Szitakötőn emelkedett magasba a történelmi tettet végrehajtó vasi születésű pilóta

Hat éves koráig élt Vas megyében a Sorkitótfaluban 1882-ben született Adorján János, aki ezután költözött családjával Budapestre. Gyerekkoráról, iskoláiról keveset tudni, annyi biztos, hogy felsőfokú tanulmányait már Németországban, Stuttgartban fejezte be, itt szerzett gépészmérnöki oklevelet 1903-ban. Egyes források szerint itt az 1900-ban elhunyt Gottlieb Daimler tanítványa és pártfogoltja volt. 1906–1909 között Párizsban az autóiparban kezdett el dolgozni, s az akkor kibontakozó francia aviatika hatására ismerkedett meg a repüléssel.

Hazatérve gróf Andrássy Géza szolgálatába szegődött, a sofőrje lett, és az arisztokrata anyagilag is támogatta Adorján repüléssel kapcsolatos fejlesztéseit. A mérnök a kor kiváló motor- és automobil versenyzője is volt. 1909-ben a francia Blériot monoplánjának mintájára - ő repülte át először a La Manche csatornát, állítólag ebből inspirálódott a magyar mérnök is -  építette meg a „Libelle” (Szitakötő) nevű, kéthengeres (18,4 kW-os) Adorján-Dedics-féle, léghűtéses belsőégésű V-motorral szerelt repülőgépét. A motorokat a Dedics-testvérek, Kálmán és Ferenc Tisza Kálmán utcai műhelyében gyártották le.  A bambuszrúd-vázas magyar tervezésű gép 7 méter hosszú és 8.7 méter széles volt, súlya mindenestől 200 kg, utóbbi fele a korszak gépeinek, igazi könnyűsúlyúnak számított. Az üzemanyagot ejtőtartályos rendszerben kapta, pont, mint az ötven évvel később gyártott kétütemű Trabantok, teljesítménye 25 LE (18,4 kW), a francia mintára előállított légcsavarja 2.1 méter átmérőjű. Futóműveként pedig 26x4.5 colos drótküllős gumikerekek szolgáltak.

Adorján János a gépében (Fotó: Vasárnapi Ujság, 1910. június 19.) 

Minden alkatrésze Budapesten készült, és mintegy 2 méter magasra tudott felemelkedni az Adorján kormányozta Libelle a rákosi gyakorlótéren, ahol maximum egy-két percet töltött a levegőben. Az első repülés pontos időpontja 1909. november 8. december 4. vagy 1910. január 10. lehetett, ez máig nem egyértelmű. Mindenesetre a repülés történelmi helyszín Rákosmezőn volt, a mai Örs vezér tér – Kerepesi út – Fehér út és az Éles sarok közötti területen.

A repülőgép, a légcsavar, és a motor elkészítése hatalmas mérnöki bravúr volt a korszakban, mutatott rá előadásában dr. Nemes József, hozzátéve: ekkoriban a magyar repülőgép ipar csak pár évvel volt lemaradva nyugat-európaitól, a pénzhiány azonban már a korszakban is rányomta a bélyegét a fejlesztésekre, tesztekre. Ebben 114 év alatt sem történt változás.

Adorján 1910 őszén a Helios garázs által alapított Blériot-pilótaiskola vezetését vette át, majd 1912-től az autószakmához tért vissza, ebben közrejátszott egy repülőbaleset is, majd a Mercedes Gyár budapesti képviseletének vezetője lett. A magyar repülés fejlődését lenullázta Trianon, ugyanis a békediktátum értelmében a vesztesnek az összes benzinmotoros repülőgépét és annak alkatrészeit is meg kellett semmisítenie. Adorján János sem tért már vissza a repülőgép iparba, maradt a gépjárműgyártásnál, az 1940-es évektől pedig már az Ikarus Autóbuszgyár főmérnökeként kamatoztatta tudását. A második világháború után az Ikarusnál számos újítással járult hozzá az üzem korszerűsítéséhez és gyártmányai fejlesztéséhez. Élete utolsó évtizedében a Közlekedési Múzeum tanácsadója volt, a magyar repülés tárgyi emlékeinek felkutatásában közreműködött. 

Még 80 évek kora felett is aktív volt, 82 évesen 1964. július 2-án hunyt el Budapesten, örök álmát a Ferihegyi Repülőtérhez közeli Új köztemetőben alussza. Az 5. parcellában lévő egyszerű síremléke felett - a széliránytól függően - hangos morajjal emelkednek a levegőbe, vagy éppen siklanak a leszálláshoz a mai modern repülőgépek.

Születésének 125. évfordulójára a Magyar Nemzeti Bank 1000 Ft címletű kupronikkel emlékérmét bocsátott ki „Libelle repülőgép” elnevezéssel. Az érme a 2005-ben megkezdett „Magyarok szerepe a világ műszaki-tudományos fejlődésében” című emlékérme-sorozat részeként jelent meg, a „100 éves az első postaautó” és a Ford T-modell érmék után. Sorkikápolnán - az egykori Sorkitótfaluban - pedig tábla őrzi a vasi születésű mérnök zseni emlékét.