Szombathely, Kismackó, Micimacsó

 

Szombathelyen a legtöbbet csak vártam. Rá, a menő újságíróra, a Kismackó fedőnevű kocsmában, a szerkesztőség szomszédságában. Mert még le kellett adnia a lapot, ellenőrizni a layout-ot... Értettem én, magam is újságíró voltam, tudtam, mindent visz a lapcsinálás semmihez sem fogható szabadsága. Nem ismertem senkit a városban, bár a kisváros érzése szívbe markolóan otthonos volt,  ebben nőttem fel, de az egy másik bolygón van, Miskolcon. Szombathely, melyet karácsonyi  pompájában ismerhettem meg,  már akkor is olyan volt, mint egy távolba szakadt,  csillogó rokon, aki beszéli ugyan a nyelvet, de  másképp él és gondolkodik- felszabadultan és nagyvonalúan.

Éppen úgy, mint akibe belezúgtam, aki a hírlapírók  megzabolázhatatlan életét élte. Akkora macsó volt, mint a pusztában égbe törő gémeskút, lelke a kút feneketlen mélyén, érzéseit csak papírra vetni tudta, beszélt nyelve az írott. Piros sportautóval járt és bőrdzsekiben, focimeccseken rúgatta lilára a sípcsontját. Én meg vártam rá, a hideg elől behúzódtam a Kismackóba, és írtam, mert a toll kiváló kapaszkodó. Amikor végre megérkezett a szeriből, mindenkivel lekezelt a kocsmában. Aztán tovább kalandoztunk a végtelen szombathelyi éjszakában, például a Végállomás fedőnevű helyre, ahol megintcsak mindenkit,  sőt, mindenkinek a történetét is ismerte, ahogyan azt kell egy rendes, régimódi hírlapírónak. Az ott a pultnál egy boldogtalan, szökött légiós, a másik egy tönkrement cégvezető, a harmadik szaunamester Burgenlandban, de a töke tele a gőzzel, a negyedik mosogat egy obarwarti étteremben, már a fülén jön ki a szappanbuborék, az ötödik dobol egy szállodában, de épp most hagyta el a nője- csupa megtört szívű férfi sztoriját ismerhettem meg. Vagy magam voltam a törött szívű, ki tudja már azt?

Végül nem hiába vártam annyit, happy lett az end. A kétévesek is tudják, hogy a reménytelen szerelem a legjobb múzsa. Szombathelyen, az egykori Kismackóban született meg Micimacsó alakja, aki beírta magát a későbbi könyvembe is. A kívülről ugyan borostás és bőrdzsekis, belülről bájos és sebezhető, csupa szív figura.
Egy igazi szombathelyi férfi, A Micimacsó.

»Rácz Zsuzsa/Terézanya

 

Fotó: Sárosi Zoltán