Tüzes stafétaváltás az égő szállodánál

 
„Bármilyen furcsa, gyermekkoromban meg sem fordult a fejemben, hogy tűzoltó leszek, pedig nagyapám önkéntes tűzoltó volt. Az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola tűzvédelmi szakának elvégzése után a bábolnai kombinátban kaptam visszautasíthatatlan ajánlatot. Aztán édesapám olvasott egy újsághirdetést, amelyben a Vas Megyei Tűzoltóparancsnokság keresett munkatársakat. Így 1986. március 1-jén léptem rá az utamra, amit ezután is járok, csak kicsit másként.”

Seper András László tűzmegelőzési előadóként kezdte hivatását a Kőszegi Tűzoltó-parancsnokságon, amelynek 5 évvel később a parancsnoka lett. 1995-ben a helyi önkéntes egyesület irányítását is átvette. Következetes munkával megalapozta a város és környékének tűz- és katasztrófavédelmét. A technikai fejlesztés mellett nagy hangsúlyt fektetett az állomány szakmai felkészültségének növelésére is. Újra aktívvá tette az ifjúsági tűzoltók képzését, és létrehozta a bevethető női tűzoltórajt, akik – irányításával – több nemzetközi tűzoltó olimpián is eredményesen szerepeltek. 2012-től a Szombathelyi Katasztrófavédelmi Kirendeltség iparbiztonsági felügyelője, egy évvel később kirendeltségvezetővé, majd a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatóhelyettesévé nevezték ki. Azóta nem telt el úgy nap, hogy munka után először ne a kőszegi tűzoltóságra ment volna, és csak aztán haza.

„A közösség mindig fontos szerepet játszott az életemben, a kőszegi „nagy öregektől” tanultam a tűzoltószakmát, az összetartozást, hogy mindezt hogy lehet jól csinálni. Nagy kihívás, hogy egy közösségben a fiatal és az idősebb is egyaránt megtalálja a számítását, és jól érezze magát. Csak egy példát hadd mondjak: az egyik kártyázni akar, a másik meg közben hangosan hallgatná a zenét. Úgy érzem, sikerült a korosztályok között megtalálni a közös hangot, olyannyira, hogy a kőszegi tűzoltók nagyrészt családostul barátok is egyben. Volt olyan, hogy 40-en mentünk együtt nyaralni a Balatonhoz. Utcabált, gyereknapot szerveztünk, a női rajban pedig minden hónap első péntekén a szakmán kívül minden ügyes-bajos dolgukat itt beszélik meg a lányok, asszonyok. Mások mellett a feleségem is tűzoltó. Ha riasztás volt, és vonulnom kellett, ő soha nem feküdt le addig, míg haza nem értem. Szerencsére ez mindig épségben meg is történt, és nagyon büszke vagyok arra, hogy kollégáim sem sérültek meg a bevetéseken. 

A 35 tartalmas évből nehéz kiemelni néhányat. Ha mégis meg kell tennem, akkor nagy öröm volt a kőszegi tűzoltóság első jelentős technikai fejlesztése: 2004-ben a Hősök terén vehettünk át egy olyan gépjárműfecskendőt, amit előtte csak a hivatásosok használhattak. Örömömben megcsókoltam a gépkocsi márkajelét. Hatalmas mérföldkő volt az is, mikor 2018-ban a minisztérium, a város és az országgyűlési képviselőnk együttműködésével elkészülhetett az új kőszegi tűzoltólaktanya. … és egy „köszönömről” is szólnom kell. (Itt könnybe lábad az ezredes szeme, és megremeg erős hangja.) Egy család autóbalesetéhez riasztottak bennünket, a mentők ellátták a sérülteket, de egy kisfiú még az árokban feküdt. Felemeltük, és egy pokrócra fektettük. A fájdalmában még apróbbra görnyedt 8-10 év körüli gyermek hálás volt a törődésért. Ma is hallom a hangját: Köszönöm. Sosem felejtem el.”
 
Seper András társadalmi szerepvállalásáért Kőszeg Városáért Díjat és Jurisics Miklós Díjat is kapott. Tűzoltó szakmai munkájáért több alkalommal miniszteri elismerést, Szent Flórián emlékérmet, 2018-ban pedig a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át. 

A tűzoltóság az igazi hivatásom, szolgálatom, életem – vallja Seper András, az ízig-vérig tűzoltó, a kőszegi ostromnapok hagyományának egyik megteremtője és főszereplője: Ibrahim Fővezír, Kőszeg díszpolgára. 35 éve kezdte meg életre szóló pályáját. A most következő új életszakaszban sem szakad el a tűzoltói szolgálattól, életre szóló hivatásához, a szakmához továbbra is kötődik az ezredes, hiszen ezután is parancsnoka a Kőszegi Önkéntes Tűzoltóságnak.
 
„Új korszak, másfajta időszak kezdődik az életemben. Szeretnék most igazi nagypapa lenni, olyan, aki sokat foglalkozik a családjával, és jól elkényezteti az unokáit. Nagy terveim nincsenek, de az biztos, hogy van mit pótolnom a barátokkal.”

Nemes Piroska