„A szombathelyiek a szívüket választották, amit legelőször újraélesztettek”

„1945. március 4-e óta a mai nap városunk gyásznapja. Megszólaltak a szirénák, repülőgépzúgástól morajlott az ég, záporozni kezdtek a halált osztó bombák, mindenütt robbanások, majd leomló házfalak, romok. 1945-ben, e kora tavaszi, napsütéses napon az angolszász haderők bombázógépei 5 hullámban hajtottak végre szőnyegbombázást. A 15 perces légitámadásnak több mint 300 polgári áldozata volt. Találat érte a város barokk épületeit, műemlékeit: a Székesegyházat, a Püspöki Palotát és a Városházát. A környező utcák közül a Kossuth Lajos, a Széchenyi, a Szily János és a Mátyás király utca lakóépületei is felbecsülhetetlen károkat szenvedtek. A Fő tér épületei mellett romba dőlt a Széll Kálmán utca több háza is. A szőnyegbombázás nemcsak a belvárost, hanem a Perint pataktól keletre eső városrészt is letarolta”

– emlékezett vissza Merklin Ferenc az első helyszínen, a Thököly utcai Ferences-templom Assisi Szent Ferenc Kollégiumánál. Hagyomány szerint mindig itt kezdődik a megemlékezés, Kiss Sándor Munkácsy díjas szobrászművész Szent Ferenc könyörög a világbékéért című domborműve előtt, mely a Pro Savaria Egyesület támogatásával készülhetett el.

Katonanótákat énekelt Tanai Erzsébet népdalénekes, ökumenikus szertartást tartott Steindl-Papp Judit evangélikus, Jakab Bálint református és Tokár Imre János ferences szerzetes. Majd koszorúzással, főhajtással és gyertyagyújtással emlékeztek a városi önkormányzat, a kormányhivatal, a megyei önkormányzat, a Pro Savaria Egyesület, a Mi Hazánk Mozgalom, a Fidesz Szombathelyi Szervezete és az egyházak képviselői.

A megemlékezés a Berzsenyi téren, az ELTE Savaria Egyetemi Központ D-épülete előtt folytatódott, hiszen az egykori Városháza és színház épületét ért találat emlékére a 61. évfordulón az önkormányzat és az ELTE Savaria Egyetemi Központ elődje, a Berzsenyi Dániel Főiskola emléktáblát helyezett az épületre, azzal a szándékkal, hogy évente ezen a napon kegyelettel és főhajtással emlékezzünk a légitámadás több száz áldozatára.

Prikazovics Ferenc részletet olvasott fel Horváth József mérlegkészítő iparos naplójából, S. Hollósy Kornél zongorista pedig saját, külön erre az alkalomra írt zongoradarabját adta elő.

Beszédet mondott Gálffy Áron önkormányzati képviselő. Kiemelte, megtiszteltetésnek tartja, hogy megemlékezhet, hiszen évei száma az évforduló felét sem érik el, de ahogy sokaknak, úgy neki is vannak szubjektív impulzusai a történésekkel kapcsolatban, hisz köztünk élnek olyan emberek, akik személyesen élték át a tragédiát. Ő maga múlt nyáron találkozott Nagy Lajos Endrével, azaz Lajos bácsival a dél-nyugati városrészen, aki 1945. március 4-én 7 éves volt.

„Júliusban tölti be 88. életévét, a Jóisten tartsa meg köztünk még nagyon sokáig erőben, egészségben!”

– mondta, amire az eseményen jelenlévő Lajos bácsi egy hangos köszönömmel és nagy mosollyal reagált.

„Lajos bácsi generációjának a bombázást át kellett élnie. Nekünk, fiatalabbaknak már csak a történelemkönyvek maradtak és az emlékezés. Emlékezés elsősorban a tragédiára. A második világháború azért volt rendkívül meghatározó élmény a civil lakosság számára is, mert akik átélték az első világégést, azok merőben mást tapasztaltak. Míg az elsőben a harci cselekmények nagyrészt a frontokra korlátozódtak, addig a másodikban a soha nem látott pusztítás már a hátországot sem kímélte. Senki nem volt biztonságban és azóta ez mindegyik háborúra igaz, a mostani, szomszédunkban dúlóra is. 1945. március 4. Szombathely gyásznapja, de ne feledjük, hogy 80 évvel ezelőtt csodák is történtek Szombathelyen” – hangsúlyozta.

Felidézte: azon a napon 10 órakor püspöki szentmise volt a Székesegyházban és épp az istentisztelet után érte találat a templomot. Csak a csodának köszönhető, hogy még időben hazajuthatott az a több tucat szombathelyi, akik részt vettek a szentmisén. Ám nem volt teljesen üres a Székesegyház, de ketten is túlélték a bombázást: dr. Lányi János megvédte a Mária-oltár és képes volt saját lábán elhagyni a templomot az oldalajtón, egy asszony, Tornyos Istvánné pedig a hosszúhajóban lévő kis szószék alatt bújt meg.

Idézett egy korabeli kispaptól, Dallos Imrétől, majd arról beszélt, hogy a Berzsenyi tér volt a korabeli város spirituális központja, vagyis a szíve, valamint a politikai centruma, azaz az idegközpontja. Emlékeztetett: a bombázás során mindegyik környező épület találatot kapott, a gyönyörű barokk Városháza örökre elveszett.

„Számomra Szombathely bombázásának igazi tanulsága az, hogy a tragédiát hihetetlen összefogás követte, mely ma is példaként szolgálhat az utókor számára. Gyakorlatilag újra fel kellett építeni a várost. A Székesegyház két és fél év alatt újult meg annyira, hogy újra istentiszteletet lehessen tartani, vagyis a szombathelyiek a szívüket választották, amit legelőször újraélesztettek. Persze, hogy a szívüket, hiszen az embert az viszi előre a mindennapokban és arra hallgat életének legfontosabb pillanataiban. Lehet, hogy Szombathely sok csapást megért az évszázadok során, legyen az árvíz, tűzvész, járvány vagy bombatámadás! Lehet, hogy a jövő is tartogat számunkra nehézségeket, de ha a város lakossága összefog, a pokol kapui sem vehetnek erőt rajta!” – zárta beszédét.

Ahogy pedig az lenni szokott, itt is koszorúzással, főhajtással és gyertyagyújtással emlékeztek a városi önkormányzat, a kormányhivatal, a megyei önkormányzat, a Fidesz Szombathelyi Szervezete, a Momentum Mozgalom Szombathelyi Szervezete, a Momentum Mozgalom TizenX Szombathelyi Szervezete, az ELTE SEK, a Vitézi Rend Vas Vármegyei Székkapitánysága képviselői.

A megemlékezés ezúttal is a Sarlós Boldogasszony Székesegyház északi oldalán elhelyezett emléktáblánál zárult, ide hullott ugyanis az a bomba, melyet Marosfalvy Antal tűzszerész hatástalanított és neki hála megmenekült az az összeomlástól. Erre emlékezve állított táblát a székesegyházi Főplébánia, Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Szombathelyi Székesegyházért Alapítvány 2020. március 4-én. Az emléktáblánál népéneket adott elő Tanai Erzsébet népdalénekes, majd emlékező imát mondott dr. Székely János megyéspüspök.

„80 évvel ezelőtt pusztítás érte Szombathelyt, többek között ezt az épületet is bombatámadás érte, néhány perc alatt a teljes mennyezet összeomlott, a különleges freskókkal együtt. Az emberi történelem óriási szégyene és tragédiája a rengeteg háború, az erőszak, a pusztítás. Ennek a bombázásnak igazi katonai célja már nem volt, a háborúnak itt Magyarország területén gyakorlatilag vége volt. Mintegy 400 halott, nők, férfiak, idősek, fiatalok, ártatlan emberek” – idézte fel.

Mint mondta, a Bibliának van egy gyönyörű szava a békére: a shalom. „Arra tanít minket, hogy a béke nem egyszerűen azt jelenti, hogy éppen nincs háború, hogy tűzszünet van. Ahogyan egy családban sem azt jelenti az igazi béke, hogy éppen nincs veszekedés, sikerült a szőnyeg alá söpörni mindent. Igazi béke egy családban akkor van, ha a férj, a feleség, a gyermekek szíve tele van szeretettel, őszinteséggel, jóakarattal. A világban is akkor lenne béke, ha az emberek, a nagyhatalmak, a dúsgazdagok szívét is megtöltené a jóakarat, az igazságosság, a szegénység, a bölcsesség. Imádkozunk a mai napon városunkért, az áldozatokért, a leszármazottakért, mindenekelőtt a békéért – Ukrajnában, Afrika számos országában, Latin-Amerikában, az egész Földön” – sorolta, majd a Miatyánkkal zárta beszédét.

A megemlékezés zárásként koszorút helyeztek el az emléktáblánál a városi önkormányzat, a kormányhivatal, a megyei önkormányzat, a Fidesz Szombathelyi Szervezete, a Szombathelyi Egyházmegye, a Szombathelyi Székesegyház és a Szombathelyi Székesegyház Alapítvány képviselői.

Czömpöl Bianka

Fotó:  Nagy Jácint