Továbbra is az élvonalban az SZKKA

Együttesünk végül a 12. pozícióban zárta a szezont. Nagyon zaklatott bajnokságon vannak túl a csapatok – nem csak az SZKKA. A szurkolók csak a szezon elején, majd a legvégén lehettek ott a találkozókon, közben hónapokig üres csarnokokban rendezték az összecsapásokat. 

Soha nem voltam ilyen nehéz helyzetben

Lányaink szeptember 12-én, éppen Balatonbogláron aratták első győzelmüket, ami, mint utóbb kiderült, a bennmaradást jelentette a csapat számára. Marosán György vezetőedző mesélt az elmúlt esztendőről.  

– A nyári felkészülés alatt szépen felépítettük az éves edzéstervet, amit szinte nyomban dobhattunk is ki a kukába. De továbbmegyek: rákészültünk egy ellenfélre, videóztunk, elemeztünk péntekig, este pedig kaptunk egy telefont, hogy elmarad a mérkőzés – na, így nagyon nehéz szakmai szempontból értékelni ezt a szezont. Kiszámíthatatlanság jellemezte az egész évadot, én csak abban bíztam, elnézve a sorsolásunkat, hogy amire jönnek a mi „döntőink”, arra talán lecseng a vírus, és valamennyi játékosomra számíthatok. Ez szerencsére így történt, és ami extrát jelentett számunkra a hajrában, hogy visszatérhettek a nézők a csarnokunkba: a szurkolóinknak is hatalmas köszönet, nélkülük nem sikerülhetett volna meghosszabbítani élvonalbeli tagságunkat – kezdte Marosán György, aki több kulcsmomentumot is kiemelt a mögöttünk hagyott évből. 

– Igyekeztem a nyilatkozataimban nem keseregni, ez ugyanis nem jellemző rám, ugyanakkor pályafutásom során még nem voltam ilyen nehéz helyzetben. A koronavírus-járvány mellett példátlan sérüléssorozat sújtott minket, jószerivel az utolsó másfél hónapban tudtunk teljes értékű munkát végezni. A tavasz elején olykor görcsösen játszottunk, ám ahogy telt az idő, úgy váltunk egyre magabiztosabbá. Kisvárdán győzelmi esélyt szalasztottunk el, de elhoztunk egy pontot, és ez kellett a remény életben tartásához. Utána jöttek azok a találkozók, amelyeken nem hibázhattunk. A lányok egytől-egyig koncentráltan játszottak, és bár a riválisunk is szépen gyűjtögette a pontokat, az utolsó fordulóra megmaradt az esély. Az Alba ellen bár nehezen indultunk be, később az akarásunknak meglett az eredménye. Mérhetetlenül boldog vagyok, hogy Szombathely ott maradt a kézilabda térképén! Most fújunk egyet, aztán készülünk a következő szezonra – értékelt Marosán György.

Stabilan működik az egyesület

– Természetesen kiegyeztem volna a szezon előtt a 12. hely megszerzésével, hiszen pontosan tisztában voltunk az erőviszonyokkal, tudtuk, hogy pokolian nehéz dolog bennmaradni a világ legerősebb női kézibajnokságában – kezdte értékelését Pődör Zoltán, az SZKKA elnöke. 

– Furcsa szezon volt ez a mostani, több tekintetben is. Egyfelől szakmai szempontból példátlan kihívás elé került a stábunk, hiszen nehéz úgy élesen tartani egy csapatot, ha pénteken dől el, lesz-e másnap mérkőzés, vagy amikor hetekig nem tud együtt tréningezni az együttes. Le a kalappal Marosán György előtt, aki arra az időszakra hozta a legjobb formába a lányokat, amikor igazán kellett. Azt a sorsoláskor látni lehetett, hogy kegyetlen menetelésre lesz szükségünk a végjátékban, a Covid erre csak rátett egy lapáttal: volt, hogy hetekig nem léphettünk pályára, utána viszont sorozatban jöttek a ki-ki meccsek. Bíztam a gárdában, de, mint felelős vezetőnek, volt B-tervem arra vonatkozóan is, hogy mi történik az esetleges kiesés után. Szerencsére most más, kellemesebb elfoglaltságok várnak rám – tette hozzá az elnök, aki kiemelte: azáltal, hogy a szombathelyi akadémiai rendszer élén megmaradt az NB I-es együttes, továbbra is remek lehetőségük van az SZKKA-s sportolóknak a fejlődésre, kvázi teljes karrier-jövőképet tud garantálni a klub az igazolt versenyzőinek. 

– Minden felnőttbajnokságban ott szerepel az SZKKA neve, ami, azt gondolom, példaértékű. A serdülő csapatunk megnyerte a megyei osztályt, így az NB II-ben indulhat, ifistáink az NB I B-ben értek el 4. helyezést. Emellett több száz gyermek játszik az egyesületünknél, azaz mély a merítési lehetőségünk. Ami a felnőtt alakulatot illeti: 90 százalékban megvan már a jövő évi keret, továbbra is bátran nyúlunk a saját nevelésű fiatalokhoz az NB I-es gárdánál is. Zaklatott, hektikus év van mögöttünk, de hála a támogatóinknak, gazdaságilag is sikerült lezárnunk a szezont. Külön kiemelném az önkormányzatot, amely mindvégig mellettünk állt. Nyilván van bennünk hiányérzet, elsősorban a szurkolóink miatt, hiszen a meccseink zömét zárt kapuk mögött kellett megrendezni, de a végén, amikor nagyon kellett, akkor együtt ünnepelhettünk – emelte ki Pődör Zoltán, aki a legfontosabb megoldandó problémát jelenleg a teremhiányban látja.  

– Hiába a sok lelkes gyermek, szülő és edző, ha nincs hol tréningezni. A kézilabda speciális sport, így más labdajátékokkal nehezen összeegyeztethető a teremhasználat. Azon dolgozunk, hogy ezt a nehézséget is megoldjuk a lehető legrövidebb időn belül – zárta szavait az SZKKA elnöke.

Csak a bennmaradásra koncentráltam

Mayer Szabina, csapatunk volt válogatott játékosa mindvégig hitt a sikerben, egyetlen cél lebegett a szeme előtt: Szombathelynek az élvonalban kell maradnia! Néhány nappal a kulcsfontosságú győzelem után elégedetten nyilatkozott a beállós.  

– Nagyon hosszú évad van mögöttünk, sokkal hosszabbnak tűnt, mint egy hagyományos. Nyilván, a pandémiának tudható be, hogy ilyen zaklatott bajnokságot kellett játszanunk, volt, hogy hosszú hetekig nem tudtunk pályára lépni vagy közösen tréningezni. A koronavírus-járvány második és harmadik hulláma alatt, ha lehetett is éppen meccset rendezni, akkor is zárt kapuk mögött, ami nekünk kifejezetten hátrányos volt, hiszen szurkolóink parádés hangulatot garantáltak minden összecsapáson – vélekedett Szabina, aki később kicsit „szakmázott” is.  

– Fontos volt, hogy a Boglári Akadémia ellen győzni tudtunk idegenben még az ősszel, aztán a Dunaújváros ellen itthon tartottuk a pontokat. A rengeteg sérülés, betegség miatt utána viszont hónapokig nem tudtunk komplett kerettel készülni – ekkor több vereséget is elszenvedtünk. A hajrában viszont bebizonyítottuk, hogy valójában mire vagyunk képesek. Az utolsó négy mérkőzésen nem kaptunk ki, a kisvárdai pontszerzés után háromszor nyertünk sorozatban. Minden bizonnyal az elmúlt években szerzett tapasztalataimnak köszönhető, hogy a kulcsmeccseken nem remegett meg a kezem. Csak arra koncentráltam, hogy az SZKKA-nak az élvonalban kell maradnia! Az Alba ellen kicsit görcsösek voltunk, de ahogy telt az idő, úgy váltunk egyre magabiztosabbá. A siker közös, hatalmas fegyvertényt hajtottunk végre azzal, hogy sikerült a vonal fölött végezni. Most a pihenésé a főszerep, azt hiszem, ez mindannyiunkra ráfér – zárta szavait Mayer Szabina.

120 százalékkal küzdöttünk

Csapatunk fiatal irányítója, Pődör Rebeka így emlékezett vissza a bajnokság hajrájára. 

– Volt egy pont, még a Kisvárda-meccs előtt, amikor tudtuk, hogy innentől már csak úgy tudunk bennmaradni, ha mindenki 120 százalékot nyújt. Az utolsó fordulókban közvetlen riválisaink ellen játszottunk, így élt még bennünk a remény. Úgy érzem, a kisvárdai döntetlen után még nem szakadt át bennünk a gát, a kulcsmeccs a Békéscsaba elleni hazai győzelem volt. Az utolsó két ütközetre hatalmas motivációval készültünk, mert tudtuk, noha már megtettük az első lépéseket a bennmaradás érdekében, még nem értünk célba. Érden szintén sikerült a bravúr, és így még fontosabb volt a Fehérvár elleni múlt hétvégi meccs. Hatalmasat küzdöttünk, és a második játékrész elejétől már a kezünkben tartottuk a mérkőzést. A lefújás után megtudtuk, hogy a boglári akadémia kikapott, így bebiztosítottuk a bennmaradásunkat az első osztályban. Nagyon nehéz szezonon vagyunk túl, hatalmas hullámvölgyekkel és sok balszerencsével, de a végére minden összejött, és együtt ünnepelhettünk szurkolóinkkal – mondta Pődör Rebeka. 

Szombathely büszke az SZKKA-ra!

Dr. László Győző, városunk sportügyekért is felelős alpolgármestere, míg lehetett, rendszerszeresen járt a hazai kézimeccsekre. Az alpolgármester roppant büszke a gárdára, s mint fogalmazott, a legnehezebb időkben is bízott az együttesben.  

– Évek óta, ha csak tehetem, kijárok az SZKKA hazai mérkőzéseire. Nagyon szerethető közösséget ismertem meg a Pődör Zoltán vezette egyesületben, rengeteg gyerek szerepel a korosztályos csapatokban, a fiataloknak pedig igazi életpályamodellt tud garantálni a klub, hiszen sok szombathelyi kötődésű lány játszik a nagycsapatban is. Az idei, igencsak zaklatott év megterhelő volt a kézilabdások számára is, és bizony volt olyan pillanat az évben, amikor sokan már temették az SZKKA-t. Én nem tartoztam közéjük, ugyanis pontosan tudtam, hogy milyen küzdőszellem jellemzi a játékosainkat. Azzal is tisztában voltam, hogy amíg matematikai esélyünk lesz a bennmaradás kivívására, a mieink teszik a dolgukat, és hozzák a pontokat. A csapatnak hatalmas elismerés a májusi menetelésért, egész Szombathely büszke a teljesítményükre, hiszen mégiscsak a világ legerősebb bajnokságában sikerült ismét kivívni a bennmaradást. A városvezetés, ahogy eddig, a későbbiekben is kiemelt figyelmet fordít az egyesületre, az SZKKA fontos értéke városunknak – hangsúlyozta dr. László Győző.

Krilov István