Torony: tanítás családias légkörben

– Miért éppen Toronyra esett a választása? 

– Elsősorban a családi kötödés miatt: anyai nagyszüleim itt éltek, így gyermekkorom jelentős részét itt töltöttem. Nagyszerű emlékekkel rendelkezem, élénken élt bennem a település kulturális sokszínűsége. Rengeteget köszönhetek Toronynak, és most lehetőségem nyílt arra, hogy abból a sok jóból, amelyben részesültem anno, valamit visszaadhatok az itt élő embereknek.  

– Mit kell tudni a Gazdag Gyula Általános Iskoláról? 

– Elsőként szeretném megköszönni a volt igazgató és a kollégák eddigi munkáját, hiszen remekül kézben tartották a dolgokat: egy jól működő intézményt vettem át a nyáron. Az iskolában nyolc osztály működik, összesen 123 gyermek jár hozzánk. Amit kiemelnék: érzékelhető egy emelkedő tendencia a létszámunkat illetően, elsődleges célom nekem is ez, azaz szeretnénk, hogy minél több helybeli gyermek tanuljon nálunk. Ugyancsak az elődömet dicséri, hogy szinte minden osztálytermet felújítottak, modern eszközökkel szerelték fel, ebből is az sugárzik, hogy nálunk valóban a gyermekek vannak a középpontban. A tanári szoba és az igazgatói iroda viszont kimaradt a fejlesztésekből. Ennek érdekében egyeztettem Kovács György polgármester úrral. Azzal érveltem, hogy a tanároknak sem mindegy, hogy milyen környezetben töltik a mindennapjaikat. Szerencsére a polgármesterünk abszolút egyetértett a kezdeményezésemmel, támogatta a bútorcsere ötletét, amelyet az önkormányzat több tagjának felajánlásával, valamint a helyi vállalkozók nagyvonalú adományaival sikerült is megvalósítanunk. Reményeink szerint hamarosan megérkeznek az új bútorok, és a kollégák is megfelelő környezetben készülhetnek az órákra.

– Milyen extra lehetőségek közül választhatnak az ide járó gyermekek?  

– Azt hiszem, ezen a területen is felvesszük a versenyt jó néhány városi iskolával. Irodalombarát-szakkör, íjászat, tömegsport, német-, matematika-, angol-, kötő-, kézilabda-, hangszer-, vöröskereszt-, természetbarát-szakkör, valamint énekkar működik az intézményben, de lehetőség van járni képzőművészeti foglalkozásra és társastáncra is. Azt gondolom, hogy nagyon széles a paletta. Ami változást jelent, hogy az angol nyelv oktatása eddig a kultúrházban működött szakkör jelleggel, idéntől viszont már az iskolában. Középtávon azt szeretném elérni, hogy a képzési rendszerbe is bekerüljön az angol, mint idegen nyelv. A határ mellett élünk, így érthető, hogy többen a németet favorizálják, de az angol világnyelv, ezt is figyelembe kell venni. Aki a toronyi iskolába jár, hasonló lehetőségekkel rendelkezik, mint akik valamelyik városi intézményben tanulnak, ugyanakkor a létszám kisebb, így családiasabb a légkör. A kollégáim kiválóak, szakmailag magas színvonalú munkát végeznek, és emberileg is példaképek lehetnek a tanulók és a közösség számára.

– Ötéves pályázatot írt alá. Mennyiben változott a tantestület összetétele? Sok helyen lehet hallani, hogy bizony egyre jobban érződik a pedagógushiány... 

– Mi szerencsésebb helyzetben vagyunk ebben a tekintetben. A fluktuáció minimális volt, a mag egyben maradt, ketten távoztak, ketten érkeztek a tantestületbe. Érdekességként megemlítem, hogy még augusztus végén is volt jelentkező nálunk: egy tanár mindenképpen vidéki iskolában szeretett volna elhelyezkedni, olyan helyen, amely távol van a város zajától, ahol családias légkörben gyakorolhatja hivatását. 

– Milyen szerepet tölt be az iskola a falu életében? 

– Amikor idekerültem, első dolgom az volt, hogy összeültem a településen élő, a kulturális szférában tevékenykedő helybeliekkel, szeretnék velük jó viszonyt ápolni. Célom az, hogy minél több helyen tudjuk megmutatni magunkat a helybelieknek. Szerencsére nagyon jól megy az együtt gondolkodás, ennek hamarosan már kézzelfogható jelei is megmutatkoznak. 

– Tény, hogy Toronyban más-más környezetből érkeznek a diákok. Mekkora kihívást jelent ez a pedagógusoknak?  

– Valós jelenségről beszélünk, amely nemcsak a tanárokat, hanem a gyermekeket és a szülőket is érinti. Eltérő szociális háttérből érkeznek valóban a diákjaink, de meggyőződésem, hogy a nálunk zajló oktatás a helyes út, semmiképpen sem a szegregált. Nálunk már iskolás korban találkoznak a gyerekek másfajta kultúrával, sorsokkal, és meggyőződésem, hogy ez felnőttkorban is megkönnyíti majd az elfogadást. 

Krilov István 
Fotó: Nagy Jácint