„Bármerre is járt a világban, lényével, tanításaival, mindenhol oszlatta a sötétséget”

November 8-án, pénteken ismét Szent Márton vesperást tartottak a szombathelyi Sarlós Boldogasszony Székesegyházban. Ezzel megkezdődött Szombathely és a Szombathelyi Egyházmegye egyik legnagyobb ünnepe: Szent Mártonra, az ókori Savariában, a mai Szombathelyen született, későbbi Tours-i püspökre, a Szombathelyi Egyházmegye védőszentjére emlékezünk.

„Előre! Utánam!” – ezekkel a katonai vezényszavakkal kezdte rövid beszédét Fekete Szabolcs Benedek segédpüspök, hozzátéve: Szent Márton is hallhatta ezeket a szavakat, megtanulta melyik a helyes és így cselekedett amikor Krisztus katonája lett. Mintaszerű előljáró volt, aki előbb maga járta körbe egyházmegyéjét, hogy Gallia vidéki településeire is elvigye az örömhírt, és csak ezt követően küldte tanítványait misszióba.

„Legyünk példaképek, előljárók és tanuljuk meg a Krisztus álltal is kívánt vezényszót: utánam!” – zárta gondolatait a segédpüspök.

A hagyományos mise után pedig újra elindult a lampionos-fáklyás menet a légiósok vezetésével a Szent Márton templomhoz, amely a legenda szerint részben a szent szülőháza fölé épült. A menetet a Magyar Honvédség Zenekara, valamint a Szent Márton kórus kísérte.

A szobornál emlékező beszédet mondott dr. Székely János megyés püspök és dr. Nemény András polgármester. A megyéspüspök a fény fontosságáról beszélt az életünkben, mindennapi példákat, saját történeteket hozva. Mint mondta, a lámpások fényei is jelzik, hogy Szent Márton élete sugárzott. Idézte a Szent Mártonnak ünnepén… című verset és Sulpicius Severust is, aki azt írta: Márton arcán mindig béke volt és öröm, a feje fölött mintha tűzgömb lett volna. Kisugrázó volt, egy nem mindig békés korban.

Elmondta: a lámpások fényei arra is emlékeztetnek minket, hogy Isten arra küld minket, hogy legyünk világosság az emberek számára. Legyünk gyertya, ki-ki a maga helyén, emberek akik fényt sugároznak. Ez ennek az estének az üzenete is: ebben a sokszor sötét, küszködő világunkban legyünk mi a fényesség. Sugározzuk a hit és a szeretet fényét – mondta.

Dr. Nemény András az erős közösség szerepéről és fontosságáról beszélt: a hagyományainkhoz híven újra megtettük az utat a Székesegyháztól, a Szent Márton templomig. Itt voltunk mind, szapora léptű gyerekek, határozott léptű apák, sietős léptű anyák és nyugodt léptű nagyszülők. Egymást beváró, támogató családok, egy egész egymásra odafigyelő közösség. De mégis milyen közösség az, amelyikben nem ismeri mindenki a másikat, ahol vannak, akik most látják egymást először, sőt olyanok is, akik ma hazamenve nem is tudják majd, hogy a közvetlen ismerőseiken, valamint a püspökön és a polgármesteren kívül, kikkel is osztották meg az estéjüket. Megmondom: a legigazabb közösség. A lélekközösség. Szent Márton közössége. Ahol nem az számít, hogy ki vagy, hogy honnan jöttél, hogy mennyi idős vagy, hogy hol tartasz a saját életutadban, hanem csak az, hogy a fényt, amit a lelkedben őrzöl, és aminek egy kis darabját szimbolikusan a kezedben tartod, azt ezen a rövid közös úton megosztod a körülötted állókkal – mondta.

Hangsúlyozta: Szent Márton egész életében ezt tette. Megosztotta a benne lévő, Istentől kapott fényt mindenkivel, aki kérte és még azokkal is, akik kérni se tudnak. Bármerre is járt a világban, lényével, tanításaival, mindenhol oszlatta a sötétséget. De Savaria szülöttjeként fontosnak tartotta, hogy egyszer visszatérjen az anyaföldhöz és azt az embert is fényben fürössze meg, akitől az életet kapta, az édesanyját. Életet kapott és életet adott cserébe, a testi életéért lelki örökéletet. Ez volt az édesanya megkeresztelésének csodája, ez előtt tisztelgünk, amikor hamarosan megkoszorúzzuk a szobrot – emlékeztetett.

Elmondta, számára ez a közös út a lelki újjászületést jelenti, és azt is, hogy soha sincs késő hozzá. Az első lépéseket persze mindig nehéz megtenni, de nem kell félnünk, elég csak körbenézünk, és láthatjuk, nem vagyunk egyedül, mert velünk van Szombathely igaz lelki közössége, azok az emberek, akikre ismeretlenül is számíthatunk. Ha pedig nagyon figyelünk, érezzük, hogy itt vannak azok a szeretteink is, akik fizikailag ugyan már nem lehetnek közöttünk, mégis őrzik, vigyázzák lépteinket.

„Én magam hiszem, hogy így van. Ahogy hiszem azt is, hogy Szent Márton is itt van, hiszem, hogy velünk együtt járta az utat, ott volt minden gyerek és felnőtt lépésben, vezetett, vezet minket és mutatja az a jó irányt családunknak, városunknak is. Nekünk csak egy dolgunk van, keressük meg magunkban, halljuk meg a szavát, értsük és hallgassunk rá” – zárta beszédét a polgármester.

A beszédek után mások mellett a városvezetés, a vármegye, a kormányhivatal és az egyház képviselői koszorúkat és mécseseket helyeztek el Rumi Rajki István szoborkompozíciójánál a Szent Márton téren, ahol a hagyomány szerint ezúttal is meleg teával és Szent Márton kiflivel látták vendégül a megjelenteket.

CzB

Fotó: Nagy Jácint