Szakmaiság, hitelesség; közösségi tervezés

Élete első esztendejét a Forgó bérházában töltötte a hatvanas évek derekán. Családját egy huszárvágással költöztették ki a Derkovitson másodikként elkészült társasházba. Együtt nőtt föl a lakóteleppel, az ottani játszóterekkel, a közösségekkel. A Nagy Lajos matematikatagozatán végzett. „A racionalitás iránti igény és a női emocionális attitűd bennem sajátos módon ötvöződött, azt hiszem, ennek a kettőnek az áthatása adja a személyiségem lényegét. Édesapám terelt az építészet felé, szerencsés választás volt az érzékenységet is igénylő műszaki pálya. Pécsen a Műszaki Karon végeztem. A kedvenc tervezéstanárom, Kiss Tibor nemcsak építésznek, hanem festőművésznek is kiváló volt. A korrektúrákon megtanultam tőle, hogy sosem kerülhet egyetlen vonal, elem sem öncélúan, ötletszerűen a tervre.” Másoddiplomáját mérnök-tanár szakon szerezte. Hazajött, s két évig a Hefele elődjében, a „411-esben” jobbára leendő kőműveseknek tanított építőipari alapképzésbe tartozó tárgyakat. A pár éves kitérő után ismét Pécs következett, a Dél-Dunántúli Építőipari Vállalatnál, a Baranya-tervnél szerzett tervezőirodai gyakorlatot. Az állami tervező vállalatok felbomlása után magántervezés, belsőépítészeti munkák következtek. 2000-ben a pécsi polgármesteri hivatalban helyezkedett el. 2003-ban költözött vissza Szombathelyre. Nem szakadt meg a folytonosság: kifejezett kérésére a város építési irodáján kezdett dolgozni. 2005-ben Kutnyánszky László főépítész és Lakézi Gábor osztályvezető hívására került át a főépítészi irodára. A helyi védett épületeket érintő feladatköréhez kapcsolódva folytatta műemlékvédelmi szakmérnöki tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen. 2017-től vezette a főépítészi irodát, június 19-től városi főépítész. „Irodánk valamennyi feladatkörében eljárva tanultam bele a városrendezésbe. Izgalmas ebben a munkában, hogy több területen szerzett tudást és tapasztalatot vegyítve lehet a távoli jövő, s várhatóan az ezzel járó életminőség feltételeit megteremteni. A nehézség pedig az, hogy a víziót nem egyszerű tolmácsolni. A cél elérése érdekében szükséges változásokról, néha az önös vagy éppen aktuális érdek háttérbe szorításáról meg kell győzni a résztvevőket. A településrendezés nem azonos a beérkezett kérelmek feltétel nélküli teljesítésével. Ki kell jelölni a város fejlődésének irányát, és csak az ebbe illeszkedő kérésnek lehet helyt adni. Ha felfelé nő egy település, akkor zsúfoltabb lesz a belváros. Ha vízszintesen, akkor szétterül a település, több és hosszabb úton érjük el a munkahelyünket, az óvodát, iskolát. Gondot jelent, hogy – a korábbi normatív várostervezéssel ellentétben – most központ nélküli alvóvárosok jönnek létre. Az ilyen lakóterületen lényegében nincs szolgáltatás, mindenért autóba kell ülni, ez persze újabb, egyéb módokon talán elkerülhető forgalmat generál. Ezek korunk – urbanisztikai szempontból – meghatározó kérdései, amikre sokan keresik a lehetséges válaszokat szerte a világban, és természetesen a mi városunkban. A másik fontos főépítészi feladatkör a településképi véleményezés. Tavaly márciusban az építési munkák engedélyezése a kormányhivatalokhoz került. A jogszabályok a polgármester és általa a főépítész számára csak pontosan meghatározott esetekben teszik lehetővé a véleményalkotást. ’Ki engedte ezt meg?’, hangzik el sokszor a kérdés, mert sokan nem tudják, hogy egy átlagos családi házról kialakított álláspontunkat a hatóságnak nincs módjában figyelembe venni. Az egyes házakból pedig lesz egy lakótelep, ami a településkép szempontjából is meghatározó, nem az építtető magánügye, hanem közügy. Szerettük volna elkerülni az utcán parkoló autókból származó gondokat, ezért lakásonként két gépkocsibeálló kialakítását kértük. Az országos szabályozás azonban ezt nem teszi lehetővé.

Fontosnak tartom a lehető legjobb építészeti minőség megvalósítását. Ennek érdekében a jelenlegi lehetőségek közepette is szeretnénk az építész kamarával újragondolni az építészeti-műszaki tervtanács működését, megerősíteni a szakmai jelenlétét. Azt a főépítészt lehet respektálni, aki meg tud felelni a városrendezési, építészeti és a helyi védelemmel kapcsolatos feladatoknak, s aki jól működik együtt az apparátus többi tagjával.”

Szenkovits Péter 
Fotó: Nagy Jácint