Nagy Péter: tudjunk örülni más boldogságának

Ki ne tudná, hogy a világhírű mű ma is minden korosztály számára iránytű (lehetne): „Nem vagyok más neked, mint egy róka, aki ugyanolyan, mint százezer másik róka. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. A világon az egyetlen leszel nekem. A világon az egyetlen leszek neked…” „A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt.” „Az teszi széppé a sivatagot (…), hogy valahol egy kutat rejt.” (Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg, fordította Pálfi Rita; Napraforgó Könyvkiadó, Budapest)

Nagy Pétert (1978) – a szívet melengető „kisherceges” köteteinek és emléktárgyainak is helyet adó – kámoni otthonában látogattuk meg. „Mindig szerettem volna gyűjteni valamit, de nem tudtam, mi legyen az. Édesapám komolyan foglalkozik numizmatikával, valószínűleg ő inspirált. 2005-ben Barcelonából, ahol spanyol nyelvtanfolyamon vettem részt, repültem hazafelé. A kis herceget olvastam spanyolul. Korábbról már ismertem a történetet, s mivel alapvetően egyszerű a nyelvezete, ezért nem kellett percenként szótáraznom, ami egy idő után eléggé elkedvetlenítő tud lenni. (Egyébként akkor is A kis herceget olvastam, amikor korábban angolul, németül tanultam.) Mellettem ült a gépen egy japán idegenvezető, s elkezdte mondani, hogy bizonyára különleges ember lehetek, ha ezt olvasom. Hozzátette, náluk, Japánban igen kedvelt a Saint-Exupéry-kötet. Itthon aztán utánanéztem, s akkor döbbentem rá, hogy A kis herceget több mint négyszáz nyelvre, illetve dialektusra fordították le! Amúgy is szeretem a könyveket, úgyhogy akkor kezdődött az egész. Azt viszont elhatároztam, hogy internetről nem rendelek, gombnyomásra megszerezni valamit nem nagy kunszt. Ezért személyesen szerzem be a példányokat, és ajándékba kapom őket a családtagjaimtól, a barátaimtól. Így csaknem valamennyihez kapcsolódik ilyen-olyan történet. Thaiföldön például szinte lehetetlen volt megkapni. Egyik helyről mentem a másikra. Sehol sem volt. Végül a Tescóban sikerült megvenni. Ott is kínkeservesen. Leemeltünk a polcról egy thai-angol szótárat, annak a segítségével próbáltuk magyarázni, mit is szeretnénk. Kicsi, herceg; hoztak csomó kötetet a thaiföldi király gyerekkoráról. De aztán csak összejött. Passauban, a hajóútjaim végén szoktam megjutalmazni magamat egy-egy kötettel, amiket más-más német nyelvjárásban adtak ki. Belgrádban a zsibvásáron alkudoztam. Libanonban egy kávézó mellett sikerült vennem, az arabok tudvalévően hátulról kezdve olvasnak. (A rovásírásos is hátulról halad előre.) Egy hétre rá láttam a tévében, hogy a kávézó helyén egy hatalmas lyuk van, lebombázták… Cigány nyelven is meg tudtam szerezni, megkerestem a neten a fordítót, s elmentem hozzá személyesen a Wekerle-telepre. Háromórás beszélgetés után adott egyet ajándékba. A Muravidéken – eltévedések sorozata után – sikerült beszereznem egy kaj-horvát nyelvű példányt… S egyre több tárgyon is szerepel a kis herceg. Szállodák tisztálkodási szerein, aztán kutyapórázon, bőröndön, tányéron… A legkedvesebb számomra egy póló, amit ugyan kinőttem, de ereklyeként őrzök ma is. Hajóskapitány-sapka, naptár, Rubik-kocka, mini könyv, covid elleni szájmaszk… Édesapám szerezte az egyetlen olyan papírpénzt, ötvenfrankost, amin Saint-Exupéry arcképe található. Harminc éve, 1993-ban bocsátották ki.

Hogy mi fogott meg A kis hercegben? Az, hogy szerintem örök érvényű, lélekemelő, alap dolgokat írt meg. Arra inspirál, miről is kellene szólnia az életünknek. Hát, nem arról, amit mostanság tapasztalunk. Hanem az egymásra figyelésről meg a felelősségről a másikért, akit közel engedünk magunkhoz. Barátságok ne szakadjanak meg marhaságok miatt. Vagy üljünk csak be a kocsiba, induljunk el, máris érzékeljük, majd’ mindenki számára csak önmaga, saját maga a fontos. Elképesztő a türelmetlenség, egyes emberek agya teljesen elszállt. Bizonyos időközönként föl kellene lapozni, újra el kellene olvasni! Ehhez, persze, értelmes befogadókra is szükség van. Akiknek van igényük arra, hogy valamit változtassanak, s érdemleges dolgok történjenek velük.”

Nagy Péter maga is ír, ami az utazás, a könyvek – a gyűjteménye – mellett legalább annyira fontos számára. Eddig öt saját kötete jelent meg. Vallja: „Tudjak mindig örülni más boldogságának, sikerének, akkor is, ha nem ismerem az illetőt, hiszen minden dolog jó, amíg valakinek örömet okoz, úgy, hogy ezzel másnak nem árt!” (Nagy Péter:  Énidők – Történetek az év minden napjára; Tavasz – B.K.L. Kiadó, 2021, Szombathely)

Szenkovits Péter
Fotó: archív/Nagy Jácint