életműdíjnak felel meg – tavaly óta pedig a 35 év alatti természettudományos tanárok is pályázathatnak: a FITT díj célja elsősorban az, hogy a fiatal tanárok a pályán maradjanak, így biztosítsák a természettudományos képzés, így a szakemberek képzésének folytonosságát Magyarországon. A díjról a természettudományos oktatást támogató Szabó Szabolcs Emlékére Közhasznú Alapítványtól hallottam először: 2018 óta az alapítvány Mobillabor programjában dolgozom, melynek lényege, hogy a megye kisebb, főleg vidéki iskoláiba látogatok el, és kémia gyakorlati órákat tartok Németh Zoltán szentgotthárdi kollégámmal, aki egyébként szintén a FITT díj birtokosa. Idén is egy tíz perces videóportfólióval lehetett nevezni, amiben bemutatom, hogy ki vagyok, mit csinálok, mik a terveim, milyen eredményeim vannak: miért gondolom, hogy érdemes vagyok erre az elismerésre. 

– Sokan pályáztak a díjra az országban?
– Szerintem nem. Ennek az egyik oka az egyik vélemény szerint, hogy még mindig nincsen a köztudatban ez a lehetőség, a másik vélemény, hogy a magyar pedagógustársadalom eléggé önbizalomhiányos. Pedig a Richter alapítvány nemcsak a jól hangzó versenyeredményeket értékeli, hanem az odaadó tanári munkát, a pedagógusmunka mögött az embert is: ennek egyik példája, hogy idén díjaztak egy debreceni általános iskolában tanító tanárt, aki vakokat és gyengénlátókat tanít természetismeretre, biológiára és kémiára.  

– A FITT díj az ösztönző jellegű anyagi támogatáson túl a Társaság és a díjazott tanárok közötti kapcsolatteremtést is jelenti. Pontosan mit jelent ez?
– Az alapítvány folyamatosan workshopokat szervez az alapítványi tagok, a  Kémiaoktatásért és a FITT díjasok részvételével: legközelebb októberben a Balatonon kerül sor ilyenre. A Richter egyébként, tudatában annak, hogy ez közös érdek, folyamatosan dolgozik azon, miben tudna még segíteni nekünk, akár kapcsolatépítésben, akár a diákok motiválásában – idén például rendhagyó kémiaórán vehetünk részt diákokkal a Richter-gyárban.

– A pedagógus valójában időutazó. Beleéli magát a múltbéli csodák felfedezésébe, megértésébe, és úgy adja azt tovább a fiatalabb generációk számára, hogy tudja, ez a legjobb befektetés a jövőbe! – fogalmazott a díjátadón Bódis Attila, a Richter Gedeon Nyrt. Centenáriumi Alapítvány kuratóriumának elnöke. A közoktatásban a döntéshozók mintha éppen ezt az igazságot felejtették volna el. 
– Mikor az egyetemen az első pedagógiaórán kijelentette az előadó, hogy az iskola arra szolgál, hogy a társadalmi különbségeket újrateremtse, akkor azt gondoltam, hogy én éppen ez ellen szeretnék dolgozni. Tehetséggondozás, a tudomány népszerűsítése, egyenlő esélyek: tulajdonképpen ez a célja a Szabó Szabolcs Emlékére Közhasznú Alapítványbeli munkámnak is, hogy a kisebb, falusi iskolák tanulói is lássanak kémiai kísérleteket, találkozzanak kémiatanárral, kedvet, motivációt kapjanak a továbbtanulásra. De ezeket a célokat szolgálja például a Nemzeti Tudósképző Akadémia tehetséges diákokat támogató programja is (melyben Bence, mint "Szent-Györgyi vezető tanár" középiskolás diákok mentorálásával foglalkozik, a szerk.). Mikor bármilyen módon felszólalok az ellen, ami napjainkban történik a közoktatásban, akkor azért is emelem fel a hangom, hogy ezek a dolgok meg tudjanak maradni, és a gyerekek lehetőséget kapjanak arra, hogy bárhonnan is érkezzenek, minőségi képzésben vehessenek részt, hogy olyan szakemberek váljanak belőlük, akik akár a nemzetközi porondon is megállják a helyüket. 

– Már csak a legelvakultabbak tagadják, hogy a (természettudományos) oktatás válságban van Magyarországon. Amellett, hogy jelen vagy az oktatás jövőjét féltő megmozdulásokon, úgy tűnik, pozitivitásodból és lelkesedésedből sem veszítettél.
–2016 óta dolgozom a Bolyaiban, itt is érettségiztem. Nagy segítség, hogy a munkatársaim között sokan hasonlóan gondolkodunk, hasonlóan látjuk az életet és a tanári pályát. Ez abból a szempontból kevés, hogy nincs minden iskolában ilyen közösség, nem beszélve az utánpótlásról, a jövő tanárairól, vagy inkább azok hiányáról, ami az én területemen különösen problematikus. Én alapvetően pozitív ember vagyok: a tudományért való lelkesedésemet adom át a diákjaimnak, ez kölcsönösen inspiráló, de a közoktatás problémáiról is őszintén szoktam velük beszélni. Idén végzős az osztályom, nyertünk egy laborfejlesztési pályázaton, és itt vannak a versenyek, köztük nemzetköziek is – sok feladat vár rám.

Tar Patrícia
Fotó: Nagy Jácint