Tanítani akarunk, de nem mindegy hogyan: demonstráltak a tanárok Szombathelyen

Az október végi, szombathelyi diáktüntetés után a tanárok demonstráltak Szombathelyen: egyebek mellett a sztrájkjog visszaállítását, bérrendezést (nem az ellenségnek kiáltott Brüsszel pénzéből), önálló oktatási minisztériumot, a központosítás megszüntetését követeltek. A menet az ELTE-SEK elől indult, a résztvevők fáklyákkal a kezükben sétáltak  át a Berzsenyi térre, közben jelszavakat skandáltak: szabad ország - szabad oktatás, nincs tanár, nincs jövő. 

A téren Mitre-Károlyi Mária óvodapedagógus, a Pedagógusok Szakszervezetének Vas megyei vezetője arról beszélt, hogy a diákok már kiálltak az oktatóik mellett, most a tanárokon a sor, hogy kiálljanak gyermekek jövője mellett. Ugyanezekről beszélt nagy szenvedéllyel Molnár Áron Noár színész, aktivista, majd hozzátette, a hatalom megfélemlíti a tanárokat, a diákokat. A félelem nyelvét mi nem ismerjük, mi a kreativitást, a  humor, a progressziót, a tántoríthatatlanságot ismerjük, mondta az aktivista, aki felhívta a figyelmet arra, hogy az öt, polgári engedetlenség miatt kirúgott pedagógus után újabb tanárokat már nem mert kirúgni a hatalom. Felhívta a figyelmet arra, hogy jövő héten egyhetes munkabeszüntetésbe kezdenek két budapesti iskola tanárai, az egyhetes leállás már komoly jelzés, ezért a kezdeményezés támogatását sürgette. Kellenek a szülők és a diákok is, emelte ki, majd úgy fogalmazott, a félelemre alapuló rendszer csak akkor működik, ha csendben maradunk - mondta és előadta a Tanítani akarunk számát: Álljunk fel közösen és ne hagyjuk magunkat/Tanítani akarunk, de nem mindegy hogyan/Ezért harcolunk az országban sokan.
 

Bozzai Ákos, az Adom Diákmozgalom helyi szóvivője arról beszélt, hogy büszke a tanáraira, amiért az alacsony megbecsülés ellenére még mindig bejárnak és átadják a tudást. Kijelentette, addig folytatják a demonstrációkat, amíg nem teljesülnek a követeléseik. Feltette a kérdést, hogy a területért felelős 74 éves miniszer mennyire van tisztában azzal, hogy mi mozgatják az unokáinak a generációját? Bozzai Ákos elsorolta a követeléseiket: érdemi, nyilvános párbeszédet! Helyezzék vissza a kirúgott tanárokat, megbecsülést a pedagógusoknak! Szüntessék meg az oktatási szereplők megfélemlítését! Sztrájkjogot a tanároknak, önálló oktatási minisztériumot! Csökkentsék a diákok és pedagógusok terhelését! Szabad tankönyvválasztást! Azonnali béremelést!

Gosztonyi Gábor és Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnökei egy Gárdonyi-idézettel kezdték közös beszédüket: "A lámpás én vagyok. Világítok a sötétségben. Utat mutatok! Nálam nélkül vak a látó is. Hát még ha a kormány nem sajnálná tőlem az olajat!" A 12 éve hatalmon lévő rendszer sajnálja az olajat, hangzott el, majd a szakszervezeti vezetők elmondták mivel vádolják a kormányt: megcsinálta a magyar oktatás Trianonját, egymással szembe fordította az oktatás dolgozóit. A hatalom szerintük veszélyesnek tartja a gondolkodó embert, nem emeli fel elesetteket, idő előtt iskolába kényszíti a fejlődésben elmaradt gyerekeket (tavaly 10 ezer elsős kényszerült évismétlésre), nem emelte fel a már menzadíj befizetésére sem elegendő családi pótlékot, hideg tantermekbe kényszeríti a diákokat, miközben külföldi stadionok gyepfűtésére van pénz. Olyan alaptantervet kényszerít a tanárokra és tanulókra, amelyben a lexikális tudás, a múltba révedés a lényeg, nem a kompetenciák, a tanároktól pedig elvette az oktatás azandságát. 16 ezer tanár hiányzik a magyar oktatásból, a 2014-es minimálbérből számítják, a pedagógus béreket, nincs érdemi válasz a problémákra, a tiltakozókat pedig megfélemlítik, a közvéleményt pedig ellenük hangolják.


A szervezők felhívták a figyelmet arra, hogy november 18-án gördülő sztrájk kezdődik (nem általános, szabadon lehet hozzá csatlakozni, ugyanezen a napon országos élőláncot is szerveznek a szakszervezetek. November 22-én demokráciaórák megtartására kérték a tanárokat, majd november 26-án Budapesten, a Kossuth térre várják a tanárokat és a velük szimpatizálókat.