Váradi Benedek: A szurkolók átlendítettek minket a holtpontokon

– Milyen érzésekkel vágtatok neki az idei szezonnak, miután a tavalyi kurta-furcsán félbeszakadt?

– Az első foglalkozásainkon arról beszélgettünk a srácokkal, hogy reményeink szerint végre egy teljes bajnokságot játszhatunk, és abban bíztunk, hogy újra közönség előtt léphetünk parkettre. Nyilván, beszélgettünk a célokról is, és megfogalmazódott bennünk, hogy jó lenne minden tekintetben a csúcsra érni – emellett pedig kihozni a legjobb teljesítményt a Bajnokok Ligájában is. Aztán a terveink egy része gyorsan bedőlt, hiszen a koronavírus-járvány második hulláma miatt megint jöttek a zártkapus mérkőzések és a halasztások.

– Sajnos, a Falcónál is felütötte a fejét a betegség, így hosszú időre karanténba kerültetek. Mennyire zökkentett ki benneteket az alapritmusból?

– Nagyon, az az igazság, de így volt ezzel minden érintett csapat, sportágtól függetlenül. Van egy felépített edzésterv, amely a mi esetünkben az utolsó felkészülési mérkőzésünk után már idézőjelbe is került, hiszen valóban karanténba kerültünk. Otthon, egyedül ugyan tréningeztünk, de nyilván ez teljesen más. Tette a dolgát mindenki becsülettel, és vártuk, hogy újra pályára léphessünk. December elejétől aztán jöttek sorra a meccsek – de szurkolók nélkül. 

– Az alapszakaszban olykor hullámzó teljesítményt nyújtott a gárda.  

– Valóban, de az több okra is visszavezethető. Egyfelől az említett külön edzés miatt kevesebb időnk volt újra összecsiszolódni, másfelől szinte háromnaponta játszottunk, azaz a sorozatterhelés is közrejátszott abban, hogy becsúsztak váratlan botlások. Ebbe a kategóriába tartozik például a Paks elleni hazai fiaskó, de emlékezetes mérkőzés maradt az alapszakaszból a Szolnok elleni, idegenbeli ütközet is.  

– A play-offot a 2. helyen kezdtétek, nyomban a megyei rivális ellen. A Falco-Körmend találkozó mindig pikáns – ezúttal viszont nem volt kérdés, hogy ki lesz a párharc favoritja. Ti is így éreztétek?

– Való igaz, az MTE elleni meccsek mindig rangadónak számítanak, ám ezúttal úgy éreztük, hogy valóban mi vagyunk az esélyesek. Az edzői stáb alaposan felkészített minket a piros-feketékből, lépésről-lépésre haladva mentünk előre, és így léptünk az elődöntőbe. Akkor a Szeged várt ránk. Végül összesítésben 3-1-gyel léptünk túl a riválison – a negyedik meccsen győzni tudtunk idegenben, amely azért volt fontos, mert így ugyanannyit pihenhettünk a finálé előtt, mint az Olajbányász.

– Egy vendégsiker kellett a bajnoki cím elhódításához. Ehhez kétszer is közel álltatok. Az első ütközet felettébb furcsa végjátéka kihatott a folytatásra?  

– Persze, akkor, abban a pillanatban nehéz volt megemészteni, hogy egy utolsó pillanatban eldobott hármassal kapunk ki. Ez azért adott egyfajta alaphangulatot a többi mérkőzésnek. Amikor jöttünk haza, már átbeszéltük a történteket, és profi sportoló módjára nem is foglalkozunk a későbbiekben a múlttal. A második találkozón már fantasztikus szurkolóink előtt játszhattunk, és nagyon sima győzelmet arattunk. Bár a rájátszásban teljesen mindegy, hogy eggyel vagy harminc ponttal nyersz, azért kellett a csapatnak a magabiztos siker. Utána jött két éles összecsapás, nagyon fontos volt számunkra, hogy a 4., szombathelyi ütközeten az utolsó negyedben sikerült ledolgoznunk a tízpontos hátrányt. 

– És jött a mindent eldöntő 5. meccs, amelyen 20 perc után nem dőlt el semmi. Mi történt a nagyszünetben? 

– Semmi extra, Okorn mester tudatosította bennünk, hogy igenis képesek vagyunk győzni. Remekül felkészített minket a stáb mind mentálisan, mind fizikálisan. Az egész szezon legcsodálatosabb védekezését mutattuk be a második félidőben, mindenki hozzá tudott tenni a közöshöz. Ahogy teltek a percek, úgy váltunk egyre magabiztosabbá, és már alig vártuk, hogy hadd ünnepeljünk.

– Ami teljesen jogosan jó hosszúra sikeredett, ha minden igaz…

– Valóban, mitagadás, többször is megálltunk a hazaúton. Ilyenkor mindenkiből előtör a feszültség, ezeket a pillanatokat meg kell élni, és elraktározni. Nagyon hálásak vagyunk minden szurkolónknak, támogatónknak egytől-egyig, hiszen akkor is éreztük, hogy velünk vannak, amikor sajnos üres csarnokokban játszottunk. 

– Az ünneplést pihenés követi. Mikor álltok újra edzésbe? 

– Fizikálisan és mentálisan is kell most a regenerálódás, hosszú, fárasztó szezon van mögöttünk, rengeteg meccsel. Júliusban lesz legközelebb a válogatottnak összetartása, arra megyünk. Aztán augusztusban újraindul az élet, és reméljük, hogy ismét sok örömet okozunk majd a drukkereinknek.

Krilov István