Tudatos a brandépítés a Falcónál

– Mikor volt először Falco-meccsen? 

– Valamikor a kilencvenes évek elején: Hajnal László volt a vezetőedző, a találkozókat pedig a Safrankó utcai kiscsarnokban rendezték. A kosárlabda mindig is a szívem csücske volt, korábban – még kőszegi diákként – Körmendre jártunk az MTE összecsapásaira. Később aztán, amikor én is a megyeszékhelyre költöztem, és itt is formálódni kezdett a gárda, egyértelművé vált, hogy a Falco lesz a mi csapatunk.  

– A 2000-es években jöttek is szép eredmények, az első bajnoki címet is akkor sikerült elhódítani. 

– Bátran ki merem jelenteni, hogy ami a Falcónál zajlik, az maximálisan tudatos brandépítés. Nyilván más volt akkor a helyzet, amikor még voltak kistulajdonosok is a rendszerben. Az első bajnoki cím megszerzésekor is a csapat mellett ténykedtem, a városvezetésnek kvázi meghosszabbított kezeként napi szinten benne voltam a gárda életében. Ez egy teljes és kölcsönös bizalmi viszony volt, aminek ez az aranyérem lett az eredménye. 2010-től az én szerepem megváltozott, és „csak” egyszerű szurkolóként lehettem ott. Ekkor jött az az időszak, amikor mindig a tűz közelébe kerültünk, de mindig volt valaki jobb nálunk.  A fejlődés szemmel látható volt, de valami mindig hiányzott. Hazai pályán évekig szinte veretlenek voltunk, idegenben azonban rendszeresen bizonytalankodtunk. Ne feledjünk el: az akkori szolnoki csapat maximális és minden szinten kiemelkedő támogatásban részesült, lehetetlen volt velük felvenni a versenyt. Két út állt előttünk: vagy maradunk a korábbi szinten, vagy elhatározzuk, hogy lépünk egyet előre. Az utóbbi mellett tettük le a voksunkat, és az idő minket igazolt. A klub száz százalékos önkormányzati tulajdonban működik, és eldöntöttük, hogy a Falco lesz a szombathelyi sport zászlóshajója. Amikor a tudatos brandépítésről beszélek, akkor arra is gondolok, hogy ez többről szól, mint a Falco csapata: itt Szombathely hírnevét öregbítjük. Mindent átgondoltunk és kielemeztünk, kezdve az átigazolásoktól egészen az utánpótlásképzésig, valamint a szakmai stáb kiválasztásáig és a technikai háttérig.

– Ritkaságszámba megy az NB I-ben, hogy magyar játékosok a húzónevek egy-egy csapatban, Szombathelyen viszont működik a rendszer.  

– Valljuk be őszintén, olyan nagyon sok, igazán remek képességű honi kosaras nincs a piacon. Úgy döntöttünk, hogy kialakítunk egy erős magyar magot, saját nevelésű válogatottjainkra alapozva. Minden igazolásunk teljesen előre eltervezett volt. Az itt kosarazó játékosaink pedig vitték a Falco jó hírnevét ebben a közösségben, hogy a klub valóban korrekt, itt nincsenek nagy bemondások, majd fizetési csúszások, tartozások. Azaz beindult egy amolyan öngerjesztő folyamat, amelynek az lett a vége, hogy szívesen igazolnak hozzánk a legjobbak, ma már honfitársaink alkotják az alakulat gerincét, persze minőségi légiósokkal kiegészítve. Az eredmények pedig jöttek, a bajnokságban és a nemzetközi porondon is.

– A kupa viszont csak nem akart összejönni…

– Volt bennünk félelem ezúttal is, ugyanakkor azt láttam a csapaton, hogy mentálisan nagyon egyben van. Ami a szakmát illeti: három mérkőzésen még 200 pontot sem kaptunk, azaz a védekezés szinte tökéletesen működött, óriási Benke- és Keller-féle blokkokkal. Támadásban pedig mindig volt olyan játékos, aki hozta az extrát. Perl Zoli remekelt, nem véletlenül nyert el két díjat is a tornán, vagy Váradi Beni, aki akkor dobott 3+1-et, mikor nagyon kellett. Ott szerintem valaki segített neki… De sorolhatnám a többiek nevét is, hiszen, aki pályára lépett, kitette a szívét-lelkét a végső győzelemért. Ne feledkezzünk meg a szakmai stábról, amely szintén rendkívül magas szinten és – ami nagyon fontos – szívvel-lélekkel végzi a munkáját, élén a két edzővel, és Gráczer Györggyel, a klub vezetőjével. Óriási élmény volt a hat vesztes döntő után együtt ünnepelni a srácokkal, megérdemelték maximálisan ezt a trófeát, megdolgoztak érte becsülettel. 

– A bajnokságban újabb kihívás vár a társulatra.  

– A címvédés fantasztikus lenne, és jelen pillanatban azt gondolom, hogy a Falco állománya a legjobb, Okorn mester kellő mélységű kerettel dolgozhat. Az az érzésem, hogy bejutunk a döntőbe, de a másik ágon lehet még meglepetés… Amit mi, a városvezetés továbbra is tudunk garantálni, az a korrektség, azaz a vállaltak teljesítése. A feltételrendszer, amelyet a szezon előtt rögzítettünk, nem változik. Amit fájlalok, hogy üres csarnokokban kell játszanunk, hiszem, hogy sok örömet szerez még a Falco a szurkolóinak, akik a kizártság ellenére minden támogatást megadnak az online felületeken, és, ha a helyzet úgy adódik, személyesen is.

Krilov István