Talányok és történetek: a Budai Krónikát mutatták be a könyvtárban

Mi egyesíti az embereket? A történetek – kezdte nagyszerű előadását Farkas Gábor Farkas PhD művelődéstörténész, az Országos Széchényi Könyvtár, Kutatási és Különgyűjteményi Főosztály, Muzeális Könyvtári Dokumentumok Nyilvántartása irodavezetője. S ezt alátámasztva Hess András 1473-ban nyomtatott Budai Krónikájának, avagy a a Chronica Hungarorumnak históriáját érdekes történetekkel bontotta ki, tárta a hallgatók elé a Berzsenyi könyvtár csütörtöki rendezvényén.

Dr. Baráthné Molnár Mónika könyvtárigazgató köszöntötte a vendégeket

A kötet egyedülálló több dologban is: például nem ismerünk arra példát, hogy egy ország nyomdászattörténete egy nép históriájának kiadásával kezdődne. De Hess már a saját korában  felismerte, hogy öt tényező kell egy sikeres könyvhöz ( jó kézirat, nyomda, mecénás, piac és olvasó), és azt is, hogy a magyarok szeretnek a saját történetükről olvasni: „óriási és sok napot igénylő munkát vállaltam magamra, tudniillik Pannónia Krónikájának kinyomtatását, tehát olyan munkát, amely hitem szerint minden magyar ember számára kedves és szívderítő” – írja a krónika ajánlásában.

A témaválasztást valószínűleg nemcsak a nemzeti karakter ez eleme, hanem az is indokolta, hogy Magyarország, többek között uralkodója, Mátyás király és a török jelenléte miatt, az érdeklődés középpontjába került – így a latin nyelvű kódex megtalálhatta piacát Európában is. Hess Andrást egyébként Karai László budai prépost csábította Rómából Budára, feltételezhetően Vitéz János esztergomi érsek buzdítására: Hess 1471-ben meg is érkezik, római ólombetűkkel és velencéből rendelt papírral. A kérdés, hogy mi történt a következő két évben? És miért tartalmaz üres oldalakat a Budai Krónika?

Farkas Gábor Farkas mutatta be a krónikát

A latin nyelvű munka több történeti mű összeolvasztása révén jött létre: utolsó szakasza, amelynek szerzője ismeretlen, I. (Nagy) Lajos halálától (1382) Mátyás moldvai hadjáratáig (1468) beszéli el nyolc évtized történetét. Mindössze négy oldalról van szó, tehát a szerkesztő igencsak összesűrítette a közelmúlt és saját korának – egyébként meglehetősen izgalmas és fordulatos – eseményeit.Az aránytalanság szembeötlő: az alig két évig regnáló Habsburg Albert nem sokkal kap kevesebbet, mint a fél évszázadig uralkodó Luxemburgi Zsigmond. Hunyadi Mátyásról csupán egy rövid fejezetben esik szó: a koronázásáról (1458), Jajca visszavételéről (1463), a Szent Korona visszaszerzéséről (1464), s végül a már említett moldvai hadjáratról. S itt hirtelen befejeződik, hiányzik az utolsó négy év (1469–1473) magyarországi története: a krónika utolsó 5 lapja, ahogy a fakszimile kiadás is mutatja, üresen áll.

Ez azzal magyarázható, hogy az igen kényes 1471–1472 közötti belpolitikai események (az összeesküvés, a lengyel Kázmér betörése, Vitéz János fogsága és halála) még nagyon frissek voltak, így bölcsebbnek tűnt ezekről hallgatni. Ez indokolhatja azt is, hogy a krónika első két oldala üres: eredetileg az immáron bukott Vitéz János előszavát tartalmazta volna.
Izgalmas dolgokról árulkodik a könyv, ahogyan rejtélyes a nyomdász élettörténete is: Hess András a krónika kiadása után eltűnik a szemünk elől, pedig a 250-re becsült példányszám a könyvből igencsak szép bevételt jelenthetett számára.

A Budai Krónikából 10 példány maradt fenn a világon (bár létezik hipotézis egy rejtélyes 11. példányra is), ezekből kettőt őriznek Magyarországon, az Országos Széchenyi Könyvtárban és az ELTE Egyetemi Könyvtárban, a többi Krakkótól Szentpéterváron át egészen az amerikai Princetonig lelhető fel.
Az előadás történetei további kérdéseket vethettek fel a hallgatókban, melyek megválaszolásában segít a Budai Krónika oldala, ami az évfordulóra készült el, s különlegessége, hogy hangoskönyvet is tartalmaz, így is befogadhatóvá téve a Budai Krónika szövegét. Az előadás végén Farkas Gábor Farkas az Országos Széchenyi Könyvtár nevében a krónika 279-es, számozott példányát ajándékozta a Berzsenyi Dániel Könyvtárnak, így hamarosan a szombathelyi olvasók is kezükben tarthatják.

TP

Fotó: Nagy Jácint