Tizenkilenc éve nincs köztünk Szent II. János Pál pápa

Mint Feiszt György történész, levéltáros mai posztjában írja: A 19-20.. század pápáinak szabványosan unalmas kúriai karriertörténetével ellentétben, Karol Wojtyla nagyon messziről indult és változatos életutat járt be, amíg az egyházi hierarchia csúcsára emelkedett. Krakkó segédpüspöke, majd érseke életének középpontjába nem a napi politikát, hanem az egyházi szolgálatot helyezte. Fiatal főpapként VI. Pál pápa erőteljes támogatását élvezve aktívan kivette részét a II. Vatikáni Zsinat munkájában és a reformista tábor egyik kiemelkedő képviselőjeként ismertséget és elismertséget szerzett magának a katolikus világegyház vezetői körében. I. János Pál halála után a konklávén a liberális Benelli és a keményvonalas Siri szembenállása okozta patthelyzetben Franz König bécsi érsek agitációba kezdett az 58 éves krakkói bíboros megválasztása érdekében.

A konklávé harmadik napján, 1978. október 16-án azután meggyőző többséggel négy és fél évszázados itáliai hegemóniát megtörve, lengyel főpapot választottak pápává. Krakkó érsekének egyházfői működése homlokterében az ökumené előmozdítása, illetve az egyház és a modern világ kapcsolata állt. Kárhoztatta a társadalmi igazságtalanságokat mondván: "Ez a világ a haladás és a fényűzés világa, amelyben az emberiség nagyobbik fele éhezik." Lendületes, még Ali Agca merénylete által sem feltartóztatható világpolitikai, főpásztori és egyháztanítói offenzívával a katolikus egyházat visszacsatolta a XXIII. János által megújított tradícióhoz, és a Vatikánt újra a világpolitika szereplőjévé tette.

„A 20. század legnagyobb humanistája” 85 évesen 2005. április 2-án hunyt el. Az egyház 2011-ben boldoggá 2014-ben pedig XXIII. János pápával együtt szentté avatta.