Szauer Ágoston és az Apró csodák

A költemény-füzér azok számára is becses (ajándék) lehet, akik egyébként csak ritkán találkoznak testet, lelket, szellemet tápláló versekkel. Szauer Ágoston nemcsak beszél róla, de évtizedek óta bizonyítja, amit mi is érzünk, bár nem vagyunk képesek úgy megfogalmazni, mint ő: „A költészet képes arra, hogy örökéletűvé tegye az amúgy romlandó, mulandó embert. És ez a csodája!” A vers-ünneplőket dr. Baráthné Molnár Mónika könyvtárigazgató köszöntötte. Szabó Tibor színidirektor, Szerémi Zoltán, a WSSZ örökös tagja, dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, két bolyais diák: Kajtár Kincső, Böndicz-Major Patrik és Szauer Dániel egyetemi hallgató emelte a bemutató rangját. 

Szauer Ágoston új kötetével Fotó: Nagy Jácint

Ízelítő az apró, ám ragyogó csodákból: 

„Függönytelen, / nagy ablakok, / 
minden kis fény / duplán ragyog. / 
Csengő doboz. / Mozart lehet. / 
És félbe tört / diós szelet… / 
Ez most a perc – kis gömb pörög. / 
Hunyd rá szemed, / úgy lesz örök.” 

(Ma béke van) 

„Villany gyúl, / porhó száll, / 
házak közt / füst kószál. / 
Sárgálló / ablakban /csendnél is / halkabban, / 
függönynél / nagy, halk árny – / 
mozdult egy / angyalszárny.” 

(Sejtés) 

„Porcukros sodrófa, / 
félig kész piskóta, / 
sárgálló krémekhez / 
két kis kéz mézet tesz. / 
Kint szél jár. Kert, kóró. / 
Autó jön. Fényszóró. / 
Kulcs csörren, láb toppan, / 
copf libben, már ott van. / 
Sál, csizmák, nagy kesztyűk. / 
Fény támad, halvány, szűk –  / 
némán is dallam kél: / 
’Itt vagy hát, eljöttél!’” 

(Együtt) 

A könyvet a Szülőföld Kiadó gondozta.

Szenkovits Péter