„Ez a munka olyan, mint egy festmény: sosincs kész és végtelen lehetőség van” – Szombathelyi fiatal a világot jelentő deszkákon
Igazi világsikerrel nyitotta a 2024-es évet a fiatal szombathelyi artista, Buti Olivér. Társával, Jagudits Andrással részt vehettek a világ legerősebb kortárs cirkuszi versenyén, a párizsi Festival Mondial du Cirque de Demainon, ahol azok a produkciók mérkőznek meg, amelyek eredetiségükkel, különlegességükkel, színháziasságukkal, koreográfiájukkal megújítják a klasszikus cirkuszi zsánereket.
A francia fesztiválon már maga a versenyzés is igazi elismerés, így már azért is büszkék lehetünk, hogy a két fiatal külön meghívást kapott. Ráadásul a kész versenyprogramot is átrendezték miattuk, mert produkciójuk olyan magas minőségű volt, hogy nem akarták kihagyni a párizsi szervezők.
Ugródeszka produkciójuk a feltétlen bizalomra épül, de bármilyen komolyan vagy félelmetesen is hangzik ez, szakmai mesterükkel, Kőmíves Tiborral és a koreográfusukkal, Csonka Rolanddal még így is sikerült humoros elemekkel megfűszerezniük az előadást.
A bátorság és a kemény munka pedig meg is hozta a sikert: a srácok Pal’s Compagnie nevet viselő duója ezüst díjat nyert Párizsban. És bár még hosszú és fényes karrier áll előttük, Olivér határozottan ezt a versenyt és elismerést tartja karrierje mérföldkövének.
„Hihetetlen érzés ilyen elismerést kapni. Nagyon örültünk neki, amikor átadták. Szürreális élmény volt” – árulta el lapunknak Olivér.
Pedig már előtte is sikert sikerre halmoztak. Első nagyobb megmérettetésük a Dniproi Ifjúsági Cirkuszfesztivál volt, ahol az aranyérem mellett különdíjat is nyertek. Alig két héttel a párizsi verseny előtt pedig négy díjat is elnyertek a 15. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon: a Hungarian Supertalents arany érme mellett övék lettek a Cirque du Soleil, a Nikulin Cirkusz és a Starlight Production & Showbusiness különdíjai is.
De mégis hogyan lesz egy szombathelyi fiatalból világhírű artista?
Olivér 2003. szeptember 26-án látta meg ugyanis a napvilágot Szombathelyen. Az egész család tősgyökeres szombathelyi, szülei és két testvére is itt született, egészen 2010-ig itt éltek. Olivér a Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskolában tanult, de még mielőtt elkezdte volna a második osztályt, úgy döntöttek a szülők, hogy Ausztriába költöznek.
A cirkusz világa már egészen korán elbűvölte, de nem volt gyermekkori álma, hogy artista legyen, ha nagy lesz.
„Amikor kicsik voltunk, minden évben a Kalandváros mellett sátrazott a Magyar Nemzeti Cirkusz és minden egyes alkalommal ott voltunk mi is. Volt, hogy két egymást követő napon is elmentünk, de ekkor még fogalmam sem volt, hogy végül porondon végzem én is. 13 éves koromban elvesztem olyan értelemben, hogy milyen sportot válasszak és édesapám felajánlotta, hogy a bátyámmal felvételizzünk a BIAK-ba. Ennek előzménye, hogy édesanyám artista szeretett volna lenni az én koromban, így nagyon sok támogatást kaptunk” – árulta el.
A Buti család
A BIAK a budapesti Baross Imre Artistaképző Intézet, ahol évente több mint 170 artistanövendék készül választott pályájára. A felvételi pedig olyan jól sikerült, hogy Olivér és testvére, Gordon is bejutott, így a hatodik és a hetedik osztályt már Budapesten kezdték. Ezzel persze járt aggodalom is a szülők részéről.
„Apum annyira nem mutatja, hogy aggódik értünk, viszont anyum a mai napig nem tudja végignézni, amikor dolgozom” – mesélte Olivér.
Igenis lehet nagyot álmodni
Összesen hét évig tanult a BIAK-ban, itt ismerkedett meg jelenlegi társával, Jagudits Andrással, aki bátyja osztálytársa volt. Az első négy év rettentő intenzív volt: délelőttönként a Magyar Táncművészeti Egyetemre járt a közismereti tantárgyak miatt, délutánonként és esténként pedig jöhetett minden, ami a cirkusz zsánere. Aztán később megfordult a menetrend: a nap első felében jöhettek az edzések, utána pedig a tanulás.
„Minden nap nagyon hosszú és kimerítő volt, nagyon sok munkát kell beleadni. Minden nap 5-6 óra aktív edzésből, folyamatos tanulásból és gyakorlásból áll, emiatt nagyon kevés a szabadidő is. Heti két nap találkoztam a szüleimmel, Andris pedig havi szinten látta csak szüleit” – mondta Olivér, aki fiatal kora ellenére megfordult már a Fővárosi Nagycirkusz, a lyoni Cirque Imagine és az ausztriai Louis Knie Jr Circus porondjain is az elmúlt években.
Andrással négy éve dolgoznak együtt, még az iskolában kezdték kitanulni a koreai deszka rejtelmeit egy nagyobb csapattal, nagyjából egy évvel ezelőtt viszont duóvá alakultak. Céljuk az volt, hogy napról napra jobbak legyenek és megmutassák, hogy igenis lehet nagyot álmodni, így született meg az azóta világhírűvé vált Pal’s Compagnie, mellyel jelenleg a párizsi Cirque Phenixnél vannak leszerződve.
„A koreai deszka tulajdonképpen egy billegő falap, 320x50 centiméteres. Ugyanúgy működik, mint egy libikóka. A két végére áll két artista egymással szemben. Egyikük az oberman (felső ember, aki a mutatványokat végzi), másikuk az unterman (támasztóember). Mi mindkét szerepet betöltjük, mindig felváltva vagyunk a levegőben és a földön. Hajlékony fa, ezért igen magasra lehet vele repülni, mi most olyan 7 méter körül ugrálunk” – avatott be Olivér.
Végtelen lehetőség
De mindez még csak a kezdet, rengeteg tervük van még. Szeretnének minél több trükköt megtanulni a koreai deszkával és az sem veszi el a kedvüket, ha valami éppen nem sikerül és még többet kell gyakorolniuk. Az elszántságot pedig még a sérülések sem áshatják alá. Mint Olivér mondja, ha nem tört vagy szakadt el valamid, ha állsz a lábadon, akkor tudsz dolgozni.
„Ez a munka olyan, mint egy festmény: sosincs kész és végtelen lehetőség van. Az álmom: kihasználni ezt a végtelen lehetőséget” – zárta mondandóját.
Buti Olivér és Jagudits András szakmai mesterükkel, Kőmíves Tiborral és koreográfusukkal, Csonka Rolanddal
Czömpöl Bianka
Fotók: Buti Olivér, Fővárosi Nagycirkusz, Eye Of Circus
A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.