Vasi olimpikonok: menni kell tovább

Augusztus 1-én, vasárnap Gyurátz Réka, egy nappal később pedig Halász Bence állt dobókörbe, hogy kiharcolja a kalapácsvetés selejtezőjéből a döntőbe jutást a XXXII. Nyári Ötkarikás Játékokon. Előbbi selejtezőcsoportjában a 12., összesítésben a 26. helyen végzett, míg utóbbi csoportja kilencedik helyen végzett, és mivel ezt követően háromnál többen előzték meg, lemaradt a döntőről. 

Németh Zsolt az előzmények, valamint a felkészülés tükrében rendkívül bizakodó volt a versenyzőkkel együtt az ötkarikás játékokat megelőzően, ezért is van benne hiányérzet.

– Úgy éreztem, hogy az olimpiát megelőzően remek edzésmunkát végzett mindkét versenyző, nagyon jó formában voltak, szinte minden nap rendkívül reménykeltő eredményekkel rukkoltak elő. Ez maximálisan igaz volt egyébként az akklimatizációs edzőtáborra is, éppen ezért, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, minden okunk megvolt rá, hogy optimisták legyünk. Ezt követően aztán jött a selejtező, ami viszont sajnos korántsem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Természetesen azt is figyelembe kellett venni, hogy reggeli versenyről volt szó, az emberi szervezet pedig nem úgy működik, hogy egy ilyen kvalifikáció alkalmával csúcsteljesítményre legyen képes, így azt gondolom, hogy utólag nem is igazán szabad azon filozofálni, hogy adott esetben egy egyéni csúcs mire lett volna elég, illetve elegendő lett volna-e a fináléba kerüléshez. Nyilván mindannyian csalódottak vagyunk, viszont a következő időszakban fontos versenyek várnak ránk, amire minden tekintetben össze kell rakniuk magukat újra a versenyzőknek. Lesz Európa-bajnoki, valamint világbajnoki kvalifikáció szempontjából nagyon fontos Nagydíj, lesz Szuperliga, illetve csapatbajnokság is, ahol nem lehet más a cél, mint a jó szereplés, és hogy atlétáink megmutassák, mire is képesek valójában – fogalmazott a vezetőedző.

Az ifjúsági világbajnok, többszörös magyar bajnok Gyurátz Réka egyértelműen többet várt magától a japán fővárosban, most azonban már előre tekint, és igyekszik plusz motivációt és erőt meríteni az elmúlt időszakból.  

– Összességében jó előérzettel utaztam ki Tokióba, mert nagyon sok munkát tettünk bele a felkészülésbe, és jól is mentek az edzések. Az volt a célom, hogy mindent kiadjak magamból, és úgy jöjjek ki az utolsó kísérletem után a dobókörből, hogy nem maradt bennem több. Ez sajnos nem így lett, nem tudtam megmutatni, hogy mi van bennem. A kvalifikáció során egy 69-70 méter környékét azért szerettem volna dobni, viszont azt megjósolni sem igazán lehetett, hogy ez mire lehet elég, mert rendkívül sűrű volt a mezőny. Mindezek ellenére próbálok túllépni a történteken, ebben azért sokat segít az, hogy nemsokára újabb versenyek várnak ránk. Szeretném, hogy az az energia, idő, munka, amit belefektettünk az elmúlt időszakba, kijöjjön, és le tudjam tenni a névjegyemet a nemzetközi mezőnyben. Ehhez persze az is kell, hogy fejben, mentálisan rendben legyek, mert többen is azt látták rajtam, hogy ahogy a dobókörhöz értem, elkezdtem izgulni. Ezen mindenképpen dolgozni fogok, hogy ne forduljon elő a későbbiekben – nyilatkozta lapunknak a szombathelyi atléta. 

Az Európa-bajnoki és világbajnoki bronzérmes Halász Bence felkészülését térdműtét „tarkította”, ám így is mindenképpen a döntőbe jutás volt a célja.
– Amiatt vagyok főként csalódott, hogy itt most olyasvalami nem sikerült, amit már több alkalommal is tudtam bizonyítani, hogy bennem van, és meg tudom csinálni. Az edzéseken rendszeresen gyakoroltuk azt, és arra törekedtünk, hogy a bemelegítő dobások után egy 76 méter körüli eredmény sikerüljön, ugyanis úgy számoltunk, hogy annyi biztosan kell ahhoz, hogy valaki döntős legyen. Ezt a szintet sajnos most nem tudtam megugrani, a szezonnak viszont még nincs vége, meg kell mutatni, hogy igenis jó formában vagyok, és ha technikailag összerakjuk a dobásomat, akkor lehetnek ebből szép dolgok. Ezt leszámítva természetesen egy életre szóló élmény volt számomra is, hogy olimpián szerepelhettem, még akkor is, ha meglehetősen rendhagyóra sikerült. A körülményekhez képest egyébként remekül éreztük magunkat kint, annyira nem fogott meg minket az, hogy nem igazán lehetett menni semerre sem. A verseny előtt általában a pihenésé, a koncentrációé a főszerep, utána jöhetett volna egy kis lazítás, városnézés. Azt picit sajnálom, hogy most nem tapasztalhattam meg, hogy milyen egy igazi olimpiai hangulat, de ami késik, nem múlik, nagyon bízom benne, hogy lesz még rá alkalmam – zárta gondolatait Halász Bence.

Malomsoki Cintia
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt