Szárnyalt a szárnykürt: a Magyar Jazz Quintet koncertje a Lamantin fesztiválon

Az együttes hangzása egészen különleges: a szárnykürt puha hangja, a sok effektet használó, de szintén lágy hangszíneken játszó gitár egységet alkot, szinte szekcióként, kórusként szólal meg, az éles zongoraharahang, és a bőgő-dob alap foglalja keretbe a soundot. Nem egyszerűen sztenderdek szólaltak meg, hanem alapos átdolgozások, sőt szvit is, amelyen belül többször helyet kap a ritmus- és hangnemváltás. Kőszegi Imre játéka tulajdonképpen végig improvizáció: felváltva szólaltatja meg a cineket, dobokat, helyezi ritmustörésekbe, breakekbe – természetes úgy, hogy a tempó óraműpontossággal marad az eredeti. A szárnykürt különleges effekteket használ, néha megjelenik a hangszer felett egy oktávval egy különös magas, idegen hang, ami eleinte zavaró, majd megszokjuk: olyan, mintha egy szintetizátor együtt játszana a hangszerrel. Amikor effekt nélkül, magában szól, válik világossá, hogy gazdája mennyire tisztán, pontosan és ötletesen improvizál. Oláh Kálmán alázatosan kísér. Van, hogy le is áll, de amikor rögtönzésre kerül sor, úgy játszik, mintha mindig is az együttes tagja lett volna. Fenyves Márton gitáros mindvégig számos pedáljából varázsol elő effekteket, amelytől szélesebb, távolibb, „úszósabb” a hangzás. Rögtönzései ebből kifolyólag nem villámgyorsak, erőltetetten virtuózak, inkább színekkel, távlatokkal gazdagítják az összhatást. 

Peltzer Géza
A képen: Oláh Kálmán, Fekete Kovács Kornél, Orbán György, Kőszegi Imre, Fenyvesi Márton